January 5th, 2010 3504 Kazincbarcikai kistérség

Alsószuha 526 lakosú község Putnoktól 16 kilométerre, északra fekszik.
Református temploma középkori eredetű.

Alsótelekes 161 lakosú község Szendrőtől 8 kilométerre, nyugatra fekszik.

Bánhorváti 1593 lakosú község a Lázbérci-víztározó mellett, Kazincbarcikától 15 kilométerre, délnyugatra fekszik.
A római katolikus templom barokk, a plébánia copfstílusban épült.
A többször átépített református templom falait eredetileg a XIV. században emelték gótikus stílusban. Jelenlegi formáját, kazettás mennyezetét és festett berendezését is a XVIII. században kapta.
A Platthy-kastély középkori eredetű, de a XIX. században átalakították.

Berente 1079 lakosú község a 92-es/Ózd-Bánréve-Miskolc/ vasútvonal mentén, Kazincbarcika mellett fekszik. 1921-ben hozta létre Kandó Kálmán Berentén az „Imperiál” petrolkémiai alapon működő szénlepárlót, amely a nehézvegyipar kezdetét jelentette a településen. A II. Világháború csatái közvetlenül is érintették az itt élőket, 1944. december 12-én Berente került szovjet megszállás alá. A háborút követően a környező bányákban ismét fellendült a szénkitermelés. Majd 1947-ben egyesítéssel létrejött a három régi település: Berente, Sajókazinc és Barcika területén a város, amely később a Kazincbarcika nevet kapta. 1959-ben pedig hozzákezdtek a Berentei Vegyiművek építéséhez.  1999. május 1-je óta önálló, előtte Kazincbarcikához tartozott.
A berentei templom a XVIII. században épült, barokk stílusban

Dédestapolcsány 1631 lakosú Láz-bérci víztározó melletti község, a 87-es/Putnok-Eger-Füzesabony/ vasútvonal mentén, Kazincbarcikától 21 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település Dédes és Bántapolcsány egyesítésével jött létre 1950-ben.  Dédes a XII. században várjobbágyok lakta falu volt. Tapolcsányt szintén  a dédesi várbirtokként említik a források.
Meredek mészkősziklán áll a római katolikus templom, melyet 1820-ban építettek. A hagyomány szerint eredetileg a pálos-rendi kolostor állt a helyén.
A dédesi református templomot 1608-ban építették, fatornyos volt és zsindellyel fedték. 1800-ban a kor szokásainak megfelelőn átépítették, csak a román és gótikus falak és ablakok maradtak meg.
A tapolcsányi református templom 1796-ban épült késő barokk stílusban, síkmennyezetes hajóját magyaros mintákkal festett kazettaburkolat díszíti.
A dédesi várat Ernye fia István építtette a XIII. század második felében. A vár a Bán-patak szűk völgye felett emelkedő mészkőszirten állt, egykori bronzkori földvár helyén. A későbbi századokban királyi vár volt. 1567-ben Hasszán temesvári basa ostromot indított a vár ellen. Bárius István várkapitány miután nem bírtak a török túlerővel szemben a vár közepén álló toronyba hordatta a puskaport és egy kanócot vezetett oda. Amíg a hosszú kanóc leégett, a védők az éj leple alatt elhagyták a várat. A törökök üdvrivalgással rohantak be a nyitva talált kapun, és a felrobbanó puskapor 400-nál több törököt röpített a levegőbe. A basa bosszúból a várat leromboltatta, és többé nem is épült fel.
A falu lakói híven őrzik a palóc néphagyomány emlékeit. Még ma is készítenek szőtteseket, hímzéseket, fafaragásokat.

Dövény 320 lakosú község Kazincbarcikától 18 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Jelentős emlékei a népies lakóházak és a Bolváry-park.

Felsőkelecsény 410 lakosú község Szendrőtől 14 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Felsőnyárád 1060 lakosú község Kazincbarcikától 12 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Felsőtelekes 820 lakosú község Szendrőtől 9 kilométerre, nyugatra fekszik.

Imola 127 lakosú község Szendrőtől 19 kilométerre, észak-északnyugatra fekszik.

Izsófalva 1900 lakosú nagyközség a 95-ös/Kazincbarcika-Rudabánya/ vasútvonal mentén, Kazincbarcikától északra, 8 kilométerre fekszik.

Jákfalva 488 lakosú község Kazincbarcikától 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Kánó 203 lakosú község Szendrőtől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Kazincbarcika 32360 lakosú városa a 26-os főút, valamint a 92-es/Miskolc- Bánréve- Ózd/ és 95-ös/Kazincbarcika-Rudabánya/ vasútvonalak mentén helyezkedik el Sajószentpétertől 6 kilométerre északnyugatra. Az ipari üzemek létesítésekor jelentős bronz- és vaskori leletek kerültek felszínre. A későbbi ásatások eredményei azt bizonyították, hogy a honfoglaló magyarság korán birtokába vette a Sajó-völgyi területet. Az Árpád-kor végétől felbukkanó oklevelekben Kazinc, Barcika és Berente külön-külön településként szerepel. Barcikán található a várossá alakulás előtti legrégibb műemlék, a XV. században épített református templom. Sajókazinc temploma egy évszázaddal később épült, barokk stílusban. A II. Világháború csatái közvetlenül is érintették az itt élőket, 1944. december 13-án Sajókazinc és Barcika került szovjet megszállás alá. Majd 1947-ben egyesítéssel létrejött a három régi település: Berente, Sajókazinc és Barcika területén a város, amely később a Kazincbarcika nevet kapta. A háborút követően a környező bányákban ismét fellendült a szénkitermelés. Hamarosan újra indult az úgynevezett „Kiserőmű” is, az egykori Barcikai Szénbányák Villanytelepe. Egyre nagyobb figyelem összpontosult az egymáshoz közel fekvő két községre – Barcikára és Sajókazincra. Majd 1947-ben egyesítéssel létrejött a három régi település: Berente, Sajókazinc és Barcika területén a város, amely később a Kazincbarcika nevet kapta. A szocialista iparosítás és városfejlesztés közös eredményéből született Kazincbarcika fontos központja lett a Sajó-menti iparvidéknek. A környéken található szénkészlet meggyorsította az ipar fejlődését, amely a barnaszénbázisra települt Borsodi Hőerőmű építésével kezdődött.
A barcikai római katolikus templom XV. századi eredetű épület.

Kurityán 1848 lakosú község Kazincbarcikától északnyugatra, 12 kilométerre fekszik.
A pálos templom és kolostor a XIV. században, gótikus stílusban épült, ma csak a romjai látszanak.
A Pallavicini-kastély 1830-ban, klasszicista stílusban épült, majd kissé átalakították.

Mályinka 575 lakosú község Miskolctól 8 kilométerre, északra fekszik.
A református templom a XVIII. században, barokk stílusban épült. A galériás toronnyal épült harangláb facsapos, fémszeg nélküli megoldásával  országosan is egyedülálló látványosság.

Múcsony 3495 lakosú nagyközség a 95-ös/Kazincbarcika-Rudabánya/ vasútvonal mentén Kazincbarcikától 5 kilométerre, északra fekszik.

Nagybarca 1075 lakosú község Kazincbarcikától 13 kilométerre, nyugatra fekszik.

Ormosbánya 1791 lakosú község a 95-ös/Kazincbarcika-Rudabánya/ vasútvonal mentén, Kazincbarcikától északra, 8 kilométerre fekszik a Csörgös-patak partján. 1993. január 1-je óta önálló, előtte Izsófalva nagyközséghez tartozott.

Ragály 684 lakosú község Putnoktól 18 kilométerre, északra fekszik a szlovák-magyar határ közelében.
A református templom a XII. században épült. Mai formáját 1745-ben, barokk stílusban alakították ki. Benne barokk szószék és XVIII. századi festett orgonakarzat látható.
A műemlék jellegű Balassa-kastélyában múzeumot alakítottak ki.

Rudabánya 2917 lakosú nagyközség Kazincbarcikától északra, 16 kilométerre fekszik a 95-ös/Kazincbarcika-Rudabánya/ vasútvonal mentén.
A református temploma gótikus stílusban, a XIV. században épült, később háromhajóssá átalakították. Harangtornya, mely 1894-ben épült, régi fa haranglábat foglalja magába.
A település bányászati érdekességeit az Érc- és Ásványbányászati Múzeum mutatja be.
Az őslénytani telep területén 8-10 millió éves élőlényeket rekonstruáltak.

Rudolftelep 784 lakosú község Kazincbarcikától északnyugatra, 9 kilométerre fekszik. A település 1994. december 11-e óta önálló község, előtte Izsófalva nagyközséghez tartozott.

Sajógalgóc 371 lakosú község Kazincbarcikától 14 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Sajóivánka 604 lakosú község a 26-os főközlekedési út mellett Kazincbarcikától 5 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Sajókaza 3404 lakosú község a 92-es/Ózd-Bánréve-Miskolc/ vasútvonal mentén, Kazincbarcikától 5 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Szuhafő 212 lakosú határközség Putnoktól 20 kilométerre, északra fekszik.

Szuhakálló 1030 lakosú község Kazincbarcikától 7 kilométerre, északra fekszik a 95-ös/Kazincbarcika-Rudabánya/ vasútvonal mentén. Árpád-kori település, határában külszíni fejtés során vaskori építmények nyomaira bukkantak. A kastély parkja védett terület.

Tardona 1168 lakosú község a Bükk északi részén, Kazincbarcikától 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. A szabadságharc bukása után Jókai Mór bujdosott itt. A tájházban emlékszoba idézi itt töltött napjait.

Trizs 279 lakosú község Putnoktól 21 kilométerre, északra fekszik.

Vadna 597 lakosú község a 26-os főközlekedési út és a 92-es/Ózd-Bánréve-Miskolc/ vasútvonal mentén, Kazincbarcikától északnyugatra, 10 kilométerre fekszik.

Zádorfalva 532 lakosú község Putnoktól 15 kilométerre, északra fekszik.

Zubogy 597 lakosú község Kazincbarcikától északnyugatra, 20 kilométerre fekszik.

January 5th, 2010 4002 Hevesi kistérség

Átány 1563 lakosú község Hevestől 6 kilométerre, keletre fekszik.

Boconád 1341 lakosú község Hevestől északnyugatra, 9 kilométerre fekszik.

Erdőtelek 3546 lakosú község Hevestől 12 kilométerre, északkeletre fekszik a 102-es/Kál-Kápolna-Kisújszállás/ vasútvonal mentén.
A Buttler-kastély 1780-ban, copfstílusban épült. A kastély körüli park, arborétum, amely a Butler-család egyik birtokközpontja volt. Mikszáth Kálmán Különös házasság című művének főhőse az itteni kastélyt adja gavallérosan feleségének, a kényszerített frigy után.

Erk 835 lakosú község Jászárokszállástól 12 kilométerre, délkeletre fekszik.

Heves 11298 lakosú város a 31-es főközlekedési út és a 102-es/Kisújszállás- Kál-Kápolna/ vasútvonal mentén. Az ősrégi helység a Nagyalföld északi részén, a Mátra aljához közel, teljesen sík vidéken fekszik. Egykori királyi várbirtok székhelye a vármegye névadója. Vára az egész kora középkor folyamán fennállott, de jelentősége hamarosan eltörpült az egri püspökség mögött, később a püspök a megye élére került. Az itt élőket évszázadokon át a kedvező talajviszonyú termékeny föld tartotta meg. Hevesiek a jó földet szorgalmas kezekkel munkálták mindig, így a gazdasági életben meghatározó is maradt napjainkig a mezőgazdaság, a kertészet. Méltán híres az itt termelt gomba, szőlő és a hevesi dinnye. A település egyházilag is fontos szerepet játszott már a korai középkortól. Hevesre ma is a kertes családi házak a jellemzőek. Az 1970-es évek elejétől Hevesen is megjelentek a többszintes társasházak. A 3-4 szintes lakótömbök kellemes zöld övezetben jól összeférnek a mezővárosi jelleggel, és új színfoltot képeznek a hajdani városmagban.
Erről tanúskodik a gótikus –barokk stílusú római katolikus templom. Széles homlokzata előtt karcsú, előrelépő torony található. Szentélye támpilléres, gótikus stílusú. Az északi oldalon gótikus ajtókeret része és a sekrestye gótikus ablaka látható.  A hajó déli oldalán is gótikus faragványok, a szentély ablakai mutatják középkori eredetét. Belső tere háromszakaszos, hatalmas méretű, benne barokk kori freskók és berendezési tárgyak vannak.
A letűnt idők fénykorát idézik a XIX. századból fennmaradt csinos úrilakok és kúriák.
Ezek egyike, klasszicista stílusú, hosszú régi kúria a templom közelében a hatalmas négyszögletű téren található. Egyik oldalán hatoszlopos tornác, a másik oldalon kiugró oromzatos középrizalit van, jelenleg a Hevesi Múzeum található itt.
A magángyűjteményből fejlődött ki, az ország egyedülálló, a világon negyedik ilyen létesítmény, a Sakkmúzeum. Régi sakk-készletek, érmek, versenyzők arcképcsarnoka, híres játszmák hang- és videotára vonzza a látogatókat 1988. nyara óta.
Régóta közkedvelt Heves város termálvizű strandja, amelyet nemcsak az itt lakók, de szívesen látogatják hazai és külföldi vendégek is. A 47 Celsius fokos víz gyógyhatású, ásványi sókban bővelkedik, emiatt a fürdőzők mellett a gyógyulni vágyók is felkeresik. Lombos fák alatt a stranddal csaknem összeépített kulturált és kényelmes kemping szolgálja az üdülni vágyókat. Gyönyörű népművészeti hagyományokat őriznek a szebbnél szebb szőttesek, amelyeknek egy része még ma is kézi szövéssel készül a hevesi háziipari szövetkezetben. A szőttesek mellett messze földön híresek a hímzett termékek is. Büszke kétfarkú oroszlán őrzi Heves múltját, vigyázza jelenét és bízunk benne, hogy sok nemzedéken át lesz még e város címerének őre.

Hevesvezekény 721 lakosú község Hevestől 9 kilométerre, délkeletre fekszik.

Kisköre 3097 lakosú nagyközség a 102-es/Kisújszállás – Kál-Kápolna/ vasútvonal mentén Kunhegyestől északnyugatra, 18 kilométerre fekszik. Kanyargós, méltóságosan hömpölygő, szőkének becézett Tisza a Kiskörén élő ember reménye és fájdalma, öröme és éltető eleme volt településnek hosszú, viharos története során. Az 1323-tól fellelhető első írásos emlék óta sokat változott ez a Tisza jobb partján elhelyezkedő település Kisköre.
Legrégebbi építménye az 1777-ben barokk stílusban épült római katolikus templom.
A XIX-XX. századforduló előtt épült a Falumúzeum épülete, melynek gyűjteménye hűen mutatja be az itt élő emberek múltját.
1901-ben épült a Községháza, mely jelenleg is ezt a funkciót látja el.
Az 1972-ben elkészült Vízlépcső Közép Európa egyik legjelentősebb építménye, melynek eredményeként az Alföld közepén egyéni hangulatú vízivilágot alkotott az ember. Ez a Tisza-tó, amely közel 100 km2-es vízfelületével, szigetekkel, holtágakkal szabdalt, vízinövényekkel benőtt részein a háborítatlan természet ad otthont a gazdag madárvilágnak, tiszta vize a halállománynak. A település hagyományai a paraszti kultúrát őrzi, melyre rendszeres hagyományőrző, folklórtalálkozók emlékeztetnek. 1986-óta üzemel a Szabadvízi strand, mely a környék egyik legjobban kiépített és ellátott létesítménye. Évente több ezer ember keresi fel ezt a idegenforgalmi centrumot, ahol a Tisza hűs vizében lubickolhat, a nap sugaraitól barnulhat, a fák árnyékában pihenhet a kikapcsolódni vágyó. A szabadvízi strandon a fiatalok szórakoztatására beat- és rock koncerteket rendeznek. Nemzetközi vízi- és sportrendezvények színhelye is a létesítmény. A sportolni vágyók részére kedvelt lehetőség a motorcsónakázás, vízisízés, vitorlázás és evezés.

Kömlő 1869 lakosú község Hevestől 15 kilométerre, keletre fekszik.

Pély 1543 lakosú község, Hevestől 13 kilométerre, délre fekszik. A helység régóta lakott település. Keletkezése 1234-re tehető, a dokumentumok szerint, ahol a Peel néven említik először. Kezdetben királyi várbirtok, később a Necskey család birtoka lett. 1403 után sűrűn váltották egymást a birtokosok. A falu többször elnéptelenedett, kétszer a török pusztította el, 1869-ben tűzvész, majd 1888-ban árvíz áldozata lett. A község a Tisza árterülete volt, évente kétszer öntötte el a víz. Ez az állapot az 1846-ban elkezdett Tisza szabályozásával és az ehhez kapcsolódó belvíz elvezető csatornák kiépítésével megszűnt, Az eltűnt mocsárvilág helyét szikesek foglalták el.
A helység római katolikus temploma 1764-ben épült. Többször felújították, átalakították. Mai formáját 1912-13-ban nyerte el, amikor a régi szentélyt mint mellékhajót felhasználva új templomot építettek. Így jött létre a szabadon álló, oldaltornyos, kereszthajós barokk részeket is tartalmazó templom.
A XIX. században készült Nepomuki Szent János szobor, jelenleg a falu egyetlen műemléke.
1862-ben épült meg a Sajtfoki zsilip. 1878-ban helyezték üzembe a Satfoki belvízátemelő szivattyútelepet angol gőzszivattyúval, amit 1897-ben már magyar gyártmányú gépekkel egészítettek ki. Ez hazánk első belvízátemelő szivattyútelepe, amely ma is működőképes. Értékes vízügyi és műszaki emlék.
A szikesek, amely ma természetvédelmi terület a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet egyik legértékesebb területe. Jellegében, növény-és állatvilágában a Hortobágyhoz hasonló. A „fűvek birodalmát” mesterségesen telepített erdőfoltok tarkítják, arculata évszakonként változik, tavasszal szürkés-zöldre, majd vörösre és később sárgára. Fehér foltjaival tarkítja a környéket a párolgó víz által felszínre kerülő só is. Madárvilága változatos, számos faj fészkel itt a kékvércsétől az ugartyúkig, a bibictől a pacsirtáig. A téli pélyi szikes állatvilága is gazdag, fácánok, őzek, nagy testű ragadozó madarak teszik színesebbé a fehér hótakarót.
A falu másik nagy kiterjedésű természetvédelmi területe a Tisza árterén található Pélyi Madárrezervátum, a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet kiemelt területe. A Tisza hullámterében még a régi vízivilágra jellemző élet van, ártéri fűz-, nyár- ligeterdők, vadszőlő indákkal, nedves rétek, mocsárrétek, holtágak. A főleg madárvonulás idején látható ritka fajok, feketególyák, szürkegémek, kócsagok, kanalasgémek, télen egy-egy rétisas, maradandó élményt nyújtanak.

Tarnabod 696 lakosú község Hevestől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Tarnaméra 1750 lakosú község Hevestől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik a Gyögyös-Heves összekötő út mentén.

Tarnaörs 1842 lakosú község Jászárokszállástól 10 kilométerre, délkeletre fekszik.

Tarnaszentmiklós 1040 lakosú község a 102-es/Kál-Kápolna-Kisújszállás/ vasútvonal mentén, Hevestől 14 kilométerre, délkeletre fekszik.

Tarnazsadány 1351 lakosú község Hevestől 14 kilométerre, északnyugatra fekszik a Heves-Gyöngyös összekötő út mentén.

Tenk 1211 lakosú község a 31-es főközlekedési út mentén Hevestől 8 kilométerre, északkeletre fekszik.

Tiszanána 2660 lakosú község a Tisza-tó mellett található Heves megyei község. Felszíne alföldi sík. A tengerszint feletti magassága átlag 100 méter. Tiszanána. A név elso fele a Tisza közelségére utal, a Nána pedig eredetileg puszta személynév volt.
A község, amelyet első ízben IV. Béla király 1261-ben kelt oklevele említ, akkor még az Apocz nemzetség birtokainak szomszédjaként, a XVIII. századig közvetlenül a Tisza partján feküdt, állandó árvízveszély által fenyegetve. A folyó mentén a történelem előtti korokban különböző népek telepedtek le, hosszabb, rövidebb időre. Aztán szkíták, kelták éltek itt évszázadokon át, majd szarmaták, jazigok, s Attila hunjai. Úgy szólnak a mondák, hogy maga a király is innen, a Közép-Tisza vidékéről irányította hatalmas birodalmát. Attila halála után következtek a gepidák, az avarok, a bolgárok, a szlávok, akiknek maradékai  később beolvadtak a 896 táján érkező nomád magyar törzsekbe. A hagyomány szerint Szent László király adományozta Nánát az egri püspökségnek, amelynek 1804-ig maradt birtokában, majd a szatmári püspökség tulajdonába került. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben tehát, Nánaként fordul elő, az egri püspökség 1483-1494. évi számadáskönyveiben azonban  megkülönböztetésként a többi hasonló községtől Tyzanana néven szerepel. Érdekes adat, hogy az 1546. évi összeírás szerint tíz jobbágytelek van a faluban, három évvel később pedig nyolc adókötelest, hét elszegényedettet, kettő elhagyottat, és két újonnan települt telket regisztráltak. Sokat szenvedett e vidék a török pusztításoktól. A janicsárok nemcsak állatot, de a rabláncokon embereket is hajtottak a török tartományok felé. Nem csoda, hogy Eger várának 1552-es ostroma után, az 1554-es adóösszeírás szerint a település teljesen elpusztult. Amit le lehetett rombolni, azt a hódítani akarók lerombolták. Ami fölött itt sem tudtak győzni, ugyanúgy, mint csillagpéldaképpé váló hősök esetében, az a szülőföldhöz való ragaszkodás volt. Ebből a korszakból számtalan település neve ismeretes, amely végkép lekerült a térképekről. Ám Nánát újraépítették lakói. Alig telik el tíz esztendő, s már ismét tíz porta áll a romok fölött. A falu a XVII. században Török János és Kürthy Gyögy birtokába kerül. Valószínűleg azonban hamarosan visszakapja az egri püspökség, mivel a XVIII. században a község áttelepítését a folyópartról a biztonságosabb területekre már gróf Eszterházy Károly egri püspök rendeli el, a régi helyet ma is Ó-nánának nevezik.1770-1776 között belakják a tiszanánaiak által használt Kömlő pusztát. A föld nélkül maradtak közül 102 család elköltözött. Az elvándoroltak helyébe zömébe katolikus lakosság telepedett le. A XVIII. század végén Ulrich János püspöki jószágkormányzó mintegy száz düledező házat leromboltatott. Új utcasorok kijelölésével és 259 darab azonos méretű telkek kimérésével végrehajtotta a község belterületének átrendezését. Elrendelte, hogy minden jobbágy, még a negyedtelkes is nyers vagy égetett téglából két kényelmes szobát építsen, s akik erre nem voltak képesek, azokat leszorította nyolcadtelkesekké. Így nyert a falu belsősége szabályosabb alakot. A község 1804-ben az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába jutott. Lélekszáma 1787-ben 2054 fő. Amikor 1805 után a szatmári püspökség lett a birtokos, majorsági szántógazdálkodást nem épített ki, hanem a majorüzem továbbra is állattartásból, juhászatból állt. A XIX. század első felében a helybeli katolikus lelkész egy kis kórházat állított fel, az urasági tisztilak mellett felépült a tiszanánai uradalom központi tömlöce. A szatmári püspökség 1848-ig volt Tiszanánán földesúri joga, később már csak a helység legnagyobb birtokosa. Tiszanánát több ízben így 1830-ban, 1855-ben, 1876-ban, 1879-ben, 1888-ban árvíz öntötte el.
A református templom 1752-ben épült. A katolikus templomot Galántai gróf Eszterházy Károly egri püspök építette 1788-ban. A településhez tartozik a Tisza mellett fekvő üdülőterület, Dinnyéshát.

Zaránk

January 5th, 2010 4005 Hatvani kistérség

Apc 2779 lakosú község a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Lőrincitől 7 kilométerre, északra fekszik.

Boldog 3166 lakosú község Hatvantól 8 kilométerre, délre fekszik, a Zagyva és a Galga folyók között. A község határa már a neolit kortól lakott volt, erről árulkodnak az ásatásokkor előkerült leletek: kora bronz kori temető, szarmatakori telepnyomok, szkíta és késő avarkori sírok. A falu először 1395-ben, Boldogazznhotwana néven szerepel, később Boldoglalw, majd Boldogfalva néven kerül említésre. 1741-től 1841-ig Grassalkovich Antal a tulajdonosa. A XVIII. század elején részben az Eszterházyak birtoka, részben a Hatvani uradalom tartozéka.
A község római katolikus templomát 1779-1781 között építtette Grassalkovich Antalné.
A település lakossága palóc eredetű, vélhetőleg a török elnyomás idején menekültek az akkor lápos területre, melynek hagyományait ma is őrzik, ápolják. Színpompás, gazdag népviselete és fehérhímzése ismertté tette a községet. A települést színpompás népviselete és sajátos fehérhímzése tette ismertté. A falu gazdag népművészetét a Tájházban lehet megcsodálni.
Boldog lakói szántóföldi kertészettel és fóliás primőr zöldség- és paprika termesztéssel foglalkoznak.
A falu központjában áll Nepomuki Szent János szobra. Kápolnája falán van elhelyezve, a boldogi születésű Davida Sándor emléktáblája, aki Táncsics Mihály orvosa volt.

Csány 2296 lakosú község a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Hatvantól 12 kilométerre, délkeletre fekszik.

Ecséd 3533 lakosú község Hatvantól 12 kilométerre, északkeletre fekszik.

Hatvan 22861 lakosú város a 3-as , 32-es és 21-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint az M3-as autópálya mentén fekszik. A helységet érinti a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc- Hatvan – Budapest/, 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan/ és 82-es/Hatvan-Szolnok/ vasútvonalak is. Hatvan térségében már az újkőkorszakban (ie. 5000-2500) megtelepedett az ember, amiről tanúskodnak az ásatások során előkerült vonaldíszes kerámiák. A rézkorból a mai Hatvan-Újtelepnek megfelelő helyen került elő egy ritka értékű aranyékszer, egy mellkorong. A bronzkor a város esetében egészen különleges jelentőségű. A település fölé magasodó Strázsa-hegyen jelentős ásatások folytak, itt találták meg azt a leletanyagot, amiről végül is “hatvani-kultúrának” nevezték el ezt az időszakot. Bizonyított tény, hogy itt, illetve a Kálvária-domb és Kishatvan területén élt Heves megye egyik legjelentősebb bronzkori népessége. A telep több kisebb családot magába foglaló úgynevezett nagycsaládi házakból állt. A lakóházak oszlopos szerkezetűek, vesszőfonásos falát kívülről sárral tapasztották. A műveltség művészeti hagyatékában égetett agyagedények, szobrocskák - elsősorban állatfigurák - találhatók. A távoli területekkel fennálló kapcsolatot bizonyítják a temetőben talált mészbetétes edények. Az előkerült néhány öntőminta illetve bronzkarperec bizonyítja, hogy űzték a bronzöntés mesterségét. Az 1860-as években Rómer Flóris bencés rendi tanárnak sikerült feltárnia egy bronzkori földvár és település maradványait. A hatvani kultúra időszakát az i.e. 1650-1600-as évekre teszik. A bronzkori népességet felváltó szkítákra sírleletek és telep maradványok (Brinza dűlő) utalnak. A szkítákat követően kelták telepedtek le a Zagyva völgyében, majd 170-370 között szarmata- jazigok. 1968-ban Soproni Sándor és Patay Pál régi katonai térképek bejegyzései alapján római kori lelőhelyet fedeztek fel Gombospusztán, a Hatvanból Lőrincibe vezető országúttól körülbelül 150 méterre keletre. ”A feltárt római őrállomás egyszerű alaprajzi formát mutat. A négyszögletes torony oldalainak külső hossza 9,4 - 10,02 méter között váltakozik. Az állomást kerítésfal vette körül mind a négy oldalról, a torony és kerítésfal között 2-2,20 méter széles udvart képezve.” A római épületnek csupán a kötőanyag nélküli legalsó egy illetve néhány kisebb szakaszon két kősora maradt. Rendeltetését tekintve valószínű előretolt katonai őrállomás volt. Korát az előkerült bélyeges téglák alapján a IV. századra keltezik (Valentinianus kor). Az őrtoronytól 58 méterre északnyugatra másik épület nyomaira is bukkantak. Ennek a csak részben feltárt maradványnak rendeltetése bizonytalan, feltehetően a toronyban szolgálatot teljesítők lakóhelye lehetett. Az erődítményt árokrendszer vette körül, melynek maradványait az őrtorony délkeleti sarkánál sikerült feltárni, eszerint az árok mélysége 110 cm, szélessége 250 cm, amely eredetileg ennél szélesebb és mélyebb lehetett. A feltételezések szerint ez a római őrtorony a Csörszárok sáncrendszer vonalában feküdt, az itt talált bélyeges téglák kora nagyjából megegyezett a sáncrendszer korával. Ugyanis Valentinianus védelmi rendszerében a ”Limes Sarmatiae” még szerepet játszott, ezt a hatvani római katonai őrállomás léte is bizonyítja. A hatvani erőd földrajzilag a legkülső sánc vonalában fekszik. A mai vasútállomás területén, a Kisfaludy utcában és a Delelő határrészben a megtelepedett avarok edény és vaseszköz leleteit találták. A Hatvany Lajos Múzeumban néhány ”S” végű hajkarika tanúskodik arról, hogy a város területén honfoglaló magyarok is éltek. Annak idején Árpád nemzetsége megszállta ezt a környéket, hiszen itt nemcsak vizet és dús legelőket találtak, de a Zagyva mocsarai és a Strázsa-hegy jó védelmet biztosítottak. Egyes források szerint Hatvan is az Aba- nemzetség birtoka volt. A település nevével először 1235-ben ”Hotvin”, később ”Hotwin” majd 1264-ben “Hotwan”, 1284-ben “Hotuon”, míg az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben “Hatuan”, később “Hothuon” és “Hothwon” névírással. A város nevében is megjelenő “Hatvani” elnevezés feltehetően egy előkelő személy emlékét őrzi a honfoglalás korából. Nincs kapcsolatban a fővárostól való távolságához, amely csak 1789 óta, a méter bevezetésétől mérhető. Az 1170 táján ide telepedő premontrei szerzetesek számos oklevelet készítettek, hiteleshelyi tevékenységük alapvetően hozzájárult a település fejlődéséhez. A konvent által kiállított első ismert oklevél 1264-ben készült, az utolsó 1351-ben datált. A város életének mozzanataiból tudjuk, hogy 1264-ben Hatvan az alnádor székhelye volt. A prépostság 1332-ben az üresedésben levő egyházak között szerepelt. 1334-ben bukkant fel először az oklevelekben a Hatvani nevű birtokos család, mely azután 1561 körül kihalt. A település 1406-ban kapott mezővárosi rangot (oppidum) Zsigmond király városfejlesztési politikájának és Domoszlay István zászlósúr közbenjárásának köszönhetően. Mint vámhelyről, 1423-ban írnak először Hatvanról. A helység országos vásáraira még külföldről is eljöttek, a Hatvanba vezető út neve már 1264-ben “vásárút” volt. A XIV-XVI. században a (Nagy) Hatvani-család a földesúr. A Nagy- és Kis-Hatvan elnevezéssel a XV. században keltezett oklevelekben találkozhatunk. Nagyhatvannak XIV. század végétől 1886-ig mezővárosi státusa volt. Ez ugyan járt bizonyos városi kiváltságokkal, mint például a szabad bíró- és tanácsválasztás, vásártartási jog stb., de a ”mezővárosi” cím a falusias jellegen és életmódon lényegében mit sem változtatott. A városra vonatkozó legrégibb ismert adatunk 1452-ből való, amikor két bírája is volt Hatvannak: Warcz István és Chepe (Csépe) Mátyás, sőt jegyzői hivatala, ”kancelláriája” is. 1444-ben jogot kapott a mezőváros országos vásárok megtartására, és már a XV. század közepétől “harmincad hivatalt” is létesítettek, hogy az átmenő kereskedelmi forgalmat a kor szokásainak megfelelően megvámolják. Ez a jog a későbbiekben is megmaradt. Ezen időszakban a településen 25 iparost írtak össze, akik valószínűleg kereskedtek is. A középkori Hatvan lakói három alkalommal is tanúi lehettek országgyűléseknek és részleges gyűléseknek. Az 1442. augusztus 10-i országgyűlés közkegyelmet és birtokaik visszaadását ígérte azoknak, akik I. Ulászló király uralmát elismerik. Az 1505. június 24-i országgyűlésre csak a fegyveres köznemesség jött el. A török fenyegetés árnyékában, 1525. június 24-től júliusig itt tartották az úgynevezett “lármás” országgyűlést, ahol a köznemesek leváltották a nádort és a kancellárt, Werbőczy István lett az új nádor. A közelgő török támadás hírére 1523-1536 között Guthy Országh János, Jerosini Brodarics István és Perényi Miklós váci püspökök megépítették a város védelméül szolgáló palánkvárat. Egymással párhuzamosan - a tervezett fal vastagságának megfelelően gerendákat, fatörzseket ástak függőlegesen a talajba, a két cölöpsort vékony vesszővel fallá fonták, a két sövényfal közét pedig agyaggal, agyagos földdel töltötték kis és ledöngölték. Végül a kialakított várfalat agyaggal körültapasztották. A vár a kutatók különböző forrásokkal alátámasztott véleménye szerint - a Zagyva keleti, bal partján emelkedett, a folyó könyökszerű kanyarulata védelmében, nyugati és részben délnyugati oldalán a Zagyvától határolva. 1536-ban Mohamed aga (szendrói) és Khoszreo boszniai bég egyesített seregeikkel megtámadták és kifosztották a várost, de a várat nem szállták meg. Ám 1544-ben a várat kapitányai - Dancs Pál és Ambrus - Visegrád és Nógrád elestének hírére-felégették és Egerbe menekültek. Mohamed bég kardcsapás nélkül foglalta el, és hozzákezdett az újjáépítéshez, majd Deli Curt basa vezetésével őrséget is hagyott benne. 1666-ban itt járt Evlija Cselebi a következőképpen írja le a várat: ”fületlen kupához hasonlít. A kupa hasa a külső vár… a várnak palánk és tömésfal kerítése háromszorosan erős fal, s mindegyik között mély árok van. A szőlődomboktól távol, síkságon, a Zagyva folyó mocsarai és ingoványai között, keleti irányban, egy ágyúlövésnyi hosszúságban áll a vár,…(melynek árkaiban) a Zagyva folyó vize folyik. Az árkokban lövésnyi távolságra tengerhez hasonló mocsár és ingovány fogja körül. … (A város temetője is ez oldalon van, mivel ezen a helyen száraz a föld és nem mocsaras, … E külváros keleti részén, … egy dombon, mintegy ezer szőlőkert díszlik … vize és levegője igen kellemes.” Ha ehhez hozzávesszük, hogy a vár és külváros utcáiról és házairól is leírást ad, ”pontosan” megadva az épületek számát is, akkor valóban azt kell mondanunk, hogy ez az első részletes településtörténeti leírás, melynek adatait a mai állapotokkal is egybe lehet vetni. A török harcok idején még hajóhíd is épült a várat körülvevő árkon, a meglévő híd mellett, de magán a széles folyású Zagyván is volt másik három híd, amelyeken a budai útra lehetett kijutni. 1544-től szandzsák székhely. A lakosság összlétszáma ekkor hozzávetőleg 5-600 fő lehetett. A korabeli metszetek tanúsága szerint a törökök minaretet és fürdőt is építettek itt, melynek nyomaira nem sikerült rátalálni. A város csak 1686-ban szabadult meg a töröktől. A hódoltság megszűnését évekig tartó vizsgálat, vita (Neoaquistica comissio Újszerzeményi Bizottság, mely a birtokviszonyokat volt hivatva rendezni) követte. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok hadi élelmiszerbázist tartottak fenn Hatvanban, s itt állomásozott a híres Bezerédj-ezred. A harci cselekmények miatt ezidőtájt több alkalommal a városban tartotta üléseit Pest-Pilis-Solt Vármegye képviselő-testülete. 1710-ben a város a császáriak kezére került, valószínűleg ekkor kezdődik meg a vár köveinek elhordása. Rá öt évre egy összeírás a megye 6 városa között említi Hatvant, ahol - Gyöngyös mellett - legszámosabban laktak úgynevezett armális nemesek, akik csak címeres levelet kaptak, földbirtokkal azonban nem rendelkeztek. A város 1719-től III. Károly király engedélyével évente négy vásárt tarthatott. A hatvani uradalomnak 1723-ban Starhemberg gróf lett az ura, valószínűleg ekkor semmisült meg véglegesen a palánkvár. Tőle 1746-ban Grassalkovich Antal vásárolta meg, és az ő kegyurasága idején épültek a város barokk stílusú műemlékei: a római katolikus plébániatemplom, a plébániaház, a kastély, a posztógyár, a gombospusztai major. A XVII. század végén még tiszta magyar törzslakosságú Hatvanban 1700-1747 és 1774-1784 között, már 730 magyar, 286 német 356 szláv és 10 egyéb hangzású névvel bíró család költözött be. Németek már 1701-ben feltűntek, de 1770-ben és 1774-ben települnek be tömegesen. Elsősorban Grassalkovich Antal volt az, aki szívesen telepített a Rajna vidékéről, a trieri és kölni érsekségből, valamint Elzászból főleg iparosokat. Ezek leszármazottjainak egy része ma is itt él teljesen elmagyarosodva, nyelvét, esetleg nevét is elhagyva. Korábban nagy számban költöztek ide tót, szlovák telepesek. Zömmel földművelők voltak, elsősorban a Felvidékről érkeztek. Sokan aratóként kerültek az uradalomba, hamarosan elmagyarosodtak. Betelepült néhány görög, szerb (rác) kereskedő, bolgár kertész. 1711-ben 582-re teszi, majd hozzávetőleg arányos növekedéssel számolva ez a szám 1722-re eléri az 1050-et, 1787-re pedig a 2108-at. Az Európán végigsöprő pestisjárvány 1790-ben elérte Hatvant is. A betegeket a kapucinus rend tagjai igyekeztek gyógyítani. Ekkor májustól decemberig 532-en haltak meg, a lakosság közel 60%-a. A XVIII. század végén a XIX. század elején céhekbe tömörült iparosok élénk kereskedelmi élete jellemezte a települést. A 33 iparos megoszlása: 14 takács, 5 csizmadia, 2-2 kerékgyártó, szűcs, ács és nyerges mester valamint 1-1 cipész, szabó, mészáros, pék, lakatos és borbély. Az 1848-49-es szabadságharcban több hatvani honvéd is harcolt. 1849. április 2-án Hatvannál vívták meg a tavaszi hadjárat első győztes csatáját, ahol Gáspár András a VII. hadtest parancsnoka Jozef Wysocki lengyel légiósaival karöltve legyőzte Schlik túlerőben lévő seregét. A szabadságharc bukása után itt is érezhető volt a megtorpanás, és csak a kiegyezés utáni vasútépítés megindulása lendített egyet a város fejlődésén. A kialakult vasúti csomópont, az 1889-ben létesült cukorgyár hozta azt, hogy a XX. század elején a város lakosságából már több mint 500-an “ipari” tevékenységet folytattak. 1901-ben hatalmas árvíz pusztít Hatvanban, amely mindinkább felhívta a figyelmet arra, hogy kiépítsék a Zagyva folyó gátrendszerét. Ez évben helyezik üzembe a Hatvan-Selyp távbeszélővonalat is. 1904-től pedig megindul a város villamos közvilágítása. 1905-ben járványkórházat létesített a város sőt ekkora már 5 kilométeres kiépített úthálózattal is rendelkezik, amelyet újabb 7 kilométeres út és három áteresz építése követ. Dr. Borovszky Samu adatai szerint 1909-ben “tulajdonképpeni iparral foglalkozik 992 férfi, 104 nő, összesen 1096; házi és népiparral 1 férfi, 1 nő, összesen kettő; vándoriparral 3 férfi. A meglévő cukorgyár mellett gőzmalom, téglagyár, cement-, tetőcserép és betoncsőgyár, szeszgyár és koporsó és bútorgyár működött Hatvanban.  Újabb megtorpanás a város történelmében az I. Világháború; az áldozatok emlékét egy szobor őrzi ma is. Az őszirózsás forradalom hírére itt is megalakul a munkástanács, majd a vörösőr egységek, a város jó néhány polgárát elvei miatt agyonlőtték. Az 1920-as években megindult urbanizálási folyamat egyik hátráltatója volt a rendezetlen, szilárd útburkolat és járda nélküli utcák, a nyitott árkok, a sártenger, amelyet gödrös mocsaras területek csúfítottak. Csak nagyon lassan tudta a város vezetése ezt megszüntetni és csak 1925-ben indult meg a valamelyest tervszerűnek mondható építkezések felgyorsulása. Az 1930-as évek világgazdaságában bekövetkező pangás a kisgazdaságokban dolgozó parasztok mellett kihatott az ipari munkásságra is. A II. Világháború előszele nyomasztólag hatott a polgárságra, de megviselte a katonaköteles korú férfiakat is. Újabb és újabb behívóparancsok, a frontra induló katonavonatok, a megjelenő zsidótörvények tovább rontották a közhangulatot. A zsidó lakosság gettóba zárása, a gyöngyösi és pásztói izraeliták ideszállítása és elhurcolása, a közellátás bizonytalansága, a mindinkább közeledő front hatása, a szövetséges csapatok felderítő repülései már szinte előrevetítik a város egyik legnagyobb tragédiáját. Bár a repülőgépekről figyelmeztető röpcédulák ezreit dobták le, mégis 1944. szeptember 20-án a vasútállomáson hatalmas tömegek vártak az induló vonatokra. Délelőtt 10 órakor kezdődött a légiriadó, a szerelvények nagy részét elindították a nyílt pályára, és a vasutasok hiába kérték az utasokat, hogy ne menjenek az óvóhelyekre mégis sokan a biztonságosnak hitt betonbunkereket választották. A több hullámban támadó repülőgépek hatalmas pusztítást végeztek. A támadás áldozatainak számáról ma is eltérőek a vélemények, de a többszáz fős polgári áldozat emlékét ma emléktábla vigyázza.  A II. Világháborút követően az országban elsőként Hatvant nyilvánították várossá 1945. június 27-én. Az elinduló demokratizálódási folyamat választási eredményei itt is az országoshoz hasonlóan alakultak. Az 1940-es évek végén hatalomra kerülő helyi kommunista vezetés nem nézte jó szemmel a városban létező szerzetesrend működését. Az 1950 elején hozott országos rendelet később feloszlatta ezeket, így 1950 júniusában több hívő is megjelent az újhatvani ferences kolostor környékén, hogy megakadályozzák a rendelkezések végrehajtását. A megyei és országos politikai vezetők elrendelték az államvédelmis alakulatok bevetését, miközben több mint 30 vasutast letartóztattak. Őket később családjukkal együtt Kistarcsára, majd Hortobágyra internálták, és a túlélők csak többévi kényszermunka után térhettek vissza lakhelyükre.  Az 1956 októberi budapesti forradalom híre is hamar megérkezett Hatvanba, és a városon keresztül dübörgő szovjet tankok egyértelmű állásfoglalásra késztették a lakosság egy részét. Megalakult a Forradalmi Tanács, itt is többen hittek a demokratizálódó változásokban. 1957 elején jó néhány hatvani került így a “népi demokratikus rendőrség börtöneibe”. Egészen 1969-ig a város járási székhely, fokozatosan kiépülő intézményhálózattal, gombamód szaporodó lakótelepekkel, egyre duzzadó népességszámmal. A zömmel két élelmiszeripari gyárra épülő ipari struktúra nemigen engedte meg más munkaerő igényes üzem idetelepítését az 1970-80-as években. Ennek következménye most érezhető igazán, a privatizációt követően a térség munkanélküliségi problémái a jelenlegi városvezetés egyik legnyomasztóbb gondjává váltak.
A római katolikus temploma barokk stílusban épült a középkori templom helyén 1757-ben, Oraschek Ignác tervei alapján. Homlokzati tornya órás, órapárkányos, hagymasisakos. Egyhajós, háromszakaszos, tágas templombelső jellemzi, pillérekkel és párkánnyal erősen tagozott. Belső berendezése: barokk szószék és oltárok. Itt látható Jakobey Károly oltárképe is. A pécsi székesegyházból származnak az igen szép padok és stallumok, melyek Speth Ferenc és Schwerer József munkái.
A Grassalkovich-kastély barokk épület. 1763-ban, barokk stílusban épült, Jung József tervei szerint két szárnnyal bővült. Egyemeletes, középrizalitos épület. Igen szép kosáríves kapuja van, felette atlaszok által tartott balluszteres erkély. Tört ívű, címeres oromzat és zsindelyes kupola teszi harmonikussá az épületet.

Heréd 2056 lakosú község Lőrincitől 5 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Hort 3874 lakosú község a 3-as főközlekedési út és a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Hatvantól 8 kilométerre, északkeletre fekszik.

Kerekharaszt

Lőrinci 6210 lakosú város Heves megye nyugati részén, a Zagyva folyó mellett terül el, a Mátra és az Alföld találkozásánál található. A helységet érinti a 21-es főközlekedési út és a 81-es/Somoskőújfalu-Hatva-Budapest/ vasútvonal. Az 1267-ben oklevélben először említett Lőrinci a török pusztítás után gyorsan fejlődött, a XVIII. században már jelentős település volt, ahol sóhivatalt létesítettek. Ekkor válik Lőrinci település részévé az önálló Selyp falu. A mezőgazdasággal, kereskedelemmel foglalkozó Lőrinci a XIX. század végére iparosodik: megépül a Zsófia Malom, a Cukorgyár, majd a Magyar Vulkán Cementgyár és 1940-ben a Mátravidéki Erőmű. A település a XIX-XX. századfordulón közjegyzőségi székhely volt. Lőrinci ipara 1945 után kiegészült téglagyárral, keramit- és cserépgyárral, sajtüzemmel, sok szolgáltató vállalattal. A település a térség fontos foglalkoztatási központjává vált. A település 1992. január 1-tol városi rangot kapott. A város jelenlegi gazdasági átalakulását a gyárak szervezeti és tulajdonosi változásai jellemzik. Új vállalkozások is megjelentek. Az átalakulások jelentős létszámleépítésekkel jártak. A település kereskedelmi hálózata, szolgáltatásai a vonzáskörzet ellátását is biztosítják. Lőrincinek nyugati részén létesült a 15. Ipari Szakmunkásképzo Intézet, amely 1991-tol szakközépiskolává alakult és volt Tornyai kastélyban kollégiummal, sportcentrummal kiépülve térségi feladatokat lát el. A zeneiskola hasonlóan vonzáskörzeti jellegű. Az önkormányzat 1991-ben tájház kialakítására házat vásárolt. Érdemes megtekinteni a Szent Mihály templom oltárát, a szép természeti környezetben lévő Szent Anna kápolnát. A város közműellátottságának színvonalát is meghatározza a hármas településszerkezeti tagolódás. A selypi és erőművi lakótelepek teljes mértékben közművesítettek. Az őstelepülésrész színvonala alacsonyabb, de az elmúlt években jelentősen fejlődött. A Mátravidéki Erőműhöz tartozó tórendszer körül az elmúlt évtizedben rendezett üdülő-, pihenő- és horgászcentrumot alakítottak ki mintegy 190 üdülőtelekkel, illetve kempinggel, melyet bel- és külföldiek egyaránt látogatnak. Az üdülőközpont jelentős idegenforgalmat bonyolít le, jól kiépített kereskedelmi és vendéglátó szolgáltatással.

Nagykökényes 625 lakosú község Lőrincitől 8 kilométerre, nyugatra fekszik.

Petőfibánya 3125 lakosú község Lőrincitől 3 kilométerre, keletre fekszik.

Rózsaszentmárton 2075 lakosú község Lőrincitől 7 kilométerre, keletre fekszik.

Zagyvaszántó 2124 lakosú község a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Lőrincitől északra, 5 kilométerre fekszik.

January 5th, 2010 4004 Gyöngyösi kistérség

Abasár 3218 lakosú község a Mátraalján, dombos környezetben, a Sár-hegy lábánál, Gyöngyöstől 10 kilométerre, keletre fekszik. 1042-ben Aba Sámuel bencés monostort alapított, sokáig a település neve is Sár-Monostor. A hagyomány szerint Aba Sámuel temetkezési helye. A helység a Mátraalja leggazdagabb bortermelő községe.
A római katolikus temploma középkori alapítású, túlnyomórészt barokk átépítésű. A homlokzatból kilépő tornya, szoborfülkés barokk oromzata, szépen faragott ajtókerete van. Az északi oldalon román kapu maradványa látható. A tagolt templombelsőben rokokó stílusú és XVI. Lajos korabeli berendezés van, Thury György freskói díszítik. A templom mellett Aba Sámuel, kisméretű bronzszobra található.
Jelentős emléke a Kapásház, mely XVIII. századi vályogház, kőkeretes ablakokkal, nádfedéllel és szabad kéménnyel. Itt igen régi szőlőművelő eszközök és a bencés monostor kövei tekinthetők meg.
A település pincesora a Mátrafüred felé vezető országút melletti vulkáni tufába vájt pincék.
A Sár-hegy természetvédelmi terület, geológiai és botanikai érték. Oldalában műemlék kápolna áll.

Adács 2942 lakosú község a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén Gyöngyöstől 10 kilométerre, délre fekszik.

Atkár 1728 lakosú község az M3-as autópálya mellett Gyöngyöstől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Detk 1244 lakosú község a 3-as főközlekedési út mellett Gyöngyöstől 10 kilométerre, keletre fekszik.

Domoszló 2151 lakosú község Gyöngyöstől 15 kilométerre, északkeletre fekszik az Eger-Gyöngyös összekötő út mentén.
A római katolikus templom eredetileg gót stílusban épült. 1722-ben barokk stílusban átépítették.

Gyöngyös 33549 lakosú város a 24-es és a 3-as főközlekedési útvonalak mentén, valamint az M3-as autópálya mellett fekszik a Mátra kapujában. A helységet érintik a 85-ös /Vámosgyörk- Gyöngyös/, a 324-es/Gyöngyös-Gyöngyössolymos-Lajosháza/ és a 325-ös/Gyöngyös-Mátrafüred/ vasútvonalak. Ez a város már a 600-800-as években lakott terület volt, azóta is természetes fő helye ezen vidéknek. A Honfoglalás idején Anonymus szerint a Mátra vidéke Ed és Edömér vezérnek jutott. E nemzetség egyik tagja volt, Aba Sámuel, harmadik királyunk, aki Abasáron bencés monostort alapított, és akit a hagyomány szerint ebben a monostorban temettek el. Régóta híres a táj zamatos borairól. Már 1301-ben a vidék birtokosai, az Aba nembeli Csobánkák is foglalkoztak szőlőműveléssel. Napjainkban hazánk legnagyobb összefüggő hegyvidéki szőlőterülete húzódik itt. Károly Róbert ajándékozta meg a várost Buda város rangjával és méltóságával 1334-ben, mert a feudális tartományurak elleni harcában Széchenyi Farkas Tamás vezetésével a város lakói a király mellé álltak és véget vetettek a Mátravidéken a Csák Mátéval szövetkezett és rablókká züllött Csobánkák garázdálkodásainak. A sokszázados múlt bőven hozott nagy történelmi eseményeket a város életében: 1464-ben a patai cseh martalócok ellen vonuló Mátyás királyt fogadta a város. Gyöngyös környékén jobbágyok gyülekeztek a Dózsa seregéhez csatlakozni kívánó debrői és pásztói táborokba. A másfél százados török uralom idején a város szultáni birtok volt, de kétfelé adózott. Fizetett a töröknek és fizetett időnként a magyar földesúri hatóságoknak is. A környék elpusztult, a város fejlődése nagyon lassú volt. Bár nehéz időszak volt a török világ, mégis 1634-ben iskola létesült a gótikus nagytemplom mögött. A gimnázium növendékei között tanult Bugát Pál nyelvújító és természettudós orvos, Bajza József író és kritikus, Zalár József költő, Török Ignác aradi vértanú tábornok, Richter Gedeon az inzulin feltalálója és a Kőbányai Gyógyszergyár megalapítója, valamint itt szívta magába a Mátraalja népének színes népmeséit Berze Nagy János, a magyar folklorisztika úttörő-óriása. 1686 körül rabló török helyébe a fosztogató császári csapatok vonultak. A Rákóczi szabadságharc idején a fejedelem udvarházat tartott Gyöngyösön, s itt kényszeríttette 1704-ben tárgyalóasztalhoz a Habsburgokat. Vak Bottyán János „a szegény nép jótevője” többször fordult meg a Mátra vidékén, Gyöngyösön is és 1709-ben végrendelete szerint a gyöngyösi ferencesek akkor új zárda kriptájában helyezték örök nyugalomra a verhetetlen kuruc generálist. Habsburg Lipót nádor után I. Sándor orosz cárt szállásolta el a napóleoni háborúkban meggazdagodott báró Orczy család, klasszicista stílusú kastélyában. Az 1867-es kiegyezés agrárkapitalizációt indított el a városban is. Gomba módra nőttek a bankok, fejlődött a kézipar. Gyöngyös virágzó kereskedelme messze földön híres volt. Szerb és görög kereskedők nyomában izraeliták telepedtek a régi kereskedő családok mellé. Gyöngyös az I. Világháború végi forradalmak egyik jelentős vidéki központja lett. 1917. május 21-én a kórház vasalótermében kipattanó szikra lángra lobbantotta szinte az egész várost. 559 lakóház semmisült meg és 11 ember vesztette életét, mire Hatvanból vasúti kocsin szállított vízzel sikerült megfékezni a tűzet. IV. Károly és felesége a városba látogatott a tűzvész pusztításának megtekintésére, a város lakóinak vigasztalására. A városba érkezett Dr. Harrer Ferenc újjáépítési kormánybiztos is, aki elkészítette a város újjáépítésének terveit. A fronton lévő gyöngyösi katonákat pedig hazaengedték, hogy az itthoniaknak segítségére siessenek és a romokból ismét várost emelhessenek. Gyöngyöst az évszázadok során sokszor pusztított el majdnem teljesen a tűz, ami a rossz vízellátásnak volt köszönhető, de a város mindig újjáépült. A két Világháború között a város leginkább a nagy tűzvész utáni újjáépítésekkel volt elfoglalva, de még emellett is jelentős változások mentek végbe a városi életforma javításában. 1926-ban megépült a városi vízvezeték, valamint a tűzoltólaktanya és tűzoltószervezet létesült. Ezekben az években épültek ki a Mátra gyógyászati- és üdülőközpontjai. A gyöngyösi Mátra már száz évvel ezelőtt bekerült a hazai idegenforgalomi élet vérkeringésébe. Ennek érdekében a legtöbbet az 1887-ben alakult Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztálya és annak jogutóda, a Mátra Egylet tette. Az 1930-as évek közepén épültek a kékesi északi és déli sípályák, amelyek ma is keresettek. Azokban az években építették a kékesi bob-pályát, ami ma már nem használható, de nyomvonala részben megvan. A Mátra kedvelt gyalogos kirándulóhely- közel 400 kilométer jelzett turistaút-hálózattal.
A ferences templom és a kolostor gótikus-barokk stílusú. A ferenceseket még Széchenyi Tamás hívta a városba, templomuk és kolostoruk a XIV. század végén, a Báthory család jóvoltából épülhetett fel. A gótikus templom még a török időkben elpusztult. Carlone 1701-1721 között barokk stílusban építette újjá, azóta kisebb mértékben többször is átépült. A templom külseje jellegzetesen barokk, a homlokzat jobb oldalán a karcsú, erősen tagolt, igen szép toronnyal. Az oromzat többszörösen megtört, volutákkal, urnákkal, szobrokkal díszített. Az utóbbiakat Singer Mihály készítette. Díszes barokk kapuja van. Egy mellékhajóval rendelkező, nyújtott szentélyű barokk jellegű hajó, illetve belső tér jellemzi. A sekrestye és a szentély csúcsíves boltozatú, a hajó mérműves ablakai a gótikus korból valók. A szentély zárókővén Báthory-címer látható. Szép a barokk berendezés. A főoltár fából faragott, négy oszloppal, nagyméretű barokk szobrokkal, Hebenstreit József alkotásai.  Szépek még a mellékoltárok és a kórus is. A főoltárképét Kranovetter Gábor bécsi festő készítette. A kolostor egyemeletes, szépen helyreállított, egyszerű barokk épület. A templom bejáratánál levő eredeti kapuja szép barokk kőfaragvány. A rendház az ország egyetlen olyan könyvtárát őrzi, mely a törökdúlás előtti időktől folyamatosan gyarapította értékes állományát.
A Szent Bertalan-templom az Anjouk korában gótikus stílusban épült, melyet a reneszánsz időkben némileg átalakítják. A XVIII. századi tűzvészek után Giovanni Battista Carlone barokk stílusban átépíti. Híres aranyozott rézsisakja az 1917-es tűzvészben elolvadt, nem építették újjá. A templom mai nagy képét Nagy Virgil építész alakította ki. Széles, kéttornyú barokk homlokzat jellemzi, a fal síkjából kilépő mértéktartóan díszített zömök tornyokkal. A déli falon Szécsényi Tamás kőbe vésett címere, az északin gótikus ajtórészlet látható. A tágas templombelső festését a nagy tűzvész után Zsille Kálmán és Lovász Gyula készítette. A főoltár szobrai barokk stílusúak, Hebenstreit József művei. Az oltárkép Ribera festményének  barokk kori másolata. Figyelemre méltó még a bronzból készült gótikus keresztelőmedence. A templom oldalával szemben Kő Pál modern megfogalmazású Károly Róbert szobra található.
A Szent Orbán-templom gótikus és barokk stílusú. 1530 körül gótikus stílusban emelték, majd 1762-ben barokk átépítésen esett át. Széles homlokzatú, két alacsony tornyú épület, igen szép egységes barokk berendezéssel.
A kálvária kerített, kaputoronnyal és remetealakkal, szabadban álló szószékkel rendelkező klasszicista épületegyüttes Rábel Károly műve 1821-1832-ből. Az 1723-ban épített régi kápolnát a XIX. század hetvenes éveiben lebontották, helyére újat emeltek.
A református temploma késő barokk stílusú, zömök, homlokzati tornyos épület 1794-ből. Figyelemre méltó szép copf stílusú szószéke van.
Az Almássy –ház 1784-ben épült, szép arányú barokk gazdag kapuzatú, kétoszlopos erkélyű épület, a jezsuita gimnázium konviktusa volt. Az erkélye felett Mária-kép és rokokó stílusú Almássy- címer látható.
A Petőfi utcai Orczy-Haller-kastély hosszú, egyemeletes, barokk épület, három barokk kőkapuval, a középsőn a grófi címerrel. Jelenleg a Gyöngyösi Galéria otthona.
A Kossuth utcai Orczy- kastély klasszicista stílusú, eredetileg barokk épület, a Grassalkovich herceg tulajdonában volt, akitől a XVIII. század végén vásárolta meg a báró Orczy család. A XIX. század közepén klasszicista stílusban átalakítják. Lakója volt 1814-ben I. Sándor cár, majd 1848-1849-ben Kossuth és Görgey is. Egyemeletes épület, amelynek legfőbb díszei az emelet alatti párkány és az emelet ablakai feletti szép gipszöntvények. Az udvar felőli oldalon hat oszlop által tartott erkély emelkedik. Zárt, kellemes hatású négyszögletes udvara van, kertjét szép kovácsoltvas kerítés övezi. Két kapuját Uhrl Ferenc 1830-ban készített oroszlánjai díszítik. Az épület a Mátra Múzeumnak ad otthont. A Múzeum az ország egyik legjelentősebb természettudományi gyűjteménye. Itt őrzik Magyarország egyetlen teljes épségben előkerült mamutcsontvázát.
A Hermann Lipót –képtár enteriőrszerűen mutatja be a művész alkotásait.
Gyöngyös neves szülöttei: Vachott Sándor író és Vahot Imre szerkesztő.

Gyöngyöshalász 2593 lakosú község az M3-as autópálya és a 85-ös/Vámosgyörk-Gyöngyös/ vasútvonal mentén, Gyöngyöstől 4 kilométerre, délre fekszik.

Gyöngyösoroszi 1603 lakosú község Gyöngyöstől 6 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Gyöngyöspata 2765 lakosú mátraaljai község, Gyöngyöstől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A falu feletti Vár-hegyen a honfoglalás után Pata vezér kőalapú palánkvárat épített. Utódai, az Aba nemzetségé volt az egész vidék, egyik ágának kegyúri templomaként a XII. században épült egy kis román templom. Már az előző században főesperesi székhely volt a település, templomának romjai a XVIII. században még álltak. 1455-től Gut Ország Mihály lett a falu földbirtokosa. Ebben az időben a husziták bevették magukat Pata várába és csak Mátyás király személyes vezetésével sikerült onnan kiverni őket. Ezután Pata mezővárosi rangot kapott. Ebben az időben Eger és Gyöngyös után Heves megye legfontosabb települése, a szőlőművelés központja volt. Így érthető, hogy tágas, késő gótikus templommá építik át a régi egyházát. A török időkben khász város, de a nehéz adózás miatt és a harcok során jelentősége fokozatosan csökken.
A település ékessége a XV. században Mátyás király kívánságára épült római katolikus templom, Faragott főoltárát Jesse fa motívum díszíti, mely Európában is egyedülálló műkincs. A török harcok után a lakóknak volt erejük a megrongálódott templomot helyrehozni és két szép oltárt faragtatni. Az idők során eredeti szépségéből sokat vesztett templomot 1972-1978 között példásan helyreállították és így a középkori magyar templomépítészet egyik legeredetibb darabját sikerült a mai kor számára megmenteni.

Gyöngyössolymos 3136 lakosú község a 324-es/Gyöngyös-Gyöngyössolymos-Lajosháza/ vasútvonal mentén, Gyöngyöstől déli szomszédságában fekszik.
A római katolikus temploma gótikus-barokk jegyeket visel. A barokk kori hajó előtt igen magas, karcsú, terméskőből rakott, nyolcszögletű gótikus torony emelkedik. Sarkainál átlós támpillérek, több csúcsíves ablak, ikerablak, a harmadik emeleten a Solymossy család címerköve látható. A templombelsőben sólyomfejet ábrázoló remekmívű vörösmárvány sírkőfaragás, klasszicista berendezés található.
A Kis-hegy oldalában avargyűrű maradványai láthatók.

Gyöngyöstarján 2481 lakosú község Gyöngyöstől 5 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község címere a Szent Hubertus legendára utal. Mátyás király adományaként a település 1461-ben mezővárosi rangot kapott.
A ma is jelentős borászatot igazolja, hogy itt építették meg Közép-Európa leghosszabb egyeneságú pincéjét. Az ősi Haller-pince a XVIII. században, 192 méter, ma 540 méter hosszú, a mellékágak mintegy 200 méter hosszúságúak.
Az innen bányászott kövekből épült meg a római katolikus temploma 1747-1783 között.

Halmajugra 1276 lakosú község a 3-as főközlekedési út mellett Gyöngyöstől 9 kilométerre, keletre fekszik.

Karácsond 3158 lakosú község a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Gyöngyöstől 11 kilométerre, délkeletre fekszik.

Kisnána 1127 lakosú mátraaljai község, Egertől nyugatra, 21 kilométerre fekszik. A terület az Aba nemzetségből származó Kompolthy család birtokközpontja volt. Valószínűleg a XII. században épült a román körtemplom, az udvarház, az egészet egy palánkvár vette körül kaputoronnyal. A Károly Róbert mellett harcoló Kompothyak országos méltóságra emelkedtek. Ekkor a román körtemplomot gótikus templommá alakítják, palotát emelnek. Az 1400-as évek végén kettős falgyűrűvel veszik körül a várat, hatalmas kaputornyot emelnek. A XV. század végén az Országh család, majd a Losonczy István az ura. A török 1543-ban foglalja el, utána az építmény romlásnak indul. 1962-1966 között állították helyre.  A négyzet alaprajzú várat hatalmas vizesárok, külső várfal kaputornnyal és belső várfal vette körül. Ennek bejáratát hatalmas, ötszintes kaputorony őrizte.
A gótikus római katolikus templom négyszög alakú, majd a felsőbb szinteken nyolcszögű tornya, mérműves ablakokkal ma is áll. Láthatók a gótikus palota alapfalai, az egyéb helyiségek maradványai, a kút és Kompolthy László 1428-ból való sírkövének másolata, valamint a kőtár.
A falumúzeuma tornácos szlovák parasztházban található, kőkeretes ablakokkal. Jellegzetes „kék konyha” népviseleti darabokkal, a „hátsó ház”-ban szövőszék.
A várba a falumúzeum udvarán keresztül vezet az út.

Ludas 842 lakosú község a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Gyöngyöstől 11 kilométerre, délkeletre fekszik.

Markaz 1906 lakosú mátraaljai község, Gyöngyöstől 12 kilométerre, északkeletre fekszik a Gyöngyös-Eger összekötő út mentén.
A Vár-bércen álló romok a XIV. században az Aba nemzetségből származó Kompolthy-család várának romjai.
A falumúzeumát a hegyoldalban levő két zsúpfedeles házából alakították ki. A faragott tornácos épületek közül a kisebb igen érdekes homloktornáccal rendelkezik.

Mátrafüred

Mátraszentimre 569 lakosú község Pásztótól 22 kilométerre, keletre fekszik. A helység az ország legmagasabban fekvő települése 835 méter magasságban. Mátraszentimréhez közigazgatásilag hozzátartozik Mátraszentlászló, Mátraszentistván, Galyatető, Fallóskút és Bagolyirtás. A település történetéről a mai napig megoszlanak a vélemények. Minden valószínűség szerint már a XVII. században éltek itt üvegfúvással foglalkozó mesteremberek. Erre utal a települések XX: század elterjedt régi neve is. Ötházhuta-Mátraszentimre, Fikalitáshuta-Mátraszentlászló, Óhuta-Mátraszentistván. A Mátrát valójában csak a XX. század első felében fedezte fel a magyar középosztály, akik a kedvelt felvidéki üdülőhelyek helyett kerestek egy hasonló adottságú térséget. A települések mai napig őrzik eredetük szlovák mivoltát, különösen az elmúlt években vett komoly lendületet a testvérfalvak kapcsolata.
Az új római katolikus templom 1980-ban épült Németh Mária tervei szerint andezit kőből épült. Különálló harangtornya van. Színvonalas belső berendezése Kákonyi Asztrik nevéhez fűződik.
A három falu temploma, a három helyi falurész  között magában álló, bazaltból épült, homlokzati tornyos, némiképp a román templomokra emlékeztető épület 1940-ből.
Az ide látogató több tízezer turista háborítatlan csendje és egyedülálló klímája miatt keresi fel a vidéket. Orvosilag igazolt, hogy a térség éghajlata igen kedvező, különösen az asztmás betegek számára. Mindazoknak ajánlható a környék, akik szeretik a magas hegycsúcsokat, mint az Ágasvár, a mélységben zubogó patakokat, mint a Csörgő-patak, a különleges természeti ritkaságokat, mint a Csörgő-szurdok.

Nagyfüged 1834 lakosú község Hevestől 18 kilométerre, északnyugatra fekszik a Gyöngyös-Heves összekötő út mentén.

Nagyréde 3356 lakosú község Gyöngyöstől 7 kilométerre, nyugatra fekszik.

Pálosvörösmart

Szűcsi 1688 lakosú község Lőrincitől 14 kilométerre, északkeletre fekszik.

Vámosgyörk 2071 lakosú község a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/, a 85-ös/Vámosgyörk-Gyöngyös/ és 86-os/Vámosgyörk-Újszász-Szolnok/ vasútvonalak mentén, Jászárokszállástól 7 kilométerre, északnyugatra fekszik. Itt és a környéken már évezredekkel ezelőtt éltek emberek. Erről tanúskodnak az előkerült újabb kőkori, kora- és közép-bronzkori leletek, a hatvani és a füzesabonyi kultúrához tartozó eszközök, fegyverek. Kelta településnyomokat is találtak. A népvándorlás idején szarmaták, hunok és avarok szálláshelye volt. A magyar honfoglalás után királyi birtok, majd az Abáké. Az 1273-ból származó oklevél szerint IV. (Kun) László az Aba nemzetségbeli Compoldus fiának, Péter étekhordómesternek adta. A település akkori neve Jurk. Az 1332/35. évi pápai tizedjegyzékben Geurk, 1394-ben Gurk, 1396-ban Gewrk, 1445-ben Gyerk néven említik. 1445/1446-tól vámhely, ezért a neve 1470 óta Wamos Gyewrk, amelynek heti és országos vásártartási joga is volt. Jelentős település, mert a legkorábbi, hazai, 1528-ban készült Lázár deák-féle Magyarország-térkép Cürk névvel Agatz (Adács) és Arokzalos (Árokszállás) közt tünteti fel. A Compold-Kompolti-Kompolthy család 1522-ig birtokolta Györköt, kihalása után az Országh családé lett. A törökök első pusztítását átvészelte, mert a hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírásában Vámos Györk heti és országos vásártartási, valamint vámszedő jogát megőrizve 13 ház és kapu után adózott. A szokásos török adókon kívül 35-en báránytizedet, méhkas- és szénatizedet, sertés-, rét- és erdőadót fizettek. Legfőképpen búzát termeltek. Mindebből megtudjuk, hogy a török hódoltság kezdetekor e falubeliek kizáróan mezőgazdasággal foglalkoztak. A török megszállás ellenére megmaradt a színmagyar lakosság (Nagy Balázs, Bors András, Vas Benedik, Lencsés Petri), de megtalálható a megye északi részéről, vagy a Felvidékről betelepült magyar (Bodoni Mihál, Felfodi György), sőt, szlovák (Tód Miklós) család is. A meg-megújuló török hadjáratok miatt 1551-ben már csak 3 porta lakott, 1555-ben a hatvani, 1565-ben a jászberényi náhie faluja és egyben Divane Ibrahimnak a hűbérbirtoka. Bár a magyar földesurasság névlegessé vált a török idején, Vámos Györke életben maradt lakói ugyanúgy nyögték a kétfelé adózást s terheit, mint a szomszédos községek. Az 1570-es években itt is jelentős bortermelés könnyített kis időre a megélhetésen: 1578-ban 34, 1583-ban 44 földdarabon műveltek szőlőt, és fizettek dézsmát a magyar hatóságoknak. Eger 1596. évi eleste után Wamos Georekgh a török hadak útjában fokozatosan elpusztult. 1598-ban csak 13-an lakják. A török megszállás miatt az egyenes ági földesúri öröklés is megszűnt. Utoljára Miksa király adományozott nemesi birtokot, mégpedig a “fiúsított” Országh Borbálának, akitől így a férje, Török Ferenc kapta 1570-ben, 1606-ban leánya, Török Zsuzsanna és az o férje, Nyáry Pál a birtokos. Nyáry Pál fia, Miklós és annak négy lányától eredt “négy lineának”, a Petrovay-Orczy, Huszár, Szunyogh, Bossányi-Szemere családok leszármazottainak, illetve Nyáry Pál leánya, Borbála és annak egyetlen fiának, Haller Sámuelnek a birtokába jutott a falu. A pusztulás mértékét tükrözi, hogy a török időkben W. J. Blaeu 1647-ben megjelent Magyarország térképén találhatjuk utoljára, Curk névalakkal feltüntetve Agatz (Agács) szomszédságában. 1669-ben lakatlan, 1675-1686 között 1-2 család lakta. A XVI-XVII. században rommá lett a temploma, plébániája, valamint apátsága is. A néptelen falu a török rabságból Hatvan várának 1686. augusztus 18-i visszavételekor szabadult fel, de utána is sokáig lakatlan maradt. Telekessy István egri püspök 1700. február 18-án kelt összesítése szerint még mindig “elhagyott” helység volt. 1693-ban Haller Sámuel a legfontosabb birtokos, a “négy linea” leszármazottai, a Bossányi, Orczy, Tarródy, Gosztonyi családok szintén birtokosai a falunak. Ok, továbbá Haller utódai, a Brudern, Hunyady, Baldácsy és a Visontai Kovách családok a XIX. században is birtokosok maradtak. Az újratelepülés az említett birtokos családok közreműködésével a kuruc szabadságharc után indult meg. A betelepülők valamennyien magyarok és római katolikusok voltak. Kevés lélekszámuk és romos templomuk miatt a csányi anyaegyházhoz tartoztak. A betelepülések és a lakosság belső gyarapodása folytán a jobbágy- és zsellérháztartások száma a következőképpen nőtt: 1712-ben 16, 1715-ben 20, 1720-ban 28,  1735-ben 48, 1770-ben 92. A lakosság a határt 1771-ig újraszántásos földközösségben művelte, őszi és tavaszi nyomás, vagy vetésforgó szerint. A földesúri szolgáltatást közösen rótták le a jobbágyok, akik általában 8-35 kisholdat műveltek. A falu határában akkor már nem volt erdő. Vámos Györk 1771-ben kapott urbáriumot, amely a falu határát II. osztályúnak minősítette. Minden egész jobbágytelek 28 kishold szántóból és 10 kaszás rétből állt. 1764-ben elkészült a plébániaház - így Vámos Györk ismét önálló plébániát kapott. 1766-ra újjáépült a fatornyos, sekrestyével bővített Minden Szentek-templom is. A falu lakóinak szorgalmára vall, hogy az 1771-ben művelt 820 katasztrális holdnyi paraszti birtok 1788-ban 1104 katasztrális holdra emelkedett. A tehetősebb jobbágygazdák közül mind többen vitték termékeiket, állataikat a jászsági és a gyöngyösi vásárra. Úthálózati csomóponttá vált a falu, amit jól megörökített az országos felmérés során, II. József rendeletére készített, 1783. évi katonai térkép is. A falu 1786-tól önállóan használhatta hivatalos iratainak igazolására a Tekintetes Heves és Külső Szolnok Vármegye által jóváhagyott pecsétet, amelynek címeralakja szív alakú tönkből kinőtt stilizált tulipán, azaz a szeretet és jóság jelképe. Tény, a lakosság szeretettel fogadott bárkit, aki itt megtelepült, akár izraelita, akár református volt. Magyarország 1828. évi ismertetője szerint a falu 1072 lakosából tíz az izraelita. 1842-tol pedig az egyik legnagyobb birtokos a református Visontai Kovách család. A reformkorban tovább erősödött a falu gazdasági szerepe, 1836-1846 között ismét erőre kapott a bortermelés és a közvetítő vásározás. A lakosság anyagi gyarapodását tükrözte, hogy két utcát is kiköveztek, és 1826/1837-ben nemcsak megnagyobbították, hanem kőtoronnyal is megtoldották a katolikus templomot. Az elöljáróság és a plébános hozzáfogott iskola építéséhez is. Az 1716/1776-tól meglévő iskola mellé 1807-ben felépült a bővített tanterem, amit 1848-ban új helyen emelt, kéttermes épülettel váltottak fel a falu közepén, a volt tanácsház telkén. A lakosság erkölcsi felemelésén buzgólkodó Szagula József plébánosra és a kántori teendőket ellátó tanítók közül Mattyasovszky Jánosra (1816-1827), valamint Agócs Jánosra (1833-1852) a későbbi évtizedekben is hálával gondoltak az emberek. Vámos Györk lakóinak száma a XIX. század közepéig folyamatosan gyarapodott: 1806-ban 932, 1816-ban 984, 1821-ben 1060, 1830-ban 1004,1840-ben 1019 és 1849-ben 1129 személy élt itt. Ezzel szemben a földesurak száma az 1771. évi nyolcról 1848-ban ötre csökkent a kihalás és elköltözés folytán. 1848 nyarán hat önkéntes lépett be a vármegye nemzetőrei közé. 1849. április 2-án, a hatvani csata idején az egész falu segítette az átvonuló honvédsereg élelmiszer- és hadianyag-szállítását. Április 3-án a falu apraja-nagyja lelkesen üdvözölte a Jászberénybe tartó Kossuth Lajost és Görgey Artúrt. A szabadságharc leverése után a vármegye hadi biztosa, Kapy Eduárd ide is elküldte büntető embereit, de “a rebellióban való részvételről senki nem tudott mondani semmit”, azaz a lakosság nem adta fel a forradalom és szabadságharc tevékeny helyi résztvevőit. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás idején a következő birtokviszonyokat találjuk: jobbágyszántó 964, úrbéri rét 340, elkülönzött legel 356 katasztrális hold, úrbéri telek 45 6/8. Telkes jobbágy 56, úrbéri házas zsellér 82 családfő. A Kossuth-bankók érvénytelenítése és a pénzhiány-hitelhiány képtelenné tette az önálló paraszti  gazdálkodásra a felszabadított lakosságot. Ezért az önkényuralom éveiben megindult eladósodásuk, elszegényedésük. Hiába termékeny a sok szántóföldje, továbbá “rétje, legelője szintén bőséggel áldott”, amint arról Magyarország 1851-ben megjelent Geographiai Szótára is megemlékezett, még a nagybirtokosoknak is gondot okozott gazdaságaik tőkés fejlesztése és bekapcsolódásuk az árutermelésbe. E nyomasztó helyzetben lépett színre a vámosgyörki nagybirtokos, Visontai Kovách László, akinek a kezdeményezésére Heves és Külso-Szolnok vármegye legnagyobb birtokosai 1858. április 8-án megalapították a Heves Megyei Gazdasági Egyesületet. Kovách célja az volt ezzel az egyesülettel, hogy “fejlesztessék a gazdálkodás Vármegyénk javára, Hazánk boldogulására”. Még életében elérte, hogy a főúri, nagypolgári alapítású egyesület közép-, majd kisbirtokosokkal bővülve a megye mezőgazdasági életének legfőbb serkentőjévé lett. Kastélyát a megyei szellemi és gazdasági élet egyik középpontjává tette. Példát mutatva birtokostársainak, kastélyparkot létesített 111 egzotikus fával és 99 cserjével, erdőt és szőlőt telepített. Ösztönzésére a falu kisbirtokosai 1863 tavaszán Varga István bíró elnökletével kisgazdatársulást alapítottak, amelynek tagjai - Visontai közbenjárására - előnyös hitelhez jutottak, és ezáltal szőlőtelepítéshez foghattak. Pesty Frigyes országos felmérő kérdéseire az elöljáróság 1864. május 6-i válaszában Agócs Alajos jegyző a határnevek között már a Szoloske nevét is említette - bizonyítva: a hajdani szőlőterületek felújításának, illetve a sikeres új telepítéseknek megvolt az eredménye. Különösen sokat lendített a falu gazdasági életén a Hatvan-Miskolc vasúti fővonal 1868-1870 és a Vámos Györk-Gyöngyös szárnyvonal 1869-1870 közötti megépítése. Az építés idején kedvező munkaalkalomhoz, jó jövedelemhez jutottak a zsellérek és napszámosok, valamint a szekeres gazdák. A vasút legnagyobb áldása mégis az volt, hogy e kis falut is bekapcsolta az ország gazdasági életének vérkeringésébe, lakóit pedig a hazai utasforgalomba. A munkanélküliség az XIX. évszázad utolsó évtizedében megszűnt, mert a vasút ebben is segített, sokan vasutasok lettek. A lakosság gazdasági gyarapodása a falu arculatán is tükröződött: terjedt a kő- és téglaépítkezés, a háztetőket cserepezték. A hívek annyi pénzt gyűjtöttek, hogy 1895/1897-ben újjáépíthették a katolikus templomot. :Élénkült a társadalmi élet, iskolai és felnőtt egyletek alakultak. Legtöbben, 51-en az 1902-ben létesült 48-as és Függetlenségi Körbe léptek be. Ide is eljutottak a Várkonyi-féle Független Szocialista Pártnak, majd a Csizmadia vezette Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének agitátorai. Hatásukra 1898 elején még Csaudáry Pál katolikus lelkész, a “helybeli nép igaz papja” is ostorozta a községi elöljáróságot, a járási és a megyei vezetőket.  Az 1867 utáni többszörös megyei és járási területi átrendezések nem érintették a továbbra is Heves megyéhez és a gyöngyösi járáshoz tartozó, 1871-ben nagyközséggé nyilvánított, 1901-tol Vámosgyörk névvel írt települést. Az 1930-as években épült közösségi ház- Cultural centre, built in the 1930-es estek, vezetői jól felhasználták az adottságokat. A Vámosgyörk-Jászapáti között 1909 nyarán megnyitott szárnyvonallal “kis” vasúti csomóponttá vált a község. A kisgazdák sikerrel kapcsolódtak be a gabona- és élőállat-kereskedelembe, amit az 1905-ben létesített “teher-pályaudvaron” át bonyolítottak le. Ugyaninnen napi 4 hl tejet szállított hűtővagonban Budapestre a Visontai Kovách-féle nagybirtok. A község bekötőutat épített Adácsig, valamint a Vámosgyörkhöz tartozó Berekaljapusztához, Alsómajorhoz, Felsomajorhoz, Borhy-tanyához és Kisgyörkhöz, összefűzve így a gazdag “bokrokat”. 1910-ben 2225 a lakóinak száma. Az I. Világháború évei nemcsak megállították a község gazdasági fejlődését, hanem az 1916-tól mind gyakoribb terményrekvirálások a tartalékokat is felemésztették, sőt, a gőzmalom saját készletét is elvitték. Ezért a Haditermény Rt.1918 őszén 150 q búza elvetéséhez járult hozzá. A vasútállomáson a hatvani csomópont katonai kirendeltsége őrködött az őszirózsás forradalomig, a tanácsköztársasági időszakban pedig a Gyöngyösi Járási Gazdasági Felügyelőség négytagú karhatalmi gárdája ügyelt a “proletárrendre”. A háborúban 282-en vettek részt, közülük 44 volt a hősi halott. A háború alatt összeomlott gazdasági élet gondjait az infláció tovább fokozta. A kilábalás minden téren lassan haladt. 1920-ban részleges birtokvásárlással és tagosítással nőtt a kisgazdák száma, de a községben jórészt még mindig önellátásra termeltek. Ekkor még csak az 1924-1929 között szerveződő hat középgazdaság és két, uradalommá szerveződött nagybirtok kapcsolódott be a környék és az ország gazdasági életébe. 1922-ben megalakult a Vámosgyörki Ifjúsági Egylet, 1924-ben a római katolikus egyházközség 130 millió korona helybeli adománnyal kifesttette Lohr Ferenc budapesti festőművésszel a Mindenszentek-templomot. 1927-ben létrehozták az önművelődési egyletet, 1931-ben 124 taggal 163 üzletrésszel megalapították a Vámosgyörki Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetet. Mindez azt mutatta, hogy az infláció, majd a világgazdasági válság ellenére is lábra állt a község gazdasági és társadalmi téren is. A még 1908-ban államosított iskolájának a község 1933-ban 100 kötetes könyvtárat ajándékozott. 1936-ban felépítették a községházat. 1935-ben már a gyarapodó község képét mutatta Vámosgyörk. Lakóinak száma 2278 volt. Ezt a viszonylag egyenletes fejlődést állította meg a II. Világháború. A front súlyos utcai harcokkal kísérve 1944. november 16-án pusztított végig Vámosgyörkön. Lakói közül a háború éveiben 67 személy halt meg (polgár, katona, deportált izraelita). A romos vasútállomás és környéke helyreállításával indult meg az újjáépítés. A pártok közreműködésével kibontakozó politikai élet 1948-1950 között itt is eltorzult, amely a gazdaságra és a helyi társadalomra hatott. Az 1950-es évek túlhajszolt terménybeadása sújtotta a földosztáskor kisbirtokossá vált 150 családot és a korábbi birtokosokat, sőt, az 1949-ben szervezett Haladás TSZ 22 tagját is, ugyanakkor a járási tanács nem valósította meg az ígért iparosítást. Így sokan eljártak dolgozni. Hiába lett 1959. március 12-én, a Kossuth Mgtsz megalakulásával Vámosgyörk termelőszövetkezeti község, az 1960-as évek végéig számottevő gazdasági eredményt nem lehetett tapasztalni. Előrelépést a Vámosgyörk és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesitő Szövetkezet (a volt földműves-szövetkezet) működése, valamint az atkári és adácsi mezőgazdasági termelőszövetkezettel egyesített helyi tsz háztáji ágazata tett. Az 1960-as évek közepén a szövetkezeti közművelődési élet, az évtized végétől az általános iskolai oktatás színvonala nőtt. Az igazgató 1970-ben a gyöngyösi járás iskoláinak legeredményesebb igazgatója címet kapta. Vámosgyörk 1980-tól alsó fokú szerepkörű, önálló tanácsszékhelyű község  A pezsdülo életet látva Gyöngyös 1983-ban a vonzáskörzetébe akarta besorolni, de a település fejlesztésének sorsa tovább is a helyi vezetők kezében maradt, akik az Észak-Magyarországi Tervezo Vállalat 1981-ben kidolgozott, Vámosgyörk egyszerűsített általános rendezési terve szerint munkálkodtak a település fejlesztésén.

Vécs 739 lakosú község Verpeléttől 10 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Visonta 1043 lakosú község Gyöngyöstől 9 kilométerre, keletre fekszik.

Visznek 1243 lakosú község Jászárokszállástól 4 kilométerre, keletre fekszik.

January 5th, 2010 4003 Füzesabonyi kistérség

Aldebrő 802 lakosú község a 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ vasútvonal mentén Füzesabonytól északnyugatra, 16 kilométerre fekszik.

Besenyőtelek 2957 lakosú község a 33-as főközlekedési út mentén. A honfoglalással közel egyidős település, eredetileg Bessenyo, Heves megye déli részén a Laskó- patak közelében fekszik. Az okiratok tanúsága szerint Bessenyo-telep már Szent István királyunk idejében létezett, hiszen e népek beköltözése ekkor kezdődött.  A zásty apátság alapítólevelében 1067. év körül említés van erről a településről. Az elmúlt 1000 esztendő alatt jelentős változáson ment keresztül ez a kevés községhez hasonlítható település. A jellegzetesen lovagi, nemesi község sok szempontból megőrizte eredeti független, döntésképes gondolkodását, és a történelem viharait, diktatúráit mindig átvészelte. A munkaszerető és alkotására büszke nép a legnehezebb körülmények között is gyarapítani tudta települését. A nagy múltú település mindig sokat áldozott a kultúrára, 1792-tol van szervezett oktatás, de az iskolán kívüli népművelésnek is jelentős hagyományai vannak. Ma az Általános Művelődési Központ fogja össze, szervezi és irányítja a község minden lakójának oktatását, művelődését, szórakozását.
A község legrégibb építménye az 1733-ban emelt Kistemplom.
A kicsinek bizonyult templom helyett 1816-ra épül meg, a többször átépített, eredetileg barokk stílusú műemlék jellegű ma is álló új templom.
A templom előtti kegyeleti parkban áll a Szentháromság- szobor, Nepomuki Szent János szobor /műemlékek/, az I. és II. Világháború áldozatainak emlékműi, melyeknek méltó hátteret ad a helyreállított központi iskola.
A kegyeleti park mellett található a község 1909-ben fúrt artézi kútja, amit 1994-ben díszkúttá alakított át a helyi önkormányzat.
A Dr. Berze Nagy János néprajztudós, a község szülöttének nevét viselő intézmény a szakkörökön, klubokon, tanfolyamokon kívül több hagyományőrző csoportnak is otthont ad.

Dormánd 1004 lakosú község a 31-es és 33-as főközlekedési utak találkozásánál, Füzesabonytól délre, 4 kilométerre fekszik.

Egerfarmos 656 lakosú község a 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonal mentén Mezőkövesdtől 13 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Füzesabony 8303 lakosú város a 3-as főközlekedési út, az M3-as autópálya valamint a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/, a 87-es/Putnok-Eger-Füzesabony/ és a 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonalak mentén fekszik.

Kál 3668 lakosú nagyközség a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/, a 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ és a 102-es/Kisújszállás-Kál-Kápolna/ vasútvonalak mentén, Füzesabonytól 13 kilométerre, nyugatra fekszik.

Kápolna 1601 lakosú község a 3-as főközlekedési út, a M3-as autópálya valamint a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/, a 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ , és a 102-es/Kál-Kápolna-Kisújszállás/  vasútvonalak mentén, Füzesabonytól 13 kilométerre, nyugatra fekszik. Az 1848-1849-es szabadságharc során határában csaptak össze Dembinszky Honvédcsapatai Windisgratz osztrák főparancsnok seregével. Az 1849. február 26-27-én lezajlott csatában a magyarok vereséget szenvedtek, és ezután adták ki az olmützi alkotmányt, amelybe hazánkat a birodalom egyik tartományává tették. 1919 tavaszán Károlyi Mihály Kápolnán kezdte meg birtokainak felosztását.
A római katolikus temploma késő barokk stílusban Franz József építette 1783-ban. Homlokzati tornyos, szépen tagolt főpárkánya, kőkeretes kapuja van. Kétszakaszos hajója tágas, kórusa hatalmas. Korabeli berendezéséből kiemelkedik a négyoszlopos, sötétszürke márványból faragott oltár és a rokokó szószék.

Kompolt 2157 lakosú község Füzesabonytól 16 kilométerre, nyugatra fekszik.

Mezőszemere 1269 lakosú község Füzesabonytól 10 kilométerre, keletre fekszik.

Mezőtárkány 1677 lakosú község a 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonal mentén, Füzesabonytól 6 kilométerre, délkeletre fekszik.

Nagyút 749 lakosú község az M3-as autópálya közelében és a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Füzesabonytól 23 kilométerre, nyugatra fekszik.

Poroszló 3062 lakosú ősi község a Tisza jobb partján, a 33-as főközlekedési út és a 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonal mentén, Tiszafüred nyugati szomszédságában fekszik.
A Tájház a XX. század eleji paraszti kultúrát mutatja be. Az épületben a halászat ősi eszközeit is bemutatják.
Természetvédelem alatt áll a területén található Tisza-tavi Madárrezervátum, valamint a poroszlói ősszikesek.

Sarud 1331 lakosú község a Tisza-tó mellett, Tiszafüredtől 21 kilométerre, nyugatra fekszik. Az ősi település Géza feleségének, Saroltnak a birtoka volt, neve is tőle származik. A jellegzetes régi parasztházak és az egyszerűségével szép templom maradandó élményt adnak.

Szihalom 2101 lakosú község a 3-as főközlekedési út és a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Füzesabonytól 7 kilométerre, keletre fekszik.

Tófalu 649 lakosú község a 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ vasútvonal mentén, Füzesabonytól 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Újlőrincfalva 316 lakosú község Tiszafüredtől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik a Tisza-tó közelében.

January 5th, 2010 3503 Encsi kistérség

Abaújalpár 105 lakosú község Encstől 9 kilométerre, délkeletre fekszik.

Abaújkér 730 lakosú község a 98-as/Hidasnémeti-Szerencs/ vasútvonal mentén Encstől 6 kilométerre, délkeletre fekszik.

Alsógagy 104 lakosú község Encstől 16 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Baktakék 735 lakosú község Encstől 11 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Beret 254 lakosú község Encstől 14 kilométerre, nyugatra fekszik.

Büttös 257 lakosú határközség Szendrőtől 32 kilométerre, északkeletre fekszik.

Csenyéte 404 lakosú község Encstől 23 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Csobád 705 lakosú község a 3-as főközlekedési út és a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén, Encstől 9 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Detek 303 lakosú község Encstől 15 kilométerre, nyugatra fekszik.

Encs 6873 lakosú város a 3-as főközlekedési út és a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén fekszik.
Jelentős emléke a törpe vízierőmű a XX. század elejéről.

Fáj 291 lakosú község Encstől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Fancsal 350 lakosú község Encstől 8 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Felsőgagy 164 lakosú község Encstől 19 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Forró 2351 lakosú község a Zemplén és a Cserehát között a 3-as főközlekedési út és a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén, Encs nyugati szomszédjaként fekszik.

Fulókércs 381 lakosú község Encstől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Gagyapáti 15 lakosú község Encstől 18 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Garadna 490 lakosú község a 3-as főközlekedési út mentén Gönctől 14 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Gibárt

Hernádbűd 179 lakosú község Encstől 8 kilométerre, délkeletre fekszik

Hernádszentandrás 396 lakosú község Encstől 8 kilométerre, délre fekszik.

Hernádvécse 903 lakosú község a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén, Gönctől délnyugatra, 14 kilométerre fekszik

Ináncs 1198 lakosú község a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén, Encstől 7 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Kány 86 lakosú határközség Encstől 24 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Keresztéte 28 lakosú határközség Szendrőtől 30 kilométerre, északkeletre fekszik.

Krasznokvajda 508 lakosú határközség Encstől 23 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Litka 74 lakosú község Encstől 19 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Méra 1761 lakosú község a 3-as főközlekedési út és a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén, Encstől északra, 4 kilométerre fekszik.

Novajidrány 1457 lakosú község a 3-as főközlekedési út és a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc6 vasútvonal mentén, Encstől 8 kilométerre, északra fekszik.

Pamlény 54 lakosú község Szendrőtől 35 kilométerre, északkeletre fekszik.

Pere 408 lakosú község Encstől 9 kilométerre, délkeletre fekszik.

Perecse 29 lakosú határközség Encstől 27 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Pusztaradvány 205 lakosú határközség Encstől 22 kilométerre, északra fekszik.

Szalaszend 1090 lakosú község Encstől 9 kilométerre, északra fekszik.

Szászfa 176 lakosú község Szendrőtől 31 kilométerre, északkeletre fekszik.

Szemere 397 lakosú határközség Encstől 14 kilométerre, északnyugatra fekszik.

January 5th, 2010 4001 Egri kistérség

Andornaktálya 2667 lakosú község a 87-es/Füzesabony-Eger-Putnok/ vasútvonal mentén, Egertől délre, 5 kilométerre fekszik.

Demjén 655 lakosú község Füzesabonytól 9 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Eger 57000 lakosú város a 24-es és 25-ös főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 87-es/Füzesabony- Eger- Putnok/ vasútvonal mentén fekszik. Eger és környékének területe már a legrégibb időkben is alkalmas volt emberi letelepedésre. A város mai területén az újabb kőkortól kezdve mutathatók ki az állandó letelepedés nyomai. A Nyugat-Bükk barlangjaiban az őskőkor középső szakaszából is találtak leleteket a régészek: a Cserépfalu közelében levő Subalyuk-barlangban kerültek napvilágra az őskőkor emberének csontvázmaradványai és eszközei. Az őskőkor későbbi szakaszának leleteit a Szilvásvárad közelében levő Istállóskői barlangban, továbbá a Felsőtárkány melletti Peskő-barlangban tárták fel. A középső kőkor régészeti hagyatékát sok helyen találták meg nemcsak a Bükk hegységben, hanem az Eger környéki dombvidéken is. A rézkorból viszonylag kevesebb, az ezután következő bronzkorból már jóval több lelet került elő Eger vidékén. Ugyanezt mondhatjuk el a korai vaskorról is. E korszak emberének sáncokkal megerősített települését, földvárát a felsőtárkányi Várhegyen nyomaiban ma is láthatjuk. A késői vaskor itteni emberéről már azt is gyaníthatjuk, hogy milyen népcsoporthoz tartozott: a Bükk völgyében kelta településnyomokat találtak. Időszámításunk első századaiban - amikor a Dunántúlon a rómaiak uralkodtak - ezen a vidéken a szarmaták, majd különböző germán törzsek laktak. Őket az avarok követték, majd a VIII. században szlávok is letelepedtek a mai város vidékén. A honfoglaló magyarság feltehetően már a X. század elején elért a mai Eger területére. Ezt a több helyen előkerült sírok tanúsítják. I. (Szent) István király (997-1038) Egerben püspökséget alapított. Valószínűleg még az ő életében kezdték meg a püspöki székesegyház építését a mai Vár-hegyen. Ez a legkorábbi templom azonban szinte nyomtalanul elpusztult. A templom mellett épültek fel a püspökök és a kanonokok lakóházai, ez alkotta a település magját. A XII. század végén új, nagyobb, háromhajós, román stílusú templom építésébe kezdtek, melynek jelentős maradványai ma is láthatók. A székesegyházban temették el az 1204-ben meghalt Imre királyt. A tatárjárás alatt, 1241-ben ez a település elpusztult. Ez után vehették körül falakkal, erődítették meg a mai Vár-hegyen az újraéledő települést. A megritkult magyar lakosság pótlására Franciaországból és Itáliából is jöttek telepesek Egerbe és környékére. A XIV. század folyamán Eger ipari és kereskedelmi központtá fejlődött; vásáraira messze környékről eljártak. Erre az időre tehetjük a szőlőművelés fellendülését is. Az ekkor vájt borospincék egy része máig fennmaradt. A XIV-XV. századi oklevelek tanúsága szerint vagy fél-tucat templom épült a mai Eger területén és ezek a templomok egy-egy kisebb, részben önálló település magját alkották. Annak, hogy egyesülve városi kiváltságokat szerezzenek, útját állotta a püspök földesúri hatalma. A XIV. század közepére esik a várbeli püspöki székesegyház első, gótikus stílusú átépítése. A XV. század második felében, Mátyás uralkodása alatt és az azt követő évtizedekben az egri püspökök - részben itáliai hatásra - nagy építkezésekbe kezdtek és pompázatos reneszánsz udvartartással vették körül magukat. Ebben az időben épült fel a várban a gótikus püspöki palota (ma múzeum) és hozzákezdtek a püspöki székesegyház gótikus stílusú megnagyobbításához. Mátyás király többször járt Egerben és Bonfini szerint 1468-ban országgyűlést is tartott itt. A jelentős építkezések nyilván előmozdították a város polgárosodását. Minden bizonnyal sok kőműves, ács, asztalos, lakatos dolgozott itt. A Bakócz-kódex és Estei Hippolit számadáskönyvei név szerint is megemlítenek egri ácsokat, üvegeseket, az általuk végzett munkával és az ezért járó díjazással egyetemben. A Dózsa-féle parasztháború során, 1514. júniusában a felkelők el akarták foglalni Eger városát, azonban június 21-én, majd július elején a nemesi seregek előbb Feldebrő, majd Maklár mellett megverték őket. A mohácsi vészt követő másfél évtized Eger számára meglehetősen zavaros korszak volt. Az egymással vetélkedő két király, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd párthívei váltogatták egymást a város feletti uralomban. Miután Buda 1541-ben török kézre került, a vár birtokosa, Perényi Péter kancellár, és egyben Észak-Magyarország főkapitánya, nagyarányú erődítési munkákba kezdett. Az ország három részre szakadásával Eger és környéke a Habsburg-házi Ferdinánd király uralma alá került. Eger a végvári rendszer egyik legfontosabb láncszeme lett. A királlyal kötött megállapodás értelmében a püspök egyházi jövedelmének csak egyharmadát kapta kézhez, egyharmadát a vár építésére, egyharmadát pedig a katonák zsoldjának fizetésére fordították. 1548-ig - Perényi Péter megbízásából - Varkoch Tamás volt az őrség parancsnoka. Ő építtette a róla elnevezett kaput (ma a belső vár főbejárata) és megkezdte a belső és a külső vár fallal való különválasztását. Ezt a munkát Dobó István folytatta, aki 1548-ban lett Eger várának kapitánya. A külső vár falait még egy velük párhuzamosan futó palánkkal is megerősítette, befejezte a Tömlöc- és a Sándor-bástya építését a vár északi oldalán és a nyugati oldalon új bástyát is építtetett (Dobó-bástya). A vár északnyugati falait is megerősíttette, a belső várban ágyúdombokat emeltetett. Bár Ferdinánd császár 1547-ben békét kötött a törökkel, Dobó joggal számíthatott ostromra. A portyázó török csapatok 1548-50 között kifosztották az Eger határában fekvő felnémeti pálos és a tárkányi karthausi kolostort. A Mátra aljában fekvő községeket is sorra feldúlták. Amikor pedig 1551-ben Castaldo, Ferdinánd hadvezére bevonult Erdélybe, Szulejmán szultán döntő hadjáratra indult Magyarország ellen. A hadjárat irányításával Ahmed másodvezért bízta meg, és az ő körülbelül 60-70 ezer fős seregéhez csatlakozott még Ali budai pasa 10-12 ezer emberével. A két sereg együttes létszáma így 80 ezer ember lehetett. Eger várának védőiről pontos kimutatások maradtak fenn. A történészek kutatásai szerint a nőkkel és a gyermekekkel együtt sem érte el a várban tartózkodók száma a 2100 főt. Tehát a törökök túlereje mindenképpen legalább negyvenszeres volt. Dobó a veszélyt látva levélben kért erősítést a királytól, Miksa trónörököstől és Oláh Miklós egri püspöktől. Felhívását elutasították. Szeptember 14-én zárult be a török ostromgyűrű az egri vár körül. A legismertebb és legművészibb irodalmi feldolgozása a nagyszerű haditettnek Gárdonyi Gézától való. Az “Egri csillagok” az egykorú hiteles források alapján, de sok regényes motívummal átszőve írja le a vár védelmét, az ostromlók és ostromlottak sorsát, életét. Gárdonyi ugyan Egerben írta meg nagy történelmi regényét, de a várból, a várfalakból, bástyákból, kazamatákból jóval kevesebbet láthatott, mint mi manapság, hiszen a régészeti feltárások az ő művének megjelenése után - részben nyilván annak ösztönző hatására - indultak meg. A kortársak és az utókor méltán dicsőítette Dobót és vitézeit. A 40 napig tartó ostrom során súlyosan megrongálódtak a vár falai, bástyái. Természetesen nemcsak a vár, hanem a lábánál, az Eger patak két partján elterülő város is sokat fejlődött a XV. század folyamán. A polgári település a nagy ostrom előtt csak sárral tapasztott palánkfallal volt körülvéve. Ez, sőt a város házainak tekintélyes része is megrongálódott az ostrom során. A XVI. század második felében a lakóházakat, templomokat, középületeket helyreállították és a várost övező palánkfal helyett kőfalat húztak. A XVI. század második fele a legendássá vált végvári harcok kora. 1593-1595 között a császári haderő már szervezetten próbálta az ország törökök által megszállt részét felszabadítani. Átmenetileg el is értek kisebb sikereket és visszafoglalták Füleket, néhány Eger környéki kisebb várat, majd Törökszentmiklóst, Szarvast és Békést is. A török végvárakban viszonylag gyengébb őrség volt, és ha a császári haderő szervezett és összpontosított támadást indított volna, kellő tüzérséggel és anyagi erővel, talán megrövidíthette volna a török hódoltság idejét. 1595-ben azonban III. Mohamed lett a török szultán és ő a következő évben személyesen indult a Miksa főherceg vezette császári seregek ellen. Seregében az egykorú források szerint legalább 150000 katona volt. 1596. szeptember 3-án ért a török had Szolnokra és szeptember 21-22-én körülzárta Eger városát. Bár a városfal kőfallá átépítése ekkorra valószínűleg befejeződött, Nyáry Pál várkapitány a várost kiüríttette, hat napos ostrom után fel is adta és a várba vonult vissza. A várat ugyan az előző évtizedekben Ottavio Baldigara hadmérnök tervei alapján jelentősen megerősítették, de elképzeléseit csak részben hajtották végre, és így a külső vár védhetősége kétséges volt. Ágyú is nagyon kevés állt a védők rendelkezésére, 7000-en voltak (Dobó 2000 emberével szemben), s közülük 3400 kiképzett katona. Az Eger körülzárása előtti hetekben odairányított, idegen származású csapatokkal nőtt ekkorára a védősereg. Október 4-én a külső vár keleti falát egy akna súlyos megrongálta és ezért a védők, mintegy 500 halottat sebesültet hátrahagyva, a belső várba vonultak. Október 11-én a várőrség tagjai elhatározták, hogy a várat feladják. Mivel ezt a tisztek többsége és Nyáry Pál várparancsnok is ellenezte, őket letartóztatták, és a következő nap a vár átadásakor átadták őket a töröknek. Ezzel a török uralom Magyarország jelentős részén majd egy évszázadra állandósult. A török uralom Egerben 1596-tól 1687-ig tartott. Eger egy nagy kiterjedésű török tartomány, “vilajet” székhelye lett, élén egy pasával. A törökök helyreállították a vár erődrendszerét. Új kapuvédő bástyát is emeltek melyet ma is “Török-kert”-nek hívnak. Befejezték a várat körülvevő kőfal építését is. Az egykorú leírások és városképek, metszetek tanúsága szerint Eger török-mohamedán jellegű várossá lett. A keresztény templomokat mohamedán dzsámikká, mecsetekké alakították át és melléjük minareteket építettek. A mohamedán vallás előírja a rendszeres, rituális fürdést, mosakodást, ezért a törökök új fürdőket emeltek, melyek az egykorú leírások - elsősorban a “világutazó” Evlia Cselebi leírása - szerint igen díszes épületek voltak. Azt nem tudjuk biztosan, hogy keresztény templom működött-e Egerben a török hódoltság alatt, az azonban bizonyos, hogy keresztény hitéért senkit nem üldöztek. A törökök közép-európai terjeszkedésének gátat vetett Bécsnél elszenvedett 1683-as veresége, amikor sikertelenül próbálták a császári fővárost elfoglalni. A császári hadvezetőség joggal látta elérkezettnek az időt Magyarország egész területének visszafoglalására. Az egyesült keresztény seregek fővezére Lotharingiai Károly volt, akinek csapatában igen sok magyar is harcolt. Az egyesült keresztény seregek Budát 1686. szeptember 2-án, Eger várát 1687. december 17-én foglalták el. A császári hadvezetőség nem az ostrom, hanem a kiéheztetés módszeréhez folyamodott. A kiéheztetett törökök hosszas alkudozás után átadták a várat és bántatlanul elvonulhattak. A visszafoglalt Egerben bárki letelepedhetett, polgárjogot szerezhetett és olcsón házat is vásárolhatott. Egert I. Lipót király 1688. augusztus 6-án “szabad királyi város” rangjára emelte. Városi polgárnak lenni sok előnnyel és kiváltsággal járt. Korai volt azonban a mintegy 1000-1500 főnyi lakosság öröme; a püspök és a káptalan visszakövetelte régi jogait és Eger 1694-ben ismét püspöki fennhatóság alá került. Mivel a magyar lakosok jó része kálvinista hajdú volt, közülük sokan elhagyták a várost. A görögkeleti vallásúak közül is sokan elköltöztek, így Eger lakosságának száma a becslések szerint az 1695-ös házösszeírás és az 1704-es jezsuita helyi rendtörténeti feljegyzés között nem emelkedett, sőt, inkább csökkent. Az ipar és a kereskedelem viszonylagos gazdasági jólétet biztosított; ennek bizonyítéka, hogy 1701-ben Egerre 4619 forint adót róttak míg Budára csak 3940-et, Pestre meg éppen csak 1979 forintot. A törököknek az országból való kiűzése után az udvari haditanács a magyarországi várak fenntartására szánt összeget fölöslegesnek ítélte. Attól is tartottak, hogy a várak a kuruc felkelők számára támaszpontul szolgálhatnak. Ezért 1702 június végéig a külső várat lényegében fel is robbantották. A belső várat pénz hiánya miatt nem pusztították el, közben kitört Rákóczi-szabadságharc során meg is erősítették. Bercsényi Miklós 1703. november 5-én kurucaival elfoglalta a város polgári települését, és a magyarok többsége felesküdött Rákóczira. Mivel a császáriak nem kaptak külső segítséget, az egri várat 1705. január 2-án átadták a kurucoknak. Rákóczi, aki a következő években sokat tartózkodott Egerben, szilárdan támaszkodhatott az ottani kuruc katonákra, sőt Telekessy püspökre is. Rákóczi csapatai 1708. augusztus 3-án Trencsénben súlyos vereséget szenvedtek és ezzel végetért győzelmi sorozata. Eger várát ekkor még szilárdan kézben tartotta, falait meg is erősíttette, a következő évben a puskapor-őrlő malmot is helyreállították. 1709 novemberében azonban a labancok megszállták Eger városát, de a várat Rákóczi hívei nem adták fel. Azt csak 1710. december 8-án foglalták a császári csapatok. A város a szabadságharc küzdelmei során megrongálódott, lakosait az 1708-1709. évi pestis tizedelte meg. XVIII. század tízes-húszas éveiben nagyobb arányokban indult meg az áramlás a városba. Más magyar városokból jöttek, főként iparosok Egerbe, és sok német, szerb, bosnyák és horvát is letelepedett itt. A becslések szerint Egernek 1725-ben mintegy 6000, 1750-ben mintegy 10000 lakosa lehetett. A város XVIII. századi újjáépítése - a kor uralkodó ízlésének megfelelően - barokk stílusban folyt. Ilyen stílusban fejeződött be 1727-re a mai főszékesegyház helyén állott középkori gótikus templom, majd török dzsámi helyreállítása. Az új püspöki székesegyház közelében épültek fel a mai Kossuth Lajos utca díszes kanonoki házai. A különböző szerzetesrendek, a trinitáriusok, minoriták, ciszterciták, szerviták is egymás után építették barokk stílusú templomaikat, kolostoraikat. A XVIII. század folyamán épült fel - először egy- majd kétemeletesre - az új püspöki palota a székesegyház mellett. A püspökök a század folyamán Eger környékén nyaralókastélyt is emeltettek. Az 1740-es években fejeződött be a Foglár György által alapított jogi főiskola építése (ma Kossuth Lajos u. 8.), 1756-ra épült fel a szintén barokk stílusú Megyeháza (Kossuth L. u. 9.). A barokk kori épületek a copf stílusúakkal együtt határozták meg a XVIII. századi városképét, ezek teszik ma is egyik legfontosabb műemléki városá. 1763 és 1785 között már copf stílusban épült fel az eredetileg egyetemnek szánt Líceum mely országos vonatkozásban is kiemelkedő műemlék. A középületekkel együtt természetesen a lakóházak száma is egyre szaporodott, hiszen a város lakossága a XVIII. század elejétől a század végéig több mint négyszeresére nőtt. 1787-ben 17 083 lakosa volt és az ország hatodik legnagyobb városa lett.  A város XVIII. századi barokk arculatát az itáliai, elsősorban a római barokk stíluson nevelődött egri püspökei alakítják ki. Közülük legnagyobb szerepe Telekessy Istvánnak (1699- 1715), Barkóczy Ferencnek (1745- 1761) és főként Eszterházy Károlynak (1762-1799) volt. Ez utóbbi volt a copf stílusú Líceum építtetője. Szemben - a rossz állapotban levő Szent Mihály-templom helyén -hatalmas püspöki székesegyházat szándékozott építeni. Ehhez - szintén a Rómában látható városi térkialakítások hatására - impozáns lépcsősor vezetett volna. A székesegyház terve azonban csak Pyrker János László (1826-1847) érseksége alatt valósult meg, a megváltozott korízlésnek megfelelően klasszicista stílusban. Az 1831-1836 között felépült monumentális templom - bár főleg oldalhomlokzatának arányai vitathatók - Magyarország egyik jelentős klasszicista műemléke. A klasszicista stílus egyébként nem sok emléket hagyott maga után Egerben és ezek a szerényebb épületek szerencsére nem is bontják meg a védett történelmi városmag barokk - copf jellegét. A XIX. század első éveiben helyi természeti katasztrófák érték a várost. 1800. augusztus 23-án tűzvész következtében a belvárosnak körülbelül a fele leégett. 1801. december 3-án pedig leomlott a vár déli fala és az alatta levő házak közül többet romba döntött. 1804. augusztus 9-én Eger érseki székhely lett. Ez azonban nem járt gazdasági előnyökkel, sőt az egyházmegye területéből kiszakították a kassai és a szatmári püspökséget, így az egri érsekség területe csökkent. Az évszázados küzdelem Eger szabad királyi várossá nyilvánításáért a XIX. század első felében tovább folytatódott. A városi elöljáróság 1812-ben az országgyűléshez fordult ezzel a kérelmével, hiába. Keményen védelmezte földesúri jogait Pyrker érsek, aki 1826-tól állt az érsekség és egyben a vármegye élén. Érseksége kezdetén, 1827. augusztus 26-án tűzvész következtében a belváros nagyobbik fele leégett és súlyosan megrongálódott a cisztercita és a minorita templom is. Négy évvel később a kolerajárvány ragadott el a városban több, mint 200 embert. Az 1848-49-es szabadságharcban Eger lakosai nagy lelkesedéssel vettek részt és máig büszkék Kossuth szavaira: “Egerben nem hirdetni, hanem csak tanulni lehet a hazafiságot.” A szabadságharc elbukása ellenére a forradalom egyes polgári demokratikus vívmányai megmaradtak, a jobbágyságot az országban már nem lehetett visszaállítani. Eger lakosai is kikerültek az egri érsek földesúri fennhatósága alól. Ez jogilag 1854-ben következett be, amikor az érsek és a főkáptalan 50 ezer ezüst forint készpénz lefizetése ellenében lemondott a feudális előjogokról (például a borkilencedről) és a város tulajdonába kerültek a polgárok által addig csak haszonbérletbe vett legelők. Eger jogállását az 1886. évi XXII. törvénycikk szabályozta és rendezett tanácsú városnak nyilvánította. A szabad királyi város státusát tehát most sem érte el. A város meglehetősen visszamaradt a fejlődésben. 1787-ben, mint említettük, több mint 17000 lakosával az ország hatodik legnagyobb városa volt; 1869-ben viszont még mindig csak 19150 lelket számlált és ekkor már csak a huszadik helyet foglalta el a városok sorában. Eger kívül esett mind a közúti, mind a vasúti fő közlekedési útvonalakon. Gyárak, ipartelepek itt nem létesültek és így a kapitalista fejlődésben is hátramaradt. Ráadásul az 1888. évi filoxéra-járvány a szőlőkben is nagy pusztítást okozott, és ez hosszú évtizedeken át kihatott a lakosság gazdasági helyzetére. A városban tőkehiány és egyéb problémák miatt tönkrement a cukorgyár, a nagyobbik gőzmalom, a kályhagyár. Csak 1894-ben indult meg a termelés a ma is működő, természetesen többszörösen átalakított és kibővített  dohánygyárban. A gazdasági helyzet javításának egyik alapfeltételeként már az 1860-as években vasúthoz akarták juttatni a várost. 1872-ben végre elkészült a Budapest-Miskolc fővonalból kiágazó Füzesabony - Eger közti szárnyvonal, de meghosszabbítására Putnokig csak 1908-ban került sor. Az I. Világháború után nehezen indult meg a gazdasági élet. Csak 1925-től kezdtek nagyobb középítkezésekbe, melynek során több iskola, valamint a sportuszoda, a főposta, a Korona-szálló, a református templom, a Siketnéma Intézet és a pénzügyi palota épült fel. A két Világháború közötti időszak legfontosabb egri beruházása a vízvezeték- és a csatornahálózat kiépítése volt. Ekkoriban újították fel a mai Érsekkertet, és megkezdték a város délkeleti részén az ún. Csákó városrész, valamint a 25. számú országút mentén a Lajosváros - közhasználatú nevén “Kanada” - kiépítését. Ebben az időszakban vált Eger idegenforgalmi központtá. Azt elsősorban Gárdonyi Géza történelmi regénye, az “Egri csillagok” által felkeltett érdeklődésnek köszönhette. A dicső emlékezetű várból azonban nagyon kevés volt látható és csak társadalmi alapon indult meg néhány lelkes tanár vezetésével 1925-ben a vár feltárása. A város lakói a második Világháború során egyre nehezebb helyzetbe kerültek, de bombázástól nem szenvedtek. 1944 őszén a visszavonuló német csapatok részben leszerelték a gyárakat, üzemeket, elhajtották az állatokat, megrongálták a vasútállomás épületét és felrobbantották az Eger-patak valamennyi hídját. A szovjet csapatok rövid közelharc után, november 30-án foglalták el a várost.

Egerbakta 1560 lakosú község a 24-es főközlekedési út mentén Egertől északnyugatra, 9 kilométerre fekszik.
A római katolikus templom 1779-ben, barokk stílusban, Fellner Jakab tervei alapján épült.

Egerszalók 1975 lakosú község Magyarország észak-keleti részén, a Bükk hegység lábainál a Laskó patak partján, Eger város közvetlen szomszédságában terül el. A község a középkorban a híres Rozgonyiak, majd a névadó Szalók nemzetség birtoka. Sok más településsel ellentétben lakásállománya és lakossága évről-évre növekszik. A keresőképesek 85-90 %-a Eger város ipari üzemeiben dolgozik. Egerszalók az egri történelmi borvidék része: 600 hektár területen termelik itt az Egri Bikavér alapanyagait és a fehér borfajtákhoz a zenitet, leánykát, muskotályt és olaszrizlinget. A zömében háztájiban vagy szakcsoportokban megtermelt fürtöket a községi pinceszövetkezet vásárolja és dolgozza fel.
Egerszalók külön nevezetessége az 1738-ban Carlone tervei alapján épült római katolikus templom, az egri Főegyházmegye egyik legjelentősebb kegyhelye, híres búcsújáróhely. A két oldalán árkádos régi plébániaházzal, a modern felfogású Mária-emlékhellyel, a különálló barokk harangtoronnyal érdekes együttest alkot. Párkányokkal, ablakokkal, szoborfülkékkel jól tagolt, vázákkal díszített homlokzata van. A déli oldalhomlokzaton szép barokk kapu nyílik. Háromszakaszos a hajó, kupolás a szentély, klasszicizáló stílusú a főoltár, amely a kegyképpel díszes. A többi berendezési tárgy is értékes barokk kori mű.
Az igazi nevezetesség azonban a község déli részén a föld mélyéből feltörő hőforrás. A nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos hévíz, melynek metakovasav tartalma is jelentékeny, a kénes gyógyvizek kategóriájában az egyik legjobb besorolást kapta. Csontsérülések utókezelésére, izületi és reumatikus bántalmak gyógyítására bizonyítottan kiváló. A fenyőerdővel övezett mintegy 240 hektáros terület gyógyászati beruházásra alkalmas. A községnek a hévízforrással ellentétes oldalán, északi irányban egy 130 hektár kiterjedésű mesterséges víztározó található. Eredeti rendeltetése szerint felszíni vízfolyások regulátoraként visszatartja a hirtelen lezúduló csapadékvizet, s öntözési lehetőséget kínál a tőle délre fekvő településeknek. Mindemellett vizisportolásra is alkalmas, és a környék kedvelt horgászparadicsoma. A község várja a pihenni vágyókat, a turistákat, akik szívesen ismernék meg közelebbről Egerszalókot, környékét és az ott élő embereket.

Egerszólát 1123 lakosú község Egertől 10 kilométerre, nyugatra fekszik.

Feldebrő 1133 lakosú község a 84-es/Kisterenye- Kál-Kápolna/ vasútvonal mentén, Füzesabonytól északnyugatra, 20 kilométerre fekszik.
A Szent Márton plébániatemplom stílusa román-barokk. Hazánk egyedülálló műemléke. A legújabb kutatások szerint a kora Árpád-korban emelt öthajós, centrális elhelyezkedésű sírtemplom alatt altemplom van sírkamrával. A Szent Kereszt tiszteletére emelt templom őrizhette Aba Sámuel király hamvait mindaddig, míg végső nyughelyére, a sár-hegyi monostorba nem került. A templom mellett épült kis monostor maradványait is megtalálták az 1972-1982 között lefolyt ásatások során. Az altemplom XII. századból származó freskói Magyarországon egyedülállóak. A XIII. század kezdetén falusi plébániatemplommá alakították az építményt, északi és déli részét lebontották. A török pusztítás idején a település elnéptelenedett, a templom elpusztult. 1743-ban egyszerű, falusi, barokk templommá alakították át. Már a XIX. század második felében felismerték az altemplom jelentőségét. Az 1920-30-as években pedig az altemplom ásatásait is elvégezték.

Felsőtárkány 3213 lakosú bükki község, a 321-es/Felsőtárkány-Sziklaforrás-Stimeczház/ vasútvonal mentén Egertől 6 kilométerre, északkeletre fekszik. A falu felett magasodó Vár-hegyen a kőkorszak óta mindig állt erősség, a középkori várának nyoma is alig maradt. A közeli Barát-réten karthauzi kolostor emelkedett, amely a török időkben teljesen elpusztult. Közvetlenül a tó feletti területen már Mátyás király korában püspöki nyaralókastély állott. A barokk korban Barkóczy püspök építetett négytornyú kastélyt, melyet azonban puritán utóda lebontatott.
A római katolikus temploma késő barokk stílusú építmény. 1785-1793 között alkotta Francz József. Nagyméretű, órapárkányos, hagymasisakos homlokzati toronnyal rendelkező nagyméretű, egyhajós épület. Egyszerű a külső formája, belseje kétszakaszos, öblös hajóval, emeletes kórussal. Giacomo Adami és Giovanni Adami sokféle márványból faragta a templom igen szép fő- és mellékoltárát. A berendezés színvonalas barokk munka.

Kerecsend 2201 lakosú község a 25-ös és a 3-as főközlekedési utak találkozásánál Füzesabonytól 5 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Maklár 2361 lakosú község a 87-es/Putnok-Eger-Füzesabony/ vasútvonal mentén, Füzesabonytól 7 kilométerre, északra fekszik.

Nagytálya 837 lakosú község Füzesabonytól 9 kilométerre, északra fekszik.

Noszvaj 1674 lakosú község Egertől északkeletre, 6 kilométerre fekszik. A település kialakulásának jogos és alapos feltételezése arra az időre tehető, amikor még a birtokszerzés ás adományozás írásba rögzítése nagyon kezdetleges és hiányos volt Magyarországon. A kutatások szerint a honfoglalás idején ezen a környéken szláv eredetű települési foltok voltak, sőt a kutatások abban is megegyeznek, hogy a falu neve Neznap, Noznay is szláv személy névvel azonosítható, tehát ennek alapján feltételezhető és valószínű, hogy a település Árpád-korabeli, amelyről több kutató és történész is hasonlóan vélekedik. Ezt a tényt látszik igazolni az a körülmény is, hogy a földbirtokos személy nevéből alakult településnév jóval régebbi, mert a XII-XIII. századtól már inkább a település nevéből születtek a birtokosok nevei. Noszvajról, mint településről hiteles, okleveles forrás csak 1248-ból IV. Béla király idejéből ismerünk legkorábban. Viszont ezt a forrást, helyesebben az abban megjelölt időpontot nem fogadhatjuk el a településalapítási, vagy kialakulási idejét meghatározó és bizonyító okmánynak, hiszen az l248-as időpont, amely az okiratban szerepel nem a település kialakulásának, vagy birtokba adásának idejét, hanem annak IV Béla király által való megerősítését bizonyítja. Egyébként is ilyen megerősítő okirat 1261-ből és 1298-ból is ismeretes. Tudvalevő, hagy az egri püspökség alapító levelei, valamint az I. Szent István és I. Szent László királyok által adományozott birtokokat és jogokat bizonyító okiratok az 1241-es tatárdúlás idején elégtek, megsemmisültek. 1248-61 között Lampert püspök kérésére IV. Béla király az egri egyházmegye határainak, jogainak ás jövedelmeinek felsorolásával új királyi jogbiztosító és megerősítő okiratot hagyott jóvá. Tehát ez az okirat Noszvajra vonatkozóan csak az egri püspökség birtokos jogát bizonyítja, vagyis azt, hogy Noszvaj l248-ban villa episcopalis, (püspöki falu) de hogy mikortól, arról nem tesz említést az okirat.
A De –La-Motte-kastély késő barokk épület. Szepessy Sámuel kezdte építtetni, majd báró Vécsey Anna második férje, De-La-Motte császári ezredes fejezte be és festette ki. A tervezők minden bizonnyal Fellner Jakab és Povolnyi János voltak. A község feletti domboldalon levő épület egyemeletes, hátsó homlokzata földszintes. A kerítés kovácsoltvas kapuja, az oszlopokat díszítő egyszarvúak, a franciás előkertet övező oldalszárnyak biztosítják a megérkezés ünnepélyességét. Középrizalit, füzérdíszes ablakok, a manzárdtetőn vázák díszlenek. A földszinten levő Sala terrena szőlőlugasszerűen kifestve. Az emeleti előcsarnok freskói mitológiai témát dolgoznak fel és a görög szüreti mulatságot, bacchaniáliát ábrázol a művész. A római szoba díszítése Magyarországon egyedülálló, a madaras szoba freskóin közel 30 madárfaj ábrázolásában gyönyörködhetünk. A freskókat Kracker János Lukács, Zách János, Szikora György és Lieb Antal készítették. Az épülethez ízléses, modern épületszárny csatlakozik, nagyvonalú faburkolatos átjáróval. A kastélyt szépen gondozott park veszi körül. Őrházikó, rozárium és teraszos kilátó tartozik hozzá. Noszvaj jelentős emléke a 1889-ben épített kő falazatú, két háztartásos gazdaház. A lakóház jómódú gazda részére készült, kékre festett, érdekesen díszített zsalugáteres homlokzattal. Kőkeretes ablakai, kőkerítése, rácsos ajtaja van. Korabeli berendezés, a hátsó szobában reneszánsz mennyezeti fatábla, fafaragó és hátikosárfonó kiállítás tekinthető meg. A környező domboldalon többféle 3-4 méter, rizolittufából álló, kúp alakú képződmények találhatók. A kovásodott anyag ellenállt a lepusztulásnak, így jött létre az érdekes forma. A belevájt üregeket valószínűleg méhészkedésre használták.

Novaj 1419 lakosú község Egertől  8 kilométerre, délkeletre fekszik.

Ostoros 2399 lakosú község Egertől 4 kilométerre, délkeletre fekszik. 1950-ig Borsod megyéhez, majd 1950 után Heves megyéhez csatolták. Nevét az Ostoros patakról kapta, melyet már Anonymus is említ. Oklevelek tanúsága szerint 1332-ben az Wstaras Welgh /Ostoros-völgy/ helynevet említik. Ebben az időben a bélháromkúti apátság birtoka volt. I. Lajos király 1367-ben az Ostoros nevű apátsági birtokot újranépesítő jobbágyok részére háromévi adómentességet biztosított. A mai napig meghatározó jellegét a szőlő léte adta, melyet először 1446-ban az egri káptalan telepítette a falu határának jelentős részébe. Eger 1552 évi ostroma idején a törökök teljesen felégették. A megmaradt 12 jobbágy 1558-ban is még pincében lakott, házuk nem volt. 1566-67-ben Kara Dsófer hatvani bég ismételten elpusztította. A török pusztításának, zaklatásának következtében a bélapátfalvai apátság is elnéptelenedett, ekkor Ostoros a Szarvaskői püspöki vár tartozéka lett. Ismét datálódva szántóföldi gazdálkodás megszűnt, csak bortermelésből éltek a lakosok. Eger 1596 évi eleste után a kamara elzálogosította. 1638-ban Ostoros néptelen puszta, a határ Bárcay és Barius uraknál volt zálogban, tőlük Czeglédy Albert nagyprépost váltotta vissza. A birtokot 1700-ban az egri papnevelde kapta meg, s csak ezután 1715 körül kezdett ismét Ostoros benépesülni. Jellegzetessége sokáig a falunak a pincében kialakított lakás volt. A mai napig lehet még látni a pincesoron ezekből a “barlang-lakásokból”, amiket már csak emlékként őriznek. A török időből maradt emlék a “Csúnya munka” is. Darázskőből rakott megfigyelő állás, ahonnét a Tiszáig meg lehetett az Alföldet figyelni: A XV. században telepítet szőlő újra és újra fogant a község határában. Jelenleg is a szőlő és a bor termelés biztosítja Ostoros fő megélhetési lehetőségét. A termelői őslakosság mellett Eger város közelsége, a Bükk gyönyörű lankái és a kellemes környezet vonzza az ide települőket. Ennek következtében egyre inkább “alvó-településsé” válik Ostoros, a “kertvárosi” jelleg egyre jobban érvényesül a településen.
Több emelet magasságban épült pincerendszer nem kis gondot okoz, de a megmentése napjainkban is folyik, hiszen ezek is szinte országosan egyedülálló képződménybe vájt járatok is meghatározói az ostorosi kiváló minőségű boroknak.

Szarvaskő 1112 lakosú község 2001. szeptember 1-je óta önálló, előtte Eger városához tartozott.

Tarnaszentmária 292 lakosú község a Mátra keleti lábánál, a Tarna partján, Egertől 18 kilométerre, keletre fekszik a 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ vasútvonal mentén.
Román stílusú a XI. században épült római katolikus templom, dongaboltozatos, kis altemplommal.

Verpelét 4018 lakosú mátraaljai nagyközség a 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ vasútvonal mentén, Egertől 18 kilométerre, nyugatra fekszik.
Római katolikus temploma román részben gótikus eredetű, 1771-ben átépítették.
Látnivaló még a Kovácsműhely, a Jakab-család szerszámaiból berendezett kiállítás.

January 5th, 2010 3502 Edelényi kistérség

Abod 275 lakosú község Szendrőtől 12 kilométerre, kelet-délkeletre fekszik. A helység 1992. május 1-je óta önálló, előtte Edelényhez tartozott.

Aggtelek 651 lakosú határközség a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonal mentén, a róla elnevezett karszt mellett, Putnoktól 24 kilométerre, északkeletre fekszik.
A református temploma késő román, 1785-ös átalakítással, középkori kerítőfallal. Déli oldalán van az egykori, ma befalazott bejárat, két oldalán 1-1 román kori ablak. 400 méterre 24 méter magas egyedülálló harangtorony, XVIII. századi, 1802-1804-ben és 1926-ban megújítva. A másfél mázsás harangját Wierd György öntötte 1654-ben Eperjesen.
Az Aggteleki-karszt, hazánk legjellegzetesebb karsztvidéke, átlagosan 400-500 méter magas, anyaga triász mészkő és kisebbrészt dolomit. A három részre tagolt karszt legjellegzetesebb része az Aggteleki-fennsík, mely 1985 óta az Aggteleki Nemzeti Park része. Sajátosságait a kopár karrlejtők és –mezők, a dolinák, dolinatavak, víznyelők, visszafolyók, a bővizű karsztforrások és zsombolyok adják. A mészkő belsejében hatalmas barlangrendszerek alakultak ki, az aggteleki Baradla-, a Béke-, a Vass Imre- és a Kossuth Lajos-barlang.

Balajt 436 lakosú község Edelénytől 5 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység 1991. október 1-je óta önálló, előtte Edelényhez tartozott.

Becskeháza 55 lakosú község Szendrőtől 34 kilométerre, északkeletre fekszik.

Bódvalenke 181 lakosú község Szendrőtől 27 kilométerre, északkeletre fekszik.

Bódvarákó 147 lakosú község Szendrőtől 19 kilométerre, északra fekszik.

Bódvaszilas 1260 lakosú határközség a 27-es főközlekedési út és a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonal mentén, Szendrőtől 17 kilométerre, északra fekszik. Ezt a települést, igaz még Szilasként-az 1283. május 2-án kelt királyi oklevél már említi. Régi település valószínű az, hogy a honfoglalók már találtak itt gyér avar, esetleg bolgár-szláv lakosságot is. Ezer éves kontinuitással számolhatunk. A település sorsa évszázadok óta összefonódott a környező falvak sorsával. Az Árpád-korban a tornai királyi uradalomhoz, azt követően pedig hat évszázadon át Torna vármegyéhez tartozott. A tatár pusztítások elől a lakosság az erdő sűrűjébe és barlangokba menekült. Járt ezen a vidéken IV. Béla is, amikor a muhi csata után a Bódva folyó mentén menekült a lengyel határ irányába. A tatárok mérhetetlen pusztítása miatt az 1250-es években a király erős kővárat építettet Szilas és Szögliget feletti meredek hegyre, a Szádvárat. Az 1300-as évek elején Aba Amadé, aki az ország nádora, megszerzi magának Szilast.  1345-től a Gömör megyei Bebekeké lett.  1346-ban itt ülésezett Torna megye gyűlése. 1448-ban a rigó mezei csatában Bebek Imre életét vesztette, így a falut Palóci Veronika és gyermekei örökölték.  Ez a XV. század közepén Szilas a cseh husziták kezére került.  1470-ben Szapolyai Imre lett tulajdonosa. 1558-ban Bebek György lesz Szilas és környékének egyedüli ura. A falu a törökök rabló csapatainak pusztítását elkerülte, mert Szádvárban állomásozott katonaságtól tartva nem merészkedtek eddig. 1567. januárjában Schwendi a császári csapatok élén harcolt itt. Ebben az évben a Bebek családnak a vagyona visszaszáll a királyi kamarára.  1674-ben Eszterházy Pál vásárolja meg magának ezt a területet.  1678-ban Thököly kurucainak a kezén van. 1702-ben Derseffy Orsolya fia, Eszterházy Pál lesz a végleges tulajdonosa, ez mintegy két évszázadra meghatározza hovatartozását.  A XVIII. században fokozatosan központ lett, itt ülésezett az úri szék. 1831-ben szörnyű kolera járvány vonult végig, mely megtizedelte lakosságot.  A XIX. század első felében a polgári átalakulás az országos átlagnál lassúbb ütemű volt.  1905. június 1-től nevezik Bódvaszilasnak a települést. A II. Világháború évei súlyos helyzetet teremtettek. Bódvaszilason 1944. december 18-án véget ért  a szörnyű pusztítás, és megkezdődhetett az újjáépítés.

Boldva 2429 lakosú Bódva parti község a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonal mentén, Sajószetpétertől keletre, és Edelénytől délkeletre, 11-11 kilométerre a Cserehát dombvidék déli részén fekszik.
A református temploma eredetileg bencés apátság Keresztelő Szent János tiszteletére 1175-1180 között épült monostora 1203-ban leégett. 1285-ben az úgynevezett második tatárjáráskor szerzetesei Somogyvárra menekültek, azóta plébániatemplom. A XVI. század közepe óta a reformátusoké. Román kori, eredetileg kéttornyos, háromhajós, félköríves szentélyű bazilika. A szentély melletti délkeleti torony árkádos-szoknyás fasisakja 1755-ből való. A déli bejárati kapu és a szentély csúcsíves ablakai XVI. század elejei átépítését bizonyítják. Az oldalhajókat féloszlopokkal tagolt pillérek választják el a főhajótól, szentélyeik egyenes záródásúak. A templom északi oldalához kapcsolódott egykori monostorépület, míg déli előtt 12 méter átmérőjű keresztelőkápolna állt. A monostorban írták a Pray-kódexet, amely az első összefüggő magyar nyelvemléket, a Halotti beszédet is tartalmazza. Ez utóbbi kezdősorai a déli bejárat előtt kőből kirakva olvashatók.

Borsodszirák 1187 lakosú község a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonal mentén,  Edelénytől 4 kilométerre, délre fekszik.

Damak 279 lakosú község Edelénytől 7 kilométerre, keletre fekszik. A helység 1992. március 1-je óta önálló, előtte Edelényhez tartozott.

Debréte 32 lakosú község Szendrőtől 35 kilométerre, északkeletre fekszik.

Edelény 11088 lakosú város a 27-es főközlekedési út és a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/vasútvonal mentén a Bódva partján fekszik.
A református temploma kora gótikus, XIV. századi, 1696-ban épült kőtoronnyal, fagalériás sisakkal. Eredeti bejárata a déli oldalon, a faragott gótikus kőkapun bibliai felirat van 1785-ös évszámmal. A hajó és a szentély északi falán gótikus ajtókeretek jelzik az egykori oldalkápolnát, illetve a sekrestyét. Festett szószéke 1705-ből való.
A borsodi református templom 1789-97 között épült festett famennyezettel.
A görög katolikus templom 1983-ban épült, benne értékes ikonok találhatóak.
A volt L’Huiller-Coburg-kastélyt L’Huiller Ferenc egri várparancsnok építette. A földszintes oldalszárnyak XVIII. századiak, mai formájukban XX. századi kialakításúak, barokk 85 méter hosszú, egyemeletes középrészén kétemeletes, két kerek saroktoronnyal vázas főpárkányú középrizalittal. Az északi homlokzaton az építtető címere, a délin ugyancsak az ő, valamint felesége családja, a Santa Croce-k címere. A nyolcszögű előcsarnokból lépcsőn megközelíthető a 8 méter magas díszterem, a „Nyári ebédlő palota”. A díszteremhez kapcsolódó szobákat falfestmények, stukkós mennyezet, copf kályhák díszítik. A kastélyt a Boldva mellékága veszi körül. A nagy francia parkja elpusztult.
A Borsodi Tájház termeiben a borsodi földvár ásatási leletanyaga és a két Világháború között itt élő parasztság életanyaga látható.

Égerszög 92 lakosú község Szendrőtől 18 kilométerre, északnyugatra fekszik. A településtől a Pitics-hegytől délkeletre a Rét patak völgyében, a Galyaság közepén, az Aggteleki Nemzeti Park déli szélén. Itt a „világvége” út tovább nem vezet. A szép környezet, a csend, a tiszta levegő csábítják a pihenésre vágyókat. Három egykori vármegye határán fekszik ez a kis falu (Borsod, Gömör, Torna). A honfoglalás utáni királyi vastermelők Kovácsi faluja állt e helyen. A később elnéptelenedett birtokot V. István király 1270-ben Böjte (Buhte) vízóvónak adományozta. Miután őt a birtokra szemet vetett nagybirtokosok a XIV. század eleji belháborúk idején megölették és családját elüldözték, a területet Károly Róbert 1321-ben Egerszeg néven Tomori Elus Jánosnak adományozta, aki családjával oda is települt, és néhány év múlva már kőből templomot is építtetett. Az Árpádkori falut az 1321-ben kiadott oklevél Égerzug-nek írja, amely a magyar éger fanévből és a szeglet, zug jelentésű szög-nek az összetétele. Első birtokosa az ősi Tornai család volt. Kihalásuk után János esztergomi érsek kezébe került 1470 körül Szapolyai Imre uralja. A mohácsi csatavesztés után a kettős királyság idejében sok zaklatásnak volt kitéve, úgyszintén a török hódoltság ideje alatt is. Lakóinak jó része elmenekült és az 1720 évi lajstrombavevéskor csak 12 magyar család lakta. Az itteniek a földművelés mellet szén és mészégetéssel is foglalkoztak.
Égerszög nevét a határában, 1954-ben felfedezett Szabadság-cseppkőbarlang tette országosan ismerté, bár a falu közelében egy másik, Danca-lyuk néven ismert barlang is létezik.

Galvács 110 lakosú község Szendrőtől 5 kilométerre, keletre fekszik.

Hangács 697 lakosú község Edelénytől 14 kilométerre, keletre fekszik.

Hegymeg 135 lakosú község Edelénytől 11 kilométerre, északkeletre fekszik.

Hídvégardó 697 lakosú határközség Szendrőtől 25 kilométerre, északkeletre fekszik.

Irota 121 lakosú község Szendrőtől 17 kilométerre, keletre fekszik.

Jósvafő 344 lakosú község a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonal mentén Putnoktól északkeletre, 33 kilométerre fekszik az Aggteleki-karsztvidéken.
A refomátus erődtemploma középkori alapokon 1793-1794 között épült, késő barokk stílusban kerítőfallal. Festett famennyezetének 84 kazettájából a nyugati rész 1734-ben, a keleti 1794-ben készült.

Komjáti 348 lakosú határközség a 27-es főközlekedési út és a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonal mentén, Szendrőtől 23 kilométerre, északra fekszik.

Ládbesenyő 341 lakosú község Edelénytől 7 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység 1993. június 1-je óta önálló község, előtte Edelényhez tartozott.

Lak 608 lakosú község Edelénytől 13 kilométerre, északkeletre fekszik.

Martonyi 534 lakosú község Szendrőtől 11 kilométerre, északkeletre fekszik.

Meszes 229 lakosú rakaca-völgyi község Szendrőtől 12 kilométerre, északkeletre fekszik.

Nyomár 334 lakosú község Edelénytől 10 kilométerre, kelet-délkeletre fekszik.

Perkupa 931 lakosú község az Aggteleki Nemzeti Park területén, a 27-es főközlekedési út és a 94-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén, Szendrőtől északra, 8 kilométerre fekszik.

Rakaca 892 lakosú község Szendrőtől 21 kilométerre, északkeletre fekszik.

Rakacaszend 424 lakosú község Szendrőtől 18 kilométerre, északkeletre fekszik.
A református templom román kori, mai formáját egy 1820-ban végzett felújítás során nyerte el.

Szakácsi 149 lakosú község Szendrőtől 15 kilométerre, délkeletre fekszik.

Szalonna 1067 lakosú község a Rakaca- víztározónál, a 27-es főközlekedési út és a 94-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén, Szendrőltől északra, 6 kilométerre fekszik.
A református templom XII. században román stílusban épült. Majd a XIII. században gótikus stílusúvá alakították át. Az udvarán lévő fa harangláb barokk stílusú, 1765-ben ácsolta Varga András.

Szendrő 4255 lakosú város a 27-es főközlekedési út és a 94-es/Miskolc-Tornanádaska/ vasútvonal mentén fekszik. A Bódva-völgy kapujában, az Aggteleki Nemzeti Park és Magyarország egyik legnagyobb víztározójának, a Rakacai- víztárolónak a szomszédságban fekszik a település. A város képét alapvetően meghatározza a Szendrő-hegység, mely a Sajótól a Bódva-völgyig terjedő Észak-Borsodi Karszt része. A terület ipari szennyeződésektől mentes, erdőségekben gazdag, így kiválóan alkalmas vadászatra, kirándulásra. Szendrő ősidőkig visszamenő múltját régészeti feltárások igazolják. A település nevét első Szend nevű birtokosáról kapta, aki a Bódván réven állítatott, róla nevezték el Szendrévének, mely évszázadok során Szendrővé formálódott. A település a tatárjárást követő várépítések korában lépett a történelem színpadára. Az 1300-as években építette fel ugyanis Bebek György a szendrői várat, mely a megye első kővára volt. Szendrő neve először 1317-ben bukkant fel írásos emlékekben. 1544-től mezővárosi rangot viselt, 1613-tól 1660-ig vármegyei székhely, 1615-től 1908-ig pedig a szendrői járás székhelye volt a város. A település életében meghatározó szerepet játszó várat II. Rákóczi Ferenc 1707-ben leromboltatta, így a város katonai, stratégai szerepét elveszítette. A kiegyezést követő évek nagy gazdasági fellendülést hoztak Szendrő életében. 1896-ban megépült a Bódva-völgyi vasút, megerősítve a település kereskedelmi szerepét. A II. Világháború pusztítását követően az 1950-es években kezdett ismét fejlődésnek indulni a térség. Szendrőn megélénkült a szellemi élet, kiépült a település térségi szerepet betöltő intézményhálózata. Napjainkban tovább erősödik gazdaságirányító, kereskedelmi intézményt irányító szerepe. Ennek elismeréseként 1996. július 1-jén a Magyar Köztársaság Elnöke várossá nyilvánította.
Idegenforgalmi látványosságok közül kiemelkedik a műemlék református harangláb, melyet az egykori városfal őrtornyából alakították ki.
A XVII. században épült ferences kolostor zárdatemplomát a XVIII. században kibővítve átépítették, ez lett a mai nagyméretű barokk stílusú római katolikus templom. Északi oldalában látható a kolostor kerengőjének maradványa. Mindkettő műemlék.
Szendrő Kálvária-temetőjében a ferencrendiek által épített műemlék jellegű kis barokk kápolna található.
Az 1694-ben Gróf Csáky István országbíró által épített kastély ad otthont a Közművelődési Központ Oktatástörténeti Gyűjteménynek.
1966 óta működik Szendrőn Borsod-Abaúj-Zemplén megye nagymúltú ipartörténeti emléke, a Kékfestőház, melyet a XVII. századi városfal egyik tornyából az 1850-es években népies barokk stílusban építettek át. Ez a műemléképület ad otthont a Szendrő történetét és a kékfestő mesterség régi eszközanyagát bemutató kiállításnak.

Szendrőlád 1702 lakosú község a 27-es főközlekedési út és a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonal mentén, Edelénytől 5 kilométerre, északra fekszik.

Szín 757 lakosú község Szendrőtől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Színpetri 244 lakosú község Szendrőtől 20 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Szögliget 764 lakosú határközség az Aggteleki Nemzeti Park határán, Szendrőtől 19 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Szádvár a XIII. század hetvenes éveiben királyi várnak épült. Viharos története végén a bécsi udvar romboltatta le. Templomát IV. Béla építette, 1790-ban copfstílusban alakították át.

Szőlősardó 147 lakosú község Szendrőtől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Szuhogy 1229 lakosú község Szendrőtől 5 kilométerre, nyugatra fekszik.
A falu nevezetessége a Csorbakő-vár romjai, mely a XIV. század elején épült, és a XVI. században lerombolták.

Teresztenye 26 lakosú község Szendrőtől 18 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Tomor 278 lakosú község Edelénytől 15 kilométerre, keletre fekszik.

Tornabarakony 28 lakosú község Szendrőtől 15 kilométerre, északkeletre fekszik.

Tornakápolna 12 lakosú község Szendrőtől 24 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Tornanádaska 660 lakosú határközség az Aggteleki Nemzeti Park északkeleti sarkánál, a 27-es főközlekedési út és a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ Szendrőtől északkeletre, 31 kilométerre fekszik.
A római katolikus templom a XV. században, gótikus stílusban épült.
A volt Hadik-kastély XVIII. századi, barokk épület. A kastély parkja védett. Több felbecsülhetetlen értékes fafaj akklimatizálódott itt, például a piramis alakú mamutfenyő.

Tornaszentandrás 299 lakosú község az Aggteleki Nemzeti Park mellett, Szendrőtől északra, 24 kilométerre fekszik.
A római katolikus temploma román kori, a XII-XIII. század fordulóján épült. A XIV. században nyugat felé gótikus hajóval bővítették.

Tornaszentjakab 272 lakosú határközség Szendrőtől 31 kilométerre, északkeletre fekszik.

Varbóc 75 lakosú község Szendrőtől 16 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Viszló 97 lakosú község Szendrőtől 30 kilométerre, északkeletre fekszik.

Ziliz 444 lakosú község, Edelénytől 7 kilométerre, délre fekszik a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonal mentén, a Bódva-patak alsó folyásánál.
A faluban ezeréves kocsányos tölgy található. Megtekintésre érdemes az 1926-ban épült református templom is.

January 5th, 2010 3513 Bodrogközi kistérség

Alsóberecki 809 lakosú község a Bodrog partján, Sátoraljaújhelytől délre, 7 kilométerre fekszik. Jelentős emléke a református templom.

Bodroghalom 1403 lakosú község Sárospataktól 15 kilométerre, keletre fekszik.

Cigánd 3179 lakosú nagyközség, a Tisza partján, Dombrádtól 4 kilométerre, északnyugatra fekszik a II. Rákóczi Ferenc-híd mellett. Jelentős emléke a híd mellett a református templom és a tájház.

Dámóc 440 lakosú határközség Záhonytól 26 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Felsőberecki 327 lakosú határközség Sátoraljaújhelytől 11 kilométerre, délkeletre fekszik.

Karcsa 1970 lakosú bodrogközi határközség Sátoraljaújhelytől 19 kilométerre, délkeletre fekszik a szlovák-magyar határ mellett.
A település jelentős emléke a XI-XII. században épült románkori, a Johannita lovagrend által épített református templom. Az eredeti körtemplom belső terét faoszlopokkal elválasztott 6 félkörös fülke bővíti, kelet felől tágasabb volt a szentély. Külső felületét féloszlopok, felül téglából rakott ívsorok díszítik, fogazott frízekből tevődik össze a párkány. Nyugati irányban később faragott vörös kövekből új templomhajót emeltek több részletben így a körtemplom lett az új templom szentélye.

Karos 479 lakosú határközség Sátoraljaújhelytől 13 kilométerre, délkeletre fekszik.

Kisrozvány 212 lakosú határközség Dombrádtól 20 kilométerre, északra fekszik a szlovák-magyar határ mellett. Jelentős épülete a református templom.

Lácacséke 434 lakosú határközség Dombrádtól 19 kilométerre, északkeletre fekszik.

Nagyrozvány 742 lakosú határközség Dombrádtól 20 kilométerre, északra fekszik.

Pácin 1495 lakosú határközség, Dombrádtól északnyugatra, 14 kilométerre fekszik.
A Mágóchy-Alaghy-Sennyey-várkastély 1581-1591 között épült, ma Bodrogközi Kastélymúzeumként funkciónál. Késő reneszánsz stílusban 1581-1591 között épült, a XVII. században bővítették, a XIX. században átalakították. Fallal kerített, egyemeletes, sokszögű saroktornyokkal és manzárdtetővel, a homlokzatán reneszánsz sgraffitó van. Falában a Mágócsyak címere, a belső folyosóajtón Alaghy-címer 1591-ből. Az épület egy része enteriőrszerűen van berendezve, más helyiségeiben a Bodrogköz néprajza és Czinke Ferenc grafikusművész életmű-kiállítása.
Pácin jellegzetes épületei még a római katolikus, a református és a görög katolikus templom, valamint a településen található régebbi lakóházak

Révleányvár  640 lakosú község Kisvárdától 14 kilométerre, északra fekszik a Tisza-partján. Határában földvár romjai láthatók.

Ricse 1877 lakosú nagyközség a Tiszakarádi-főcsatorna mellett, Dombrádtól 15 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység nevezetessége a „Budahomok tanya” romos kastély és a község központjában a Jászkút-szobor.

Semjén 438 lakosú határközség Dombrádtól 19 kilométerre, északkeletre fekszik.

Tiszacsermely 601 lakosú község Dombrádtól 15 kilométerre, nyugatra fekszik.

Tiszakarád 2530 lakosú bodrogközi község, Sárospataktól 19 kilométerre, délkeletre fekszik. A Tiszától töltés választja el, mely véd a folyó áradásaitól. Az így létrejött ártér az erdős sávval nagyon szép természeti látványossággal szolgál az idelátogatóknak.

Zemplénagárd 928 lakosú határközség a Tisza partján, Záhonytól 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. Jelentős emléke a római katolikus templom.

January 5th, 2010 4007 Bélapátfalvai kistérség

Balaton 1247 lakosú község Borsodnádasdtól 10 kilométerre, délkeletre fekszik.

Bátor 437 lakosú község Egertől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Bekölce 812 lakosú község Borsodnádasdtól 8 kilométerre, délre fekszik.

Bélapátfalva 3469 lakosú város a 87-es/Putnok-Eger- Füzesabony/ vasútvonal mentén, Egertől 20 kilométerre, északra fekszik. A középkori alapítású község története sokáig összeforrt a híres apátságéval. A XIX. században kezdett papírmalom, majd 1835-1927 között kéménygyár működött itt, részben az apátság területén. A XX. század elején épült cementgyárat az 1970-es években modernizáltak.
A bélkúti cisztercita apátsági templom román stílusú, XIII. századi. A Bél-kő lábánál festőien elhelyezkedő apátságot 1232-ben Killit egri érsek alapította nemzetségi monostornak. A cisztercita, francia eredetű szerzetesek erősen központosított rendszer szerint alakították ki a rend szervezetét. Húsz magyarországi anyakolostora a pilisszentkereszti volt, onnan érkeztek az alapítók. A templom és kolostor építése két szakaszban zajlott le.  A tatárjárás előtt közvetlen francia irányítással épült magasabb művészi színvonalon, míg a tatárjárás utáni egyszerűbb építkezés német hatására vall. A kolostorban kevés szerzetes élt, az épület a XV. század végén az egri püspök birtokába került. 1534 után, a reformáció hatására a kolostor elnéptelenedett. A gazdátlan épület fokozatosan elpusztult, míg végre 1732 és 1745 között a templomot barokk stílusban újjáépítik. A romos kolostorépületet a XVIII. században elbontották. A templom a cisztercei hagyományoknak megfelelően torony nélküli, háromhajós keresztházas latin kereszt alakú. Homlokzatát egy nagyobb, dísz, bélletes félköríves  és egy kisebb kapu, valamint az oromzat közepén mérműves rózsaablak tagolja, az egykori előcsarno részét képező falaknál különböző színű kövekből kialakított sávok díszítik, szobrai nincsenek. A bazilikáris elrendezés az oromzaton és oldalról is világosan szemlélhető. A szentélyek egyenes záródásúak, pillérekkel megerősített főszentély. Az egész épület kívülről dísztelen, puritán. A főhajó négyszakaszos, a nyugati karzat mai formáját  a XVIII. században kapta.  Csúcsíves keresztboltozat fedi. A főhajót a jóval alacsonyabb mellékhajóktól csúcsíves árkádsor választja el. Az ívek kezdetben faragott fejezetekről indulnak a tatárjárás után már geometrikus formákat készítenek. A barokk stílusú  a főoltár, a déli mellékszentély Szent Imre-oltára értékesebb barokk jellegű rokokó szobrokkal. Szép a barokk szószék. A templomtól délre helyezkednek a négyszögű udvar köré csoportosuló kolostorépületek rommaradványai. A közelben kis kiállítás van a templom történetéről, valamint gyűjtemény a faragott kővekből.

Bükkszentmárton 385 lakosú község Borsodnádasdtól 15 kilométerre, délkeletre fekszik.

Egerbocs 649 lakosú község Egertől 21 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Egercsehi 1594 lakosú község Borsodnádasdtól 14 kilométerre, délre fekszik.

Hevesaranyos 721 lakosú község Egertől 21 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Mikófalva 834 lakosú község a Bükk keleti lábánál, Borsodnádasdtól 9 kilométerre, délre fekszik.
Érdekes látnivalói: Tájház, múzeum és kovácsműhely.

Mónosbél 429 lakosú község a 87-es/Putnok-Eger-Füzesabony/ vasútvonal mentén, Borsodnádasdtól 15 kilométerre, délkeletre fekszik.

Nagyvisnyó 1133 lakosú bükki község a 87-es/Putnok-Eger-Füzesabony/ vasútvonal mentén, Ózdtól 18 kilométerre, délkeletre fekszik.
A református templom késő barokk stílusú, homlokzati tornyos, egyhajós épület. Igen szép festett famennyezete, fából faragott oszlopokon nyugvó karzata 1804-ből származik. Népies barokk berendezése van.

Szilvásvárad 1895 lakosú község a Bükk hegység nyugati oldalán, a 87-es/Putnok-Egere-Füzesabony/ és a 323-as/ Szalajkavölgy-Lovaspálya-Szalajka-Fátyolvízesés/ vasútvonalak mentén Egertől 28 kilométerre, északra fekszik. 1984-ben fogathajtó világbajnokságot rendeztek itt.
A református templomát Hild József tervei alapján építették klasszicista stílusban 1841-ben.
A volt Pallavicini-kastélyt Ybl Miklós tervezte 1860-ban.
Az Orbán-házban – amely népi műemlék – természettudományi gyűjtemény látható, s egyben a Bükki Nemzeti Park fogadóháza is.
Erdélyi Judit népi iparművész házában pedig magyarországi népviseleteket bemutató babakiállítás látható.
A Szalajka-völgy természeti ritkaságok tárháza. Látnivalói a Szikla-forrás, pisztrángos tavak, szabadtéri állatkert, Fátyol-vízesés, Erdei Múzeum, Istállóskői barlang.

Szúcs 440 lakosú község a 25-ös főközlekedési út mentén Borsodnádasdtól 16 kilométerre, délre fekszik.