Észak-Magyarország

Tokajhegyaljai Borvidék

andre — Mon, 08 Feb 2010 13:07:27 +0000

Magyarország legismertebb kistájegysége. Teljesebb nevén Tokaj-Hegyalja, mely szõlõ és borkultúrájáról vált világhírûvé. A történelmi borvidék kiterjedése az abaújszántói sátorhegyektõl a sátoraljaújhelyi sátorhegységig tart, ahogyan a régi latin mondás tartja: “Incipit in Sátor, definit in Sátor”. Területét az évszázadok során - elsõsorban az itt termelt borok minõségét védve - többször körülhatárolták: 10, 21, de legfeljebb 32 települést érdemesítettek arra, hogy a hegyaljai borvidékhez tartozónak vallhassa magát. Szõlõjérõl, boráról, természeti szépségeirõl már a magyarok elsõ történetírója, Anonymus is megemlékezik a Gesta Hungarorumban. Egyes források szerint õ maga is errõl a vidékrõl származhatott, itt minden patakot, hegyet, dûlõt ismer, s meg tud nevezni.

Tokaj-Hegyalja a XVI. század közepétõl vette át a török által elfoglalt szerémségi borvidék szerepét. A XVII-XVIII. sz-ban élte virágkorát, gazdag mezõvárosok sora alakult ki területén: Szerencs, Tállya, Mád, Tarcal, Tokaj, Abaújszántó, Erdõbénye, Tolcsva, Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely. Magyar alapnépességét a középkorban betelepített vallonok és olaszok színezték: feltételezhetõen az õ emléküket õrzik Olaszliszka, Bodrogolaszi, Tállya helységnevei. A XVII. sz-tól a különbözõ népek valóságos gyûjtõhelyének számított: a magyarok mellett megtalálhatjuk itt a ruszin, szlovák, lengyel szõlõmunkások utódait, a sváb telepítésû falvakat, a rác, görög, zsidó kereskedõk írásos dokumentumait és tárgyi emlékeit. Kultúrájuk nyomai fellelhetõk a görögkeleti templomokban, a lakó- és gazdasági épületekben, a zsidó temetõkben, a népélet szokásvilágában, az itt-ott még élõ nemzetiségi nyelvhasználatban.

Tokaj-Hegyalja gazdag kultúrális és történelmi örökséggel rendelkezik. E vidék a bölcsõje a magyar reformációnak, a protestáns iskolakultúrának, a magyar nyelvû irodalomnak.

Az erdélyi fejedelemség függetlenségi harcai és kuruc szabadságmozgalmak (Bocskai, Thököly, a Rákócziak) gyakran érintették a Hegyalját, nemegyszer kiindulópontjai voltak, gazdasági hátteréül szolgáltak, résztvevõi is innen kerültek ki. E tájon született II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban jelentõs szerepet játszottak a hegyaljai mezõvárosok önkéntesei.

Mátraaljai Borvidék

andre — Mon, 08 Feb 2010 13:02:15 +0000

A Mátraaljai borvidék története a honfoglalás elõtti idõkre nyúlik vissza. Az ezen a vidéken élõ népek ( trákok, kelták, roxolánok, szkíták, jazigok) többek között szõlõmûveléssel is foglalkoztak. Jelenleg hazánk legnagyobb kiterjedésü kötött talajú borvidéke. Éghajlata a többi észak-magyarországi borvidékénél kissé melegebb, viszont hasonlóan száraz jellegü. A borvidék talajképzõ közetei és talajai változatosak. Területi elhelyezkedésük mozaikos. A Mátraaljai Borvidék meghatározó szõlõfajtái az Olaszrizling, a Rizlingszilváni, az Otonell Muskotály, a Leányka, a Tramini , a Hárslevelü, a Chardonnay, a Sauvignon, a vörösborok közül a Zweigelt, Kékfrankos és Cabernetek. Jelentõs ültetvények vannak Irsai Olivér, Cserszegi Füszeres és Zenit fajtákból is. A borvidék összes területe 32382 ha. hegyközségi nyílvántartás szerint 7574 ha.

Kunsági Borvidék

andre — Mon, 08 Feb 2010 13:01:53 +0000

Az alföldi szőlőtermő táj és az ország legnagyobb kiterjedésű és szőlőterületű borvidéke. Bács-Kiskun megye Kiskunsághoz tartozó területe, Pest megyének a Duna menti, valamint déli Jász-Nagykun-Szolnok megyei tiszazugi és jászsági szőlőtermelő települései, valamint Heves város, összesen 96 település alkotják.68 hegyközségben 32.800 szőlő-és bortermelő

hegyközségi tag mint egy 25.000 ha termő szőlőt művel, róla 200.000 t körüli szőlőt szüretel és ebből készít bort. A nagy kiterjedés, az egyes területek eltérő adottságai ,fajtahasználata, borászati hagyományai és lehetőségei, piaci megjelenési törekvései miatt a borvidék 8 körzetre tagozódik. A körzetek átlagterület megegyezik az ország borvidékeinek átlagos szőlőterületével. A borvidék jellemző talaja az immunis meszes homoktalaj, változó minőségű altalajjal, de jelentős területen található lösz, öntéstalaj és a gödöllői dombság déli nyúlványainak kötött talaja is. Klímájában kedvező, az országos átlagnál nagyobb napfényes óraszám, a könnyen felmelegedő talaj síkvidéki jelleg miatt mind a téli ,mind a késő-tavaszi és kora őszi fagyoknak az átlagosnál jobban kitett. A borvidék területén folyó szőlőtermelés első írásos dokumentuma a Garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó alapítólevele, melyben I. Géza király a Felső- Alpár (ma Lakitelek-Szikra) és kürti (ma Tiszakürt) szőlődombokat az apátságnak adományozta. A török időkből Kecskemét város fennmaradt jegyzőkönyveiben találtunk utalást a szőlő és gyümölcstermesztésre, a XVIII. században pedig a homokveszedelem elleni küzdelem egyik hatékony fegyvere volt a szőlő a gyümölcsös és erdő mellett az itteni települések lakóinak A filoxéravész idején a magyar szőlőkultúra átmentésének volt meghatározó bázisa a kiskunsági homok .Ekkor települt ide Kecskemétre Mathiász János méltán világhírű

szőlőnemesítő és létesült Miklóstelep is. Ma mindkét hely (Kecskemét-Katonatelep és Miklóstelep ) a hazai szőlészeti és borászati kutatás fontos központja. A borvidéken 64 szőlőfajta található. Ebből 10 fajta adja az összes szőlőterület kétharmadát. Ez a 10 fajta: Izsáki sárfehér, Zalagyöngye, Ezerjó, Kékfrankos, Cserszegi fűszeres, Rizlingszilváni, Kövidinka, Kadarka, Kunleány, Olaszrizling. A nagyobbik hányad asztali borok készítésére alkalmas. Az összes szőlőtermés mintegy 20%-ából készíthető vörösbor. Ez az arány a jelen és a jövő tervezett szőlőtelepítései következtében a minőségi bort termő, valamint a vörösbor készítésére alkalmas fajták javára változik. A következő 10 évben telepíteni tervezett fajták körül kiemelkedő arányban szerepel a Kékfrankos, a Cabernet sauvignon és franc, a Zweigelt, az Olaszrizling, Rajnai rizling, Cserszegi fűszeres ,Chardonnay. A borvidéken termett szőlőből készült bor kétharmada jelenleg asztali és tájborként kerül forgalomba, nagyobb hányada folyoborként. Egyre több borászat palackozza minőségi borait. A borvidéken van a magyar tulajdonban lévő legnagyobb pezsgő üzem, de sokan ismerik az itt előállított vemutokat törköly-pálinkákat és borpárlatokat is. A palackozva forgalomba kerülő fehérborok közül kiváló minőségű az Olaszrizling Chardonnay ,Rizlingszilváni, Ezerjó, Muskotály cüvé, Cserszegi fűszeres, Rajnai rizling ,vörösborok közül pedig a Kadarka, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet franc, Cabernet sauvignon borok méltán közkedveltek és a borvidéki, alföldi borversenyeken is rendre aranyérmes helyezést érnek el. A borvidék nagy kiterjedtsége és a termelt borok széles skálája méltán alapozza meg a borvidék szlogenjét: a kunsági bor a mindennapok bora . Megtalálja itt a fogyasztó a napi étkezéshez, baráti beszélgetésekhez nélkülözhetetlen kiváló minőségű asztali és tájborok széles skáláját, de az ünnepi alkalomhoz ,speciális ételekhez illő, rendkívül finom, jellegzetes minőségi fehér-és vörösborokat, pezsgőket ,fűszerezett borokat és párlatokat is.

A borvidék logója egyaránt jelképezi a bort mértékkel fogyasztó ember könnyed, vidám hangulatát, de a hagyományokra épülő homoki szőlőtermesztő kemény küzdelmét is azért, hogy fáradságos munkája és az itt szinte állandóan sütő, néha perzselő napfény hatására és következtében aranyló ital kerüljön a homoki bort szer tő ember poharába. A borvidéken több borászat is szívügyének tekinti a kiemelkedő évjáratok borainak muzeális megőrzését. Ezek a borok a különböző borversenyeken kiemelkedően szerepelnek. Cegléd, Kecskemét, Kecel, Kiskunhalas, Kiskőrös, Soltvadkert a bor városa.

Bükkaljai Borvidék

andre — Mon, 08 Feb 2010 12:57:31 +0000

Nagymiskolc területérõl már az õsember gyűjtögetõ gazdálkodásáról is sok bizonyítékkal rendelkezünk, õstermelésre pedig a legrégibb idõktõl vannak adataink. A honfoglalást követõ századok alatt a termõföld még kevés területet foglalt el, de a népesség növekedésével egyre több területet hódítottak el a cserjés domboldalakból. A legkülönbözõbb gyümölcsfajok megtelepítésére voltak alkalmasak ezek a területek és a még megbecsültebb szõlõ, a bortermelést jelentõ növény mesterséges megtelepítésére. A vadszõlõ, ugyanis mint a Magyar Középhegység õshonos növényeként itt már ismert volt. Termését már a jégkor végétol itt élõ õsember is ismerte. A szõlõmuvelés kezdeteirõl keveset tudunk. Egy 1313-ban megjelent oklevél említi elõször a szõlõt és sejteti, hogy a szõlõtermesztés a helyi mezõgazdaság fontos ága. Az említett szõlõbirtokot a Pálos szerzeteseknek adományozta Ernyefi István, a diósgyõri vár akkori ura. 1503 február 11-én Ulászló megerõsíti a város korábbi borszabadalmát: “Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti.” Ekkor már nem csak a Diósgyõrt övezõ déli fekvésû dombok és Miskolc Szinva pataktól északra fekvõ északi dombvonulatai a szõlõkultúra virágzó területei. 1798-ban Pesten megjelent “Statistik des Königreichs” címu gazdasági munkában érdekes megállapítás található: “A tokaji, soproni és a ruszti bor kereskedelmébõl származó jövedelmet a miskolci megelõzi.” Ennek oka volt az is, hogy egyes Hegyaljai szõlõk mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelõdtek, és innen kerültek külföldre. E hatalmas pincehálózat legöregebb pincéi még a középkori eredetûek, de a hálózatuk a XVII-XVIII. századra fejlõdött ki. Ekkor XVIII. században a fõ fajták Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Damián és Fejér szõlõ. 1828-as jobbágyösszeírásból tudjuk, hogy Borsod lakosságának szegényebb rétegei többek között Miskolc szõlõiben kerestek munkát. Tibolddaróc a XIX. és a XX. században híres pezsgõalapbort termelõ vidéknek számított. Erre Olaszrizlinget és Furmintot használtak.

Egri Borvidék

andre — Mon, 08 Feb 2010 12:56:18 +0000

A Kis-Eged hegy oldalából került elő a Vitis hungarica levelének 30 millió éves kövülete. Ennek persze a mai szőlőtermesztéshez nincs sok köze. Eger már a X. századtól lakott volt és a XI. század elején már jelentős nagyságú település lehetett. Az első püspökségek egyikét Egerben alapítatta Szent István királyunk. A püspökségre költöző szerzetesek magukkal hozták hazájukból az ott honos szőlőfajtákat is. A tatárjárás megtizedelte a lakosságot. IV. Béla király ide is telepített vallonokat, akik a szőlőtermesztési és a borkészítési ismereteiket meghonosították (pl.: a hordó használatát). Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII - XIV. században telepítették be szőlővel. A megtelepedő cisztercita szerzetesek ezekből a szőlőkből fedezték borszükségletüket. A város szerepe a magyar középkor első századaiban igen jelentős volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nem csak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központi irányító hatásának tulajdonítható a szőlőművelés kezdeményezése, fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésből tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján. Az első pincéket is a dézsma tárolására építették. A törökök elől menekülő rácok hozták magukkal a héjonerjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a Kadarka fajtát is. Több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, és 91 évig a birtokukban tartották, de a szőlőtermesztés megmaradt. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de komoly bevételt jelentett. A XVII. században a vörösborszőlő-fajták egyre több teret nyertek a fehérborszőlők rovására. 1687-ben visszafoglalták a várat a törököktől. A város és környékének rohamos ütemű benépesedése során két évtized alatt kialakult a szőlő monokultúra. A szőlőhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki. 1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, és a szőlőket szinte teljesen kiirtotta. Az újratelepítések (rekonstrukció) során új fajták is bekerültek a borvidékre. A tendencia ezután a többi borvidékéhez hasonló. A borvidék leghíresebb bora a Bikavér. Ez a bor több vörösborszőlő borának házasításával készül. Valaha a Kadarka különböző változatai adták az alapját, ma gyakran a kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül ez az első. A hegyközség megalkotta a “Bikavér kódex”-et 1997-ben. Talán az egyik legfontosabb szabálya hogy egy listában megadott vösösborszőlő-fajták közül legalább három borából kell házasítani a Bikavért. E híres bor nevének eredete biztosan nem ismert, de két legenda is próbálja magyarázni. Ezek közül az egyik: “Több órai rohamozás után egyik nap megingott az ellenállás, s a lelkesedés és a hősiesség már nem tudta pótolni az elesetteket a várfal egyes pontjain. Mind nagyobb tömegben jelentek meg a falon a boncsokat (lófarkas török zászlókat) vivő akandzsik, s mind sűrűbben hangzó Allah kiáltások már-már győzelmi üvöltéssé erősödtek. Ekkor a fáradó magyar katonák erősítésére Dobó István várkapitány megnyittatta a borospincéket. Az asszonyok nagy ónkupákban hordták a vörösbort a harcolóknak. A törökök pedig kétszeresen érezték a bor hatását. Ugyanis a bort hordó asszonyok látva, látva férjeik szorongatott helyzetét, maguk is fegyvert ragadtak, s kinek fegyver nem jutott forró vízzel vagy szurokkal pusztította a falra felmászó ellenséget. Abból meg különösen páni félelem gerjedt a misztikumra amúgy is hajlamos piadok és gubedák között, hogy a vérszínű folyadék vörösre festette a védők szakállát, sőt olykor még a páncéljukat is. Ivás után pedig újult erővel, félelmet nem ismerve vetették magukat az ostromlókra. Hiába volt az agák bíztatása, a támadók meginogtak, s azt beszélték, földöntúli erőt ittak a védők az asszonyok hordta italból. Szájról-szájra járt a basák keltette rémület a törökök között: A magyarok bikavért isznak ! Ettől olyan erősekké és vadakká válnak, mint a bikák. Abba is hagyták az ostromot, megtagadván basáik parancsát.” Szekszárdon hamarabb jelent meg a bikavér, de nem lett ilyen híres. A borvidéken híres bor még az Egri Leányka és a Debrői Hárslevelű, valamit a Verpeléti Olasz rizling is.

3515 Tokaji kistérség

andre — Tue, 05 Jan 2010 16:24:38 +0000

Bodrogkeresztúr 1288 lakosú község a 38-as főközlekedési úton, és a 80c-s/Sátoraljaújhely-Szerencs-Miskolc-Budapest/ vasútvonal mentén, a Bodrog partján, Tokajtól északkeletre, 6 kilométerre fekszik. A helység a mezővárosi szabadalmát II. Rudolftól 1598-ban nyerte. Határában 1849. január 22-én Klapka György aratott győzelmet a császári seregek felett, a csatahely emlékét obeliszk jelzi.
A római katolikus temploma késő gótikus, a homlokzat előtti toronnyal. Az oldalon pálcatagos kapuzat, egykorú vasalt ajtószárnyakkal, 1481-es évszámmal található. A hajó és a szentély déli falát gótikus mérműves ablakok törik át. A nyolcszög három oldalával záródó szentély kereszt-, a hajó hálóboltozatú, ez utóbb építésére utalhat a bejárat feletti 1520-as évszám. A sekrestye és a kápolna XVIII. századi.
A görög katolikus templomát 1762-ben, a református templomát 1790-ben építették.
Az úgynevezett Rákóczi-ház kora barokk stílusban, a XVII. században épült, és jelentős műemlék még a volt Máriásy-kúria a Felső utcában.
A Dereszla-hegy tetején található a csodarabbi, Steiner Jesaja, Reb Sajele sírja.
A közelében fekvő Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet Európa jelentős madárlelőhelye.

Bodrogkisfalud 988 lakosú község, a Tokajtól 8 kilométerre, északnyugatra, a Hegyalja és a Bodrog határán fekszik. 1991. május 1-je óta önálló, előtte Bodrogszegihez tartozott. Az 1848-49-es szabadságharc idején a magyar és a császári seregek közötti ütközet helyszíne volt, melyről ma emlékmű tanúskodik. A helység jelentő szőlő- és borkultúrával rendelkezik.

Csobaj 816 lakosú Tisza-parti község, Tokajtól délnyugatra, 13 kilométerre fekszik.
Jelentős emléke a II. Világháborús fehérmárvány emlékmű és a hozzá tartozó emlékpark.

Erdőbénye 1354 lakosú hegyaljai község a 80c-s/Sátoraljaújhely-Szerencs-Miskolc-Budapest/ vasútvonal mentén, Sárospataktól délnyugatra, 23 kilométerre fekszik a Zemplén-hegy lábánál.
A történelemi nevezetessége a megye első Kossuth-szobra. A református temploma 1786-ban, a római katolikus temploma 1787-ben, a volt Rákóczi-kastély a XVII. században épült. Jelentős emlék még a volt Budaházy-Fekete-kúria, a Kolera-oszlop- emlékhely az 1831-32. évi járvány emlékére a Kolera-dűlőben.
Az Aranyos-hegy és a Mulató-hegy rengeteg felfedezni való dolgot tartogat.

Szegi 323 lakosú a 80c-s/Sátoraljaújhely- Szerencs – Miskolc- Budapest/ vasútvonal mentén Bodrog-parti község Szerencstől keletre, és Tokajtól északnyugatra, 12-12 kilométerre fekszik. A település önállóvá válása óta, 1991. május 1-je óta építette meg katolikus templomát és Közösségi Házát, mely épületek díszei a községnek. Legalsó házsorának kertjei a folyópartig érnek, ahonnan csodálatos a kilátás a Bodrogra.

Szegilong 245 lakosú község, Szerencstől 11 kilométerre, keletre fekszik. A folyó feletti magaslatról szép kilátás nyílik a Bodrogot kísérő Longi-erdőre. Fő idegenforgalmi látnivalói a katolikus és református templom.

Taktabáj 604 lakosú község, Szerencstől 15 kilométerre, délkeletre fekszik.
Egyedi műemléknek számít a XVIII. századi református templom, melynek a belsejét a református templomoknál szokatlan módon gazdag ornamentális rokokó festés borítja.
A településen található a Patay-család kastélya és a hozzátartozó természetvédelmi park.

Tarcal 3333 lakosú nagyközség a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/ vasútvonal mentén, Tokajtól nyugatra, 6 kilométerre fekszik. A honfoglalás idején Árpád vezér adományozta Turzul vezérnek ezt a birtokot. Könyves Kálmán itt mondta ki azt a törvényt, miszerint „boszorkányok pedig nincsenek”.
Jelentős emlékei a római katolikus templom, a református templom, a Henye-hegyen a Theresia-kápolna 1749-50-ből, a zsinagóga a XVIII-XIX. századból, a Nagy Curia, azaz Királyi Udvar a XVII. századból, és a Rákóczi Borház a XVIII. századból.
A település határa a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet része.

Tiszaladány 724 lakosú község, Tokajtól 6 kilométerre fekszik. A környéke természetvédelmi terület.

Tiszatardos 279 lakosú község Tiszalöktől 3 kilométerre, északra fekszik.

Tokaj 4992 lakosú város a 38-as főközlekedési út és a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/ vasútvonal mentén, a Tiszába ömlő a Bodrog partján fekszik. Történelme összefonódott a nemzet történelmével: első írásos említése Kőrév 1067-ből való. Földvára Anonymusnál Hímesudvarként szerepel. Későbbi vízi vára évszázadokon keresztül vigyázta Felső-Magyarország egyik legfontosabb átkelőhelyét, a tokaji révet, a tiszai hidat. Itt volt Erdély és Magyarország, majd a XVI. századtól a töröknek hódolt alföldi térség és a királyi Magyarország határterületén a legfontosabb kapu; kereskedelmi, közlekedési, hadi út Lengyelország, Oroszország irányába is. Tokajban jelölték királynak 1526-ban Szapolyai Jánost. Fontos történelmi szerepe volt a Rákóczi-szabadságharcban is. Ekkor pusztult el a vára, amelynek maradványait a Bodrog-Tisza összefolyásánál ma már csak csónakkal lehet megközelíteni. A kuruc szabadságharc után a király a Rákóczi-birtokot elkobozta, Tokaj kamarai város lett. A békés fejlődés eredményeként gyre polgárosodottabb mezővárossá fejlődött, ettől az időtől kezdve viseli a „Kiváltságolt Tisza-Tokaj Város” címet. A XVII-XVIII. század a Tokaj-hegyaljai borkereskedés virágkora. Világhírnévre ebben az időben tett szert, elsősorban a lengyel és az orosz felvásárlások és piacok révén. Tarcal-Tokaj-Bodrogkeresztúr környékén vívták 1849. januárjában a sorsdöntő ütközetet, amely a dicsőséges tavaszi hadjárat kiindulópontja volt. Tokaj ma Magyarország legismertebb kisvárosa, mely hagyományai révén kívánja megőrizni hírnevét, megújítani kulturális örökségét, felvirágoztatni borkultúrás hagyományait.
Múzeumában, az egykori görög kereskedőházban gazdag ikon-és egyháztörténeti gyűjtemény látható, megismerhetjük Tokaj-Hegyalja mezővárosainak történetét, népéletét, a szőlőművelés, borkészítés, a pincészet eszközeit.
A Rákóczi- Dessewffy- kastély 1700 körül épült barokk stílusban. A Rákóczi-családé volt, majd kincstári, sótárnoki épületként használták. Íves kőkapuja jellegzetesen hegyaljai építmény.
Mellette a gróf Széchenyi István Kollégium jól harmonizál a szép műemlékkel, s mutatja a város arculatának mai igényes formálását.
Tokaj jelenlegi városházája 1790 körüli.
A görög katolikus temploma 1743-ban épült a jelenlegi Vasvári utcában.
A volt zsinagóga a XIX. században épült a Serház utcában.
A református temploma 1800 körül készült a Bem utcában magasodik.
A volt kapucinus kolostor 1720 körül, a volt görögkeleti templom 1790 körül épült.
A városban sok szép régi lakóházat találunk a Bethlen Gábor, Rákóczi, Vasvári Pál utcában és a Hajdú közben.

3511 Tiszaújvárosi kistérség

andre — Tue, 05 Jan 2010 16:24:08 +0000

Girincs 881 lakosú község Tiszaújvárostól 12 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Hejőbába 1936 lakosú község a 88-as/Mezőcsát-Miskolc/ vasútvonal mentén, Mezőcsáttól 12 kilométerre, északkeletre fekszik.

Hejőkeresztúr 1122 lakosú község a 88-as/Mezőcsát-Miskolc/ és 89-es/Tiszapalkonya-Erőmű-Tiszaújváros-Miskolc/ vasútvonalak mentén, Emődtől 11 kilométerre, keletre fekszik.

Hejőkürt 321 lakosú község az M3-as autópálya mellett Tiszaújvárostól 15 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Hejőpapi 1239 lakosú község a 88-as/Mezőcsát-Miskolc/ vasútvonal mentén, Mezőcsáttól 7 kilométerre, északra fekszik.

Hejőszalonta 801 lakosú község a 88-as/Mezőcsát-Miskolc/ vasútvonal mentén, Mezőcsáttól 14 kilométerre, északra fekszik.

Kesznyéten 1858 lakosú község Tiszaújvárostól 7 kilométerre, észak-északnyugatra fekszik.

Kiscsécs 210 lakosú község Tiszaújvárostól 10 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Nagycsécs 898 lakosú község a 35-ös főközlekedési út és a 89-es/Tiszapalkonya-Erőmű-Tiszaújváros-Miskolc/ vasútvonal mentén, Tiszaújvárostól 8 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Nemesbikk 1039 lakosú község Mezőcsáttól 14 kilométerre, északkeletre fekszik.

Oszlár 424 lakosú község Tiszaújvárostól 8 kilométerre, délre fekszik.

Sajóörös 1142 lakosú község Tiszaújvárostól 5 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Sajószöged 2326 lakosú község a 35-ös főközlekedési út és a 89-es/Tiszapalkonya Erőmű-Tiszaújváros-Miskolc/ vasútvonal mentén, Tiszaújvárostól 5 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Szakáld 563 lakosú község Tiszaújvárostól 15 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Tiszapalkonya 1557 lakosú község a 89-es/Tiszapalkonya Erőmű-Tiszaújváros-Miskolc/ vasútvonal mentén, Tiszaújvárostól 6 kilométerre, délre fekszik.

Tiszaújváros 17210 lakosú város a 35-ös főközlekedési út és a 89-es/Tiszapalkonya-Erőmű-Tiszaújváros-Miskolc/ vasútvonal mentén fekszik.
A református templom 1799-ben, barokk stílusban épült.

3510 Szikszói kistérség

andre — Tue, 05 Jan 2010 16:23:52 +0000

Abaújlak 99 lakosú község Encstől északnyugatra, 21 kilométerre fekszik.

Abaújszolnok 151 lakosú község Encstől északnyugatra, 21 kilométerre fekszik.

Alsóvadász 1535 lakosú község Szikszótól 6 kilométerre, északra fekszik. A környékén már az őskorban is éltek emberek. Ezt bizonyítja az 1970-es években megtalált kőbalta. Mely, jelenleg a miskolci Herman Ottó Múzeumban tekinthető meg. Az ásatások tanulsága szerint a környék azóta mindig éltek emberek itt. Erre enged következtetni az a tény, hogy néhányan még ma is köztünk vannak. A Honfoglalás után az Aba nemzetség szállásterülete volt. A falu alapítása is erre az időre tehető (XI. század). Ekkor még a mai Alsóvadász ebben a formában nem létezett. Az Árpád-korban itt három falu volt: Alsóvadász, Jánosd és Vízvölgy. Vizvölgy (Wyzwelg) tiszavirág életű település volt. Az Árpád-kor végén már nem létezett. Alsóvadász és Nyomár között feküdt. Létezéséről csak korabeli dokumentumok tanúskodnak, az emlékezetben már nem él az emléke. Feltehetően a tatárjárás során pusztult el. Területét 1329-ben Vadász és Jánosd birtokosai osztották fel egymás között. Jánosd (Janustelky) egészen 1906-ig különálló település volt. Ekkor egyesült Alsóvadásszal. Az egykori különállóság még ma is észrevehető. Első említése 1280-ból való. Az elnevezése valószínűleg a tulajdonosának nevéből adódhatott. Azóta rövid időszakoktól eltekintve lakott volt. Jánosd 1280-ban elnéptelenedett. De az elnéptelenedés nem tartott hosszú ideig. Ezt bizonyítja egy dézsmáról szóló feljegyzés 1317-bol. Alsóvadászt 1317-ben említik először. Nevét Vadaz alakban írják. A vadász olyan foglalkozást jelentő helynév, amely a benne lakó királyi szolgálónép tevékenységét jelölte. Alsóvadász lakói az Árpád-korban királyi vadászok voltak. 1329-ben Miklósfalva néven említik az a oklevelek községet (Wadaz alio nomine Michlosfalwa). Ennek az az oka, hogy a király Lorinc fia Miklós zólyomi ispánnak adta. 1332 - 35-ben Felsovadásztól való megkülönböztetése céljából Inferiori Vadaz illetve Alvadaz néven említik. Alsóvadász és Jánosd környékének 1317-es leírásában szerepel Aszaló (Azalo) és Dicháza (Dydych) is, mint szomszédos település. A falu határában folyó patakot Szikszópataknak (Zylzovpathaka) írja. A patak völgyében és Gadnán átvivő közútnak elágazása volt Nyomár felé. 1403-ban Zsigmond király a Perényi család tagjának, Péternek adományozta Vadászt és Jánosdot. 1427-ben összeírást tartottak. Az összeírás során 64 portát jegyeztek fel. Egy - egy portán három - négy családfő (homines) lakott. Alsóvadász Szikszó után a környék második legnépesebb települése volt. A török hódoltság 1558-ban érte el a falut. A törökök több kisebb várat elfoglaltak a környéken. Elfoglalták a felsővadászi kastélyt is. Később a királyi Magyarország békét kötött a törökkel és Alsóvadász az ország három részre szakadása idején annak része lett. Portyázó török csapatok többször dúlták fel Abaúj területét. 1575 és 1582 között Felső-Magyarországon 188 katonai közbelépést jegyeztek fel. 1588 október 8-án a budai pasa parancsára Kara Ali bég csapatai büntetőportyát tartottak Szikszó ellen. A bég a mezővárosra Sajószentpéter felől tört rá. A Szikszóiak a fallal megerősített templomba menekültek, de az ágyúkkal felfegyverzett törökök ellen nem sokáig tudták volna magukat tartani. Rákóczi Zsigmond egri főkapitány időben kapott jelentést a támadásról és intézkedett Szikszó felmentése érdekében. A felmentő seregek Kassáról, Göncről, Szendrőről és Tokajból jöttek. A csapatok Alsóvadászon találkoztak. A mintegy 2300 fos sereget maga Rákóczi Zsigmond vezette. A hosszas, öldöklő csatában több, mint 2000 török esett el, de sok magyar és német vitéz is a harctéren maradt. A török katonákat az Alsóvadász felé vezető út és a Vadász-patak közé temették. A néphit szerint az itt emelkedő mesterséges domb az elesett török harcosokból épült fel. Ezért is a neve: Törökhalom. A környező megyék sorra behódoltak a töröknek. Abaúj sem kerülhette el sorsát. Több helység vállalta az elbujdosás a pusztítás után a hódolás helyett. Alsóvadász lakói viszont viszonylagos háborítatlanságukat kemény adófizetéssel vásárolták meg. Az egri töröknek adóztak. A XVI. század végére a török megszállás véget ért. 1699-re újjáépítették a romokban fekvő templomot. A török hódoltság után a község a Sherédy, majd a Békény család birtoka volt. A XVI. század végére a Rákócziak kezébe került. Az O birtokuk volt 1712-ig. A Rákóczi szabadságharc során Alsóvadász elpusztult. 1720-ban a gróf Csáky család újratelepítette. Alsóvadász és Jánosd együttes lakossága 1782-ben 998 fő volt. A faluban számos bírtok nélküli nemes élt, akik vagy földet béreltek az uradalomtól, vagy annak majorságában dolgoztak. A zsellérek sem voltak egészen nincstelenek, mert a környező szőlőhegyeken jó kereseti lehetőséghez jutottak az 1774-es urbárium szerint. A XIX. század reformeszméi Alsóvadászra is eljutottak a református egyházon keresztül. A egyház óvoda építéséhez kezdett és emelte iskolájának színvonalát. Az 1848/49-es szabadságharc idején Alsóvadászról is nemzetőrök és honvédek álltak be Kossuth Lajos seregébe. A XIX. században a falu lakossága folyamatosan gyarapodott. 1851-ben 1153 református, 80 római katolikus, 220 görög katolikus és 42 zsidó élt. Összesen 1295 fő. 1869-ben 1570-en, 1900-ban pedig 1745-en éltek itt. 1906-ban Alsóvadász és Jánosd egyesült. Ekkor alakult ki a mai Alsóvadász. A két Világháborúnak Alsóvadászon is sok áldozata volt. Az I. Világháborúban 27 alsóvadászi katona esett el, a II Világháborúban 24 katona halt meg. 1919-ben a Tanácsköztársaság megdöntésekor a cseh csapatok egészen Alsóvadászig jöttek, de harcok nem folytak a faluban. Az 1950-es években, Rákosi idején több családot telepítettek ki Budapestrol Alsóvadászra. Köztük volt Bethlen András gróf az egykori miniszterelnök fia. Az első TSZ szervezése idején I-es és III-as csoportok alakultak ki. 1961-ben azonban a Termelő Szövetkezet szervezését a teljes kényszer jegyében hajtották végre. Alsóvadász lakosságának egy része a TSZ-ben dolgozott a másik része Miskolcon dolgozott ingázóként.

Aszaló 2006 lakosú község a 90-es/Miskolc-Hidasnémeti/ vasútvonal mentén, Szikszótól 2 kilométerre, északkeletre fekszik.

Felsődobsza 942 lakosú község Szikszótól 17 kilométerre, északkeletre fekszik.

Felsővadász 536 lakosú község, Edelénytől északkeletre, 24 kilométerre fekszik.
A római katolikus temploma gótikus stílusban épült, homlokzati toronnyal és a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. Főkapuja vasalt. Egy őzbőrből készült miseruha II. Rákóczi Ferenc ajándéka.
A volt Rákóczi-kastély a dombtetőn álló reneszánsz stílusú épület XVI. századi alapfalakkal. Később, 1850-1860 között romantikus stílusban teljesen átalakították. Egyemeletes, földszinti dongaboltozatos szobájában született és halt meg Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem.

Gadna 244 lakosú község Encstől 24 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Gagybátor 284 lakosú község Encstől 24 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Gagyvendégi 249 lakosú község Encstől 22 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Halmaj 1893 lakosú község Szikszótól 8 kilométerre, északkeletre fekszik a 90-es/ Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén.

Hernádkércs 355 lakosú község Szikszótól 12 kilométerre, északkeletre fekszik.

Homrogd 1004 lakosú község Szikszótól 11 kilométerre, északra fekszik.

Kázsmárk 1005 lakosú község Szikszótól 10 kilométerre, északkeletre fekszik.

Kiskinizs 357 lakosú község Szikszótól 11 kilométerre, északkeletre fekszik.

Kupa 180 lakosú község, Szikszótól 13 kilométerre, északra fekszik a Cserhát közepén. Mezőgazdasági tájmúzeuma megtekinthető.

Léh 515 lakosú község Szikszótól 12 kilométerre, északkeletre fekszik.

Monaj 299 lakosú község Szikszótól 14 kilométerre, északra fekszik.

Nagykinizs 346 lakosú község Szikszótól 13 kilométerre, északkeletre fekszik.

Nyésta 70 lakosú község Encstől 25 kilométerre, nyugatra fekszik.

Rásonysápberencs 566 lakosú község Szikszótól 14 kilométerre, északkeletre fekszik.

Selyeb 482 lakosú község Szikszótól 19 kilométerre, északra fekszik.

Szentistvánbaksa 300 lakosú község Szikszótól 14 kilométerre, északkeletre fekszik.

Szikszó 6010 lakosú város a 3-as főközlekedési út és a valamikor megépülő M30-as autópálya, valamint a 90-es/Hidasnémeti- Miskolc vasútvonal mentén a Hernád völgyében fekszik. Noha a város első írásos említése csak a XIII.-XIV. század fordulójának időszakából származik, a régészeti kutatások kimutatták, hogy Szikszó és vidéke már nagyon korán benépesedett. Nem messze a központtól, a Vadász-patak völgyében két honfoglalás-kori sírt tártak fel, de a jelenlegi református templom helyén végzett ásatások is azt bizonyítják, hogy az már a XII. század előtt is temetkezési hely volt. Első írásos említése 1280-ra tehető, ekkor ugyanis IV. László itt keltez három oklevelet, a következőkkel zárva sorait: Dátum in Zekzou, feria tertia proxima post dominicam judika MCCLXXX. Újabban egyes történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a fenti dokumentumban megjelölt hely nem a mai Szikszó helyén álló településre vonatkozik, így ők az első írásos említést 1307-re teszik, amikor is Károly Róbert adott ki “in Zykzo” oklevelet. Bármelyik is legyen a helyes, az biztos, hogy a város már több mint 700 éves történetre tekinthet vissza, és több mint egy évszázados kitérő után, 1989-től ismét városi rangja van. A környék már a honfoglalástól kezdve az Abák birtokának számított, ezt valószínűleg Szent István is megerősítette. Írásos forrásokból is ismert első tulajdonosa Marhard, Abaújvári ispán volt. Később 1308-ban az ő fia, Mihály mester már Zekzow-inak nevezi magát. Marhard, fiai, valamint az ő örököseik az Árpád-ház kihalása után is megőrzik birtokaikat, a XIV. századra a több ágra szakadt família Szikszai ágának jut a birtok. A család 1391-ben kihal, így hatalmas birtokaik mind a királyra szállnak, Zsigmond pedig feleségének, Máriának juttatja azokat. Nagy változást jelent ez a város életében, ugyanis a királynő szívén viselte új szerzeményének sorsát, és több kiváltságot juttat lakóinak: 1391-től engedélyezte az építkezésekhez a szabad fahordást a Feketeerdőből; később az adó egy részét engedi el. Valószínűleg ebben az időben gyorsult fel az új, gótikus templom építése, amelyet a korábbi helyén, részben annak kőanyagának felhasználásával emeltek, és amely tulajdonképpen ma is látható, bár, mivel több alkalommal is tűzvész pusztított benne, az épületet többször újjáépítették. Mária halála után Zsigmondra száll Szikszó, majd tőle, kisebb nagyobb kerülőkkel, a Perényi család megalapítójára, Simon fia Péter székelyispánra. A Perényiek a XVIII. századig a vidék legnagyobb birtokosai maradnak, bár az egyes birtokrészeket többször elzálogosítják, és perek sorát vívják tulajdonjogi viták miatt. De az 1700-as évekre a Perényiek csillaga is lehanyatlott, tőlük az Esterházyak és a Csákyak szerezték meg Szikszó területeinek jelentős részét, majd utóbb az Esterházy rész is a Csákyaknak jutott. Az utolsó szikszói nagybirtokosok a Hunyadyak voltak, id. gróf Hunyady Lászlóné végrendeletében egy szeretetotthon létrehozására felajánlotta a Bethánia kastélyát, a parkot, szántókat és egy szőlőt is. 1945 márciusában, amikor megalakult a földosztó bizottság, a kiosztott 2248 kataszteri hold földből 1028 holdat gróf Hunyady Lászlótól sajátítottak ki. Egy 1317-es, Tamás, Esztergomi érsek által kiadott, peres ügyet rendező oklevélben a helység, mint tizedfizető hely szerepel, majd az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékből az is kiderül, hogy Szikszón három pap fizetett adót, ami azt valószínűsíti, hogy már akkor is legalább két templom állt a vidéken. Fejlődéséhez elsősorban kedvező fekvése járulhatott hozzá: itt vezetett az út a Magyar Királyság déli részei felől Kassára és Krakkóba, Lengyelországba. Ennek az útvonalnak különösen az 1335-es visegrádi hármas királytalálkozót követően nőtt meg a jelentősége. 1351-ben még csak “villa Zykzou”-ként emlegeti (vagyis mint falvat, faluközösséget), de 1392, amikor Mária királynőhöz kerül, már a “civitatem nostram Zykzow”, vagyis a királyi város megnevezést használják. Ekkoriban már saját kiadványai, esküdtjei és bírója van, valamint vámszedési joggal is rendelkezik. Nagy jelentőségű az 1387-ből származó forrás, amelyben Szikszai Miklós mester templomépítés céljából híd verését engedélyezi a Hernádon. Ez volt a kezdő lépés a szikszói gótikus templom megépítésének jó 100 éves történetében. Egyes források szerint a két templom mellett még egy apácakolostor is állt itt Zsigmond király idején, de erről semmi konkrétat nem tudunk. A XV. században végig városként említik, kezdetben civitasként, később csak oppidumként, megemlítik híres vásárját, azt, hogy út- és vásárvámot szedett, 1472-ből a Bársonyoson lévő malmáról, 1495-ből sókamarájáról olvashatunk. Mezővárosi rangját az is bizonyítja, hogy adóját nem portaként, hanem egy összegben fizette. Különösen sokat találkozhatunk a korabeli dokumentumokban a szikszói szőlőkkel, ami arra vall, hogy már akkor jelentős borvidéknek számított: szőlőbirtoka van a kassai Szent Erzsébet egyháznak (1382-es forrás), a diósgyőri pálosoknak (1406), a lehnici karthauzi kolostornak (1406, 08, 14), Perényi Péternek (1408), a kassai (1408) és szikszói plébánosnak (1406, 14), és persze a város polgárainak is (1406, 08, 14). 1517-ből van arról adatunk, hogy a városban tanító működött, a szikszói plébános gyakran tölti be a forrói esperesi tisztséget is, Bereck plébános pedig helyi fegyvereseket vezetett a Dózsa-féle parasztfelkelésben. A reformáció szelei Szikszót is elérik, amikor Perényi Gábor 1538-ban áttér a lutheránus hitre, a város polgárai is követik, első újhitű prédikátornak Benczédi Székely Istvánt hívják meg. 1562-ben viszont már kálvinista hitre térnek a lakósok, méghozzá a Perényi család akarata ellenére. 1568-ban generális gyűlést tartottak Szikszón a református prédikátorok, és elrendelték, hogy az úrvacsorát ostya helyett közönséges kenyérrel kell kiszolgáltatni. Mivel a teljes népesség áttért, a gótikus templom is a reformátusoké lett, és - jó néhány, a visszaszerzésére tett kísérlet ellenére - azóta is a református egyházé. A mohácsi csatvesztés után a török előrenyomulása egyre jobban éreztette hatását, 1558 október 13-án a füleki bég felégette a várost, majd 1566-ban, ‘67-ben, ‘73-ban és ‘77 fosztogattak a török csapatok, ‘77-ben az éppen istentiszteleten lévő lakósság védekezett, és a templomot sikerült megvédenie. Valószínűleg ezek után, talán 1580-ban építettek védőfalat a templom köré, így vált az erődítménnyé, amelynek különösen Eger eleste (1596) után nőtt meg a jelentősége. 1641-ben 1000 lovast rendeltek ide, 1644-ben pedig 500 német katonát talált itt I. Rákóczi György. Mindenképpen szót kell ejtenünk Rákóczi Zsigmond Szikszó határában vívott győztes csatáiról: először 1577-ben, mint szendrői várkapitány ugrasztotta meg a várost fenyegető törököt, majd 1588-ban, immár egri parancsnokként aratott fényes, nyugodtan mondhatjuk, hogy európai hírű győzelmet. Az erdélyi fejedelmek többször is megfordultak a vidéken, 1679-ben pedig a Thököly vezette magyar csapatok győzedelmeskedtek a labancok felett - a győztes csatának dühödt mészárlás lett a vége, ahol 709 császári katona vesztette életét. Budapesten, a Hősök terén, Thököly alakja alatt dombormű örökíti meg a szikszói csatát. Mivel a polgárok 1703-ban Rákóczihoz csatlakoztak, Rabutin császári generális teljesen felégette a várost 1706-ban, ekkor tűnt el végleg az a bűntető kard, amellyel addig a halálos ítéleteket hajtották végre. A XVIII. század a lassú gyarapodás időszaka, 1715-ben a pozsonyi országgyűlés szikszót harmincad helynek nevezi ki; 1780-ra épül fel az új katolikus templom, a kereskedelem jelentősége miatt megnövekedett zsidó lakósság pedig 1808-ban vehette birtokába az új zsinagógát. 1848 harcai természetesen ismét nem kerülték el a települést, a Mészáros Lázár hadügyminiszter által vezetett magyar honvédek 1848 december 28-29-án itt vívták meg csatájukat Schlick császári csapataival. Nem kétséges, hogy a győzelemmel végződő csata a legjelentősebb volt a ‘48-as felvidéki ütközetek között. 1852 hozta a város történetének legnagyobb csapását. Május 18-án a község déli részészén, egy kemencéből kipattanó szikra lángra gyújtotta a házat, de hamarosan az egész település lángban állt: 472 háza porig égett. Kunsch József, Pestre szakadt szikszói ügyvéd óriási erőfeszítéseinek köszönhetően könyv jelent meg, Szikszói Enyhlapok címmel, amelyben számtalan jelentős író, költő művét jelentették meg, és amelynek célja a szikszói újjáépítés anyagi támogatása volt. Az újjáépítés jól haladt, városias utcák épültek, de a nagy terheket már nem bírták a polgárok, és 1866-ban kérelmezték a város nagyközséggé való visszaminősítését. Trianon újabb fordulatot hozott Szikszó életében, ugyanis Kassa elcsatolásával a csonka Abaúj-Torna vármegye székhelyévé lépett elő. Ekkor rendezik az utcákat, a közvilágítást, járásbíróság, iskolák, kórház, lakótelep) épül, és több műemléket is avatnak. 1938-ban, az első bécsi döntéssel Kassa ismét Magyarországhoz kerül, így 1938-45 között csak járási székhely Szikszó, majd 1945-től 1950-ig ismét megyeszékhely, végül 1961-ig járási központ. 1989-től ismét városi rangra emelkedett.

3509 Szerencsi kistérség

andre — Tue, 05 Jan 2010 16:23:32 +0000

Alsódobsza 416 lakosú község Szerencstől 17 kilométerre fekszik. Legfontosabb természeti értékei a csodálatos dombos táj, mezők, rétek, friss, tiszta levegő és halban gazdag Hernád folyó partja. Jelentős emlékei a régi parasztházak és az 1803-ban épült református templom.

Bekecs 2506 lakosú község a 37-es főközlekedési út mentén, Szerencstől 3 kilométerre, délnyugatra fekszik. A honfoglaláskori település, 1067-ből származnak első írásos emlékei. A többszáz éves szőlőtermesztési tapasztalatoknak köszönhetően a pincékben finom hegyaljai borokat érlelnek.
Jelentős műemléke a római katolikus templom.

Golop 682 lakosú község a 98-as/Szerencs-Hidasnémeti/ vasútvonal mentén, Szerencstől északra, 15 kilométerre fekszik. A község neve XVIII. századi birtokosa, a Vay-család révén vált ismerté: a kertépítészet remekeként jegyzett parkjuk ma természetvédelmi terület. A település a Kossuth Lajos emlékét őrző „Keresztelő Túra” útvonalán fekszik.
A református templom az 1600-as évek előtt épült.
Vay-kastélyok a Rákóczi utcában találhatóak .Az első a középkorban, a második 1820-ban épült.

Legyesbénye 1649 lakosú község, Szerencstől nyugatra fekszik. A település egy vulkanikus eredetű hegy lábánál fekszik, melynek tetején barlang található. A katolikus templomban gyönyörű freskókat és faszobrokat láthatnak az érdeklődők.

Mád 2629 lakosú nagyközség a 98-as/Szerencs-Hidasnémeti/ vasútvonal mentén, Szerencstől északkeletre, 7 kilométerre fekszik.
A római katolikus temploma késő gótikus stílusban 1521-1526 között épült. Homlokzata előtti gótikus torony, a bejárat felett címer és felirat látható. A templom 1847-ben leégett. 1855-ben újjáépítették. Nem messze tőle egy 1778-ban készített Nepomuki Szent János-szobor található.
A Rákóczi utcában copfstílusú műemlékházakat tekinthetnek meg a településre érkezők.
A zsinagóga és volt izraelita hitközség, rabbiképző copfstílusban 1771 előtt épült, homlokzatán lizéniákkal, két ablakkal, félköríves oromfallal. A déli oldalon kőből faragott bejárat, felette rokokó kártus héber kvadrát betűkkel, az ajtószárnyak kovácsolt vasból készültek. A templombelső oszlopokkal tagolt, a mennyezeten polikróm festés nyomai látszanak.
A volt Aspremont-kastélyát és a református templomát a Rákóczi utcában találjuk meg.

Megyaszó 3033 lakosú nagyközség Szerencstől 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Zempléni-hegység délnyugati peremén fekszik.
Idegenforgalmi látnivalói a XIV. században épült református templom, amelyet várfal versz körül, a neoromán stílusú katolikus templom, a pincefalu és a báró Harkányi-család kastélya. Jelentős emlék még a Polgármesteri Hivatalban a Mátyás fej, valamint a település múltját, jelenét feldolgozó Községi Múzeum.

Mezőzombor 2549 lakosú község a 80c-s/Sátoraljaújhely-Szerencs- Miskolc-Budapest/ és a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/ vasútvonal mentén, Szerencstől 4 kilométerre, keletre fekszik. A község nevét először 1298-ban említik.

Monok 1811 lakosú község, Szerencstől 11 kilométerre, északnyugatra fekszik.
A település szülötte Kossuth Lajos, akinek a copfstílusú, 1780 körül épült szülőházát a XIX. században átalakították, jelenleg múzeum.
A Monaky-kastély a XVI. századi négyszögletes épület, egyik sarkán hengeres harangtoronnyal a dombon áll. Körítőfal-maradványai ma is láthatók.
Az Andrássy-kastélyt 1760-ban, barokk stílusban Andrássy István építette. A XIX. században klasszicista módon átalakították. Egyemeletes, középrizalitja földszintjén 4 dór oszloppal rendelkezik. A földszinten levő házikápolna mennyezetét Krisztus feltámadása ábrázolás, a csengelyekben az egyházatyák 1770-ből láthatók. Főoltárán feszület található. Figyelemre méltók még a Mária és János evangélista faszobra, a barokk szószékek, a rokokó padok.
Az Andrássy-kápolna 1770-ben épült.
A római katolikus temploma 1330 körül, a Kálvária 1910 óta, valamint református templom 1794 óta a település képébe illik.

Prügy 2533 lakosú község, Szerencstől délkeletre, 10 kilométerre fekszik.
Nevezetes látnivalója a Móricz Zsigmond Emlékház, mely a nagy íróról elnevezett utcában áll. A látogatók az emlékház helyiségeiben számos fényképen és egykori használati tárgyon követhetik nyomon Móricz életének alakulását és munkásságát eredményét.

Rátka 1092 lakosú község a 98-as/Szerencs-Hidasnémeti/ vasútvonal mentén Szerencstől 9 kilométerre, északra fekszik a Szerencs-patak völgyében, a Koldu-patak partján. A törökök pusztítása után német telepesekkel telepítették be.
A római katolikus temploma 1807-ben épült, majd 1966-ban újították fel.
Jelentős emléke a Tájház, mely 1824-ben épült.

Sóstófalva 275 lakosú Hernád-parti község, Felsőzsolcától 11 kilométerre, északkeletre fekszik. Református és katolikus templomán szecessziós jegyek láthatók

Szerencs 10023 lakosú város a 37-es főközlekedési út, valamint a 80c-s/Sátoraljaújhely- Szerencs- Miskolc- Budapest/, a 98-as/Szerencs- Hidasnémeti/ és a 100c-s/Nyíregyháza- Szerencs-Miskolc- Budapest/ vasútvonalak mentén fekszik. Az ezer éves Szerencsről az első hiteles írásos feljegyzés egy XIII. századbeli okiratból való. 1241-ben a Szent János-rendű keresztes lovagok (Johanniták) monostora állott itt, amely a “Szent Péter és Pál apostolok szerencsi apátsága” nevet kapta. Az oklevelek a XV. század végén már városként említik a települést. A város történetének talán legfontosabb fejezete a XVI-XVII. század fordulójához, Rákóczi Zsigmond korához köthető. 1605-ben az ő birtokán, Szerencsen tartották azt az országgyűlést, amely Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választotta. A Rákócziak közül a szerencsi vár utolsó ura II. Rákóczi Ferenc volt. A XVIII. században, Mária Terézia korában a település lassú gazdasági fejlődésnek indult. E fejlődés később némileg megtorpant, s az 1876-os közigazgatási reform során Szerencset nagyközségnek minősítették, azaz elveszítette középkori mezővárosi státusát. A XIX. század végi ipartelepítés új lendületet adott a településnek. 1889-ben nyolc hónap alatt épült fel itt Európa akkori legnagyobb cukorgyára és finomítója. 1923-ban pedig megépült a Csokoládégyár, melynek termékei országosan ismertté tették Szerencs nevét. A két Világháború között - ha nem is a korábbi ütemben -, de folytatódott a település fejlődése, 1930-ban Szerencsnek már 6707 lakosa volt. A gyárak, valamint a hengermalom és kőbánya tisztes megélhetést biztosítottak az itt élőknek. 1945 után Szerencs járási székhely lett, s a település legújabb kori fejlődése az 1960-as években indult meg. A korszerűsített cukorgyár és csokoládégyár mellett felépült a kenyérgyár és a gépgyár, fejlődött a könnyűipar és a szolgáltató rendszer, s megerősödött az agrárgazdaság egyik reprezentánsa, a Szerencsi Állami Gazdaság. Ekkor létesült a két középiskola: a Bocskai István Gimnázium és a 118. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. 1984-ben a település ismét városi rangot kapott, s az utóbbi 10-15 évben a történelmi hagyományokba beágyazódott urbanizációs folyamatok eredményeként Szerencs emberléptékű, sajátos atmoszférájú kisvárossá vált.
Szerencs nevezetessége a várkastély, ahol a Zempléni Múzeum is helyet foglal. Itt található az Európa szerte ismert képes levelezőlap-gyűjtemény.
A református templomát a XVI. század végén épült, itt található Rákóczi Zsigmond tumbája.
A római katolikus templomát 1744-ben építették, az utóbbi előtt Nepomuki Szent János szobra található.
A görög katolikus templomot a XVIII. században húzták fel.
A város másik jelentős múzeuma, a Cukorgyár Múzeuma 1889-ben épült épületben a Gyár utcában.

Taktaharkány 4077 lakosú nagyközség a 80c-s/Sátoraljaújhely-Szerencs- Miskolc- Budapest/ vasútvonal mentén, Szerencstől 9 kilométerre, délnyugatra fekszik. A község építészete magán viseli a vallásos, a folyószabályozások előtti, Taktaköz fő jegyeit.
A XVIII. századi hangulatú a Népi Tájház eredeti díszítésű mestergerendája és a református templom szószeke és padjai.

Taktakenéz 1213 lakosú taktaközi község Szerencstől 15 kilométerre, délnyugatra fekszik.
A református templomát 1897-ben emelték. A Millecentenáriumi Emlékligetben István király bronz mellszobra látható.

Taktaszada 2042 lakosú község a 80c-s/Sátoraljaújhely- Szerencs- Miskolc- Budapest/ vasútvonal mentén, Szerencstől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Taktaköz egyik jellegzetes települése, a Takta folyó mellett fekszik, természetvédelmi területen. A település jelentőségei a műemlék jellegű református templom, a római katolikus templom, a Kisfaludy-kastély és egy ma is lakott nádfedeles ház.

Tállya 2244 lakosú község a 98-as/Szerenc-Hidasnémeti/ vasútvonal mentén, Szerencstől északra, 13 kilométerre fekszik. A helység Európa mértani közepe az 1992-ben végzett mérési adatok alapján.
A római katolikus temploma középkori gótikus stílusban épült. A szentélye eredeti a hajó és a többi rész 1757-es barokk átalakításkor épült hozzá. Az egyik mellékoltáron Maulbertsch-kép látható.
Az evangélikus temploma 1753-ban, barokk stílusban épült.
A református temploma 1753-ban, barokk stílusban épült.
Jelentős emlék még a Rákóczi-kúria a XVI. századból, a Rákóczi-kastély 1720-ból, a Maillotn-kastély a XVII. századból, a Balogh-kúria, a Postaház a XVIII. századból és a Magán ásvány és kövületgyűjtemény.

Tiszalúc 5618 lakosú nagyközség a 80c-s/Sátoraljaújhely-Szerencs-Miskolc-Budapest/ vasútvonal mentén, Felsőzsolcától 18 kilométerre, délkeletre fekszik a Tisza-folyó partján.

Újcsalános 880 lakosú község Felsőzsolcától északkeletre, 11 kilométerre fekszik. A település látnivalója a festői szépségű Hernád-part.
Az épített környezet emlékei közül a református templom, az evangélikus templom és a községháza figyelemreméltó.

4206 Szécsényi kistérség

andre — Tue, 05 Jan 2010 16:23:16 +0000

Endrefalva 1204 lakosú község a 22-es főközlekedési út mentén Szécsénytől 7 kilométerre, északkeletre fekszik.

Hollókő 379 lakosú község, Szécsénytől délkeletre, 18 kilométerre fekszik. A tatárjárás után létesített erősség a Kocsis nemzetségbeli Illés család ősi fészke volt, később a Szécsényi család és leszármazottai a birtokosok. 1552-ben harc nélkül a törökök birtokába jutott, akik gyér számú őrséget állomásoztattak falai között. 1593-ban ostrom nélkül a magyarok kezére került. A török még kétszer rövid időre elfoglalta, de kiűzése után a vár hadi szerepe megszűnt. 1711-ben részben elbontották. A falu elzártsága miatt megőrzi a régi hagyományokat. A XIX-XX. századforduló viszonylagos gazdasági fellendülése után a legutolsó tűzvészből egységes formában épült fel 1910 után. Ebben az időben alakult ki a korábbi egyszerű helyett az a díszes népviselet, amelyet egészen a II. Világháborúig, módosításokkal ugyan, de őrzött a lakosság. A falu építészeti értékeit az 1950-es években fedezték fel, majd 1962-től védettséget élvez. Fokozatosan rendbe hozzák a védett faluközpontot, megindul az idegenforgalom. 1988-ban született meg a nevezetes UNESCO-határozat, ami minden bizonnyal új korszakot nyit a település történetében.
Hollókő legnagyobb nevezetessége az ófalu nagy részére kiterjedő, 55 védett épületet magába foglaló falurezervátum. A jellegzetes szerkezetű úgynevezett hadas településtípust jórészt megőrző, a tűzvész után is az építészeti hagyományokat követő újjáépítés következtében egyedülálló látványt nyújt. Házainak jelentős részében ma is laknak, másoknak új funkciókat találtak. A hollókői házak az útra merőlegesen állnak, hosszú, nyeregtetős épületek. Néhány kivételével azért természetesen akad, párhuzamos, illetve L alakú elrendezéssel. Néhány helyen láthatjuk a nagycsaládok egyvégtében felépített, egymást követő házait is, másutt a telek más részein húzták fel az újabb hajlékokat. Az egykori boronafalas építkezést, zsúpos fedést fokozatosan újabb építési anyagok váltották fel, de a megjelenés formai jegyei, az alaprajz hasonló volt. A ma látható házak kőfalúak, körültornácos épületek, az utca felől az első szoba alatt pincével, a tető csonkakontyos, deszkaoromzatos poltári cseréppel fedett. Tüzetesebb szemlélődéssel a kisebb építkezési különbségeket is felfedezhetjük.
A római katolikus temploma a XIX. század végén épült fatornyos épület, amely azonban szintén követte a hagyományokat méreteivel, elhelyezésével, tereinek kapcsolódásával. A rekonstrukció során ismét zsindellyel fedték be, a részletek eredeti szépségének visszaállítása mellett értékes régi tárgyak kerültek a templomba. A templombelső téglaburkolatot, új padokat, liturgikus teret kapott.
A falumúzeum háromhelységes régi épület, elöl nics tornáca, egyébként a falu többi házaira emlékeztet. A pitvarban látjuk a főzés, a házimunka emlékeit. Érdekes a füst elvezetésére szolgáló indófni. Az első helyiségben élt a gazda, feleségével és gyermekeivel. Korabeli 1926-ban festett asztalos bútorok, magasra vetett ágy áll itt, kékfestőből készült huzattal. A hegy felé van a kamra, az öreg szülők lakhelye és egyben tárolóhely.

Ludányhalászi 1612 lakosú határközség a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Szécsénytől 4 kilométerre, északra fekszik.

Magyargéc 856 lakosú község Szécsénytől 9 kilométerre, keletre fekszik.

Nagylóc 1765 lakosú cserháti község Szécsénytől délkeletre, 8 kilométerre fekszik.
A római katolikus templom az első magyar szerzetesrend, a pálosok temploma volt. A XV. században épült, 1888-ban két hajóval bővítették.

Nógrádmegyer 1766 lakosú község Szécsénytől 11 kilométerre, kelet-délkeletre fekszik.

Nógrádsipek 761 lakosú község Szécésnytől 11 kilométerre, délre fekszik.

Nógrádszakál 647 lakosú határközség a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Szécsénytől 11 kilométerre, északra fekszik.

Piliny 648 lakosú község Szécsénytől 10 kilométerre, északkeletre fekszik.

Rimóc 1924 lakosú község Szécsénytől 5 kilométerre, délre fekszik.

Szécsény 6636 lakosú határváros a 22-es főközlekedési út és a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, az Ipoly partján fekszik.
A vár 1461-ben már létezett. Mára csak egyes falrészletei és két sarokbástyája maradt meg belőle. A Forgách-kastélyt a hajdani vár helyére építették a gótikus vár falainak felhasználásával, a XVII. század második felében. 8 hektáros parkja védett.
A ferences templom 1333-ban, gótikus stílusban épült. Mai formáját a XVIII. században, barokk stílusban nyerte el. A mellette lévő kolostor 1695-ben épült.
A ferde tűztorony 1700-ban épült, barokk stílusban. Az 1944. évi bombázás óta 30 fokban megdőlt.
A ma már Szécsényhez tartozó Benczúrfalván áll Benczúr Gyula festő hajdani kúriája, aki az ottani temetőben nyugszik.

Szécsényfelfalu 504 lakosú község Szécsénytől 7 kilométerre, északkeletre fekszik.

Varsány 1778 lakosú község Szécsénytől 5 kilométerre, délnyugatra fekszik.