Archive for the ‘Nógrád’ Category
Endrefalva 1204 lakosú község a 22-es főközlekedési út mentén Szécsénytől 7 kilométerre, északkeletre fekszik.
Hollókő 379 lakosú község, Szécsénytől délkeletre, 18 kilométerre fekszik. A tatárjárás után létesített erősség a Kocsis nemzetségbeli Illés család ősi fészke volt, később a Szécsényi család és leszármazottai a birtokosok. 1552-ben harc nélkül a törökök birtokába jutott, akik gyér számú őrséget állomásoztattak falai között. 1593-ban ostrom nélkül a magyarok kezére került. A török még kétszer rövid időre elfoglalta, de kiűzése után a vár hadi szerepe megszűnt. 1711-ben részben elbontották. A falu elzártsága miatt megőrzi a régi hagyományokat. A XIX-XX. századforduló viszonylagos gazdasági fellendülése után a legutolsó tűzvészből egységes formában épült fel 1910 után. Ebben az időben alakult ki a korábbi egyszerű helyett az a díszes népviselet, amelyet egészen a II. Világháborúig, módosításokkal ugyan, de őrzött a lakosság. A falu építészeti értékeit az 1950-es években fedezték fel, majd 1962-től védettséget élvez. Fokozatosan rendbe hozzák a védett faluközpontot, megindul az idegenforgalom. 1988-ban született meg a nevezetes UNESCO-határozat, ami minden bizonnyal új korszakot nyit a település történetében.
Hollókő legnagyobb nevezetessége az ófalu nagy részére kiterjedő, 55 védett épületet magába foglaló falurezervátum. A jellegzetes szerkezetű úgynevezett hadas településtípust jórészt megőrző, a tűzvész után is az építészeti hagyományokat követő újjáépítés következtében egyedülálló látványt nyújt. Házainak jelentős részében ma is laknak, másoknak új funkciókat találtak. A hollókői házak az útra merőlegesen állnak, hosszú, nyeregtetős épületek. Néhány kivételével azért természetesen akad, párhuzamos, illetve L alakú elrendezéssel. Néhány helyen láthatjuk a nagycsaládok egyvégtében felépített, egymást követő házait is, másutt a telek más részein húzták fel az újabb hajlékokat. Az egykori boronafalas építkezést, zsúpos fedést fokozatosan újabb építési anyagok váltották fel, de a megjelenés formai jegyei, az alaprajz hasonló volt. A ma látható házak kőfalúak, körültornácos épületek, az utca felől az első szoba alatt pincével, a tető csonkakontyos, deszkaoromzatos poltári cseréppel fedett. Tüzetesebb szemlélődéssel a kisebb építkezési különbségeket is felfedezhetjük.
A római katolikus temploma a XIX. század végén épült fatornyos épület, amely azonban szintén követte a hagyományokat méreteivel, elhelyezésével, tereinek kapcsolódásával. A rekonstrukció során ismét zsindellyel fedték be, a részletek eredeti szépségének visszaállítása mellett értékes régi tárgyak kerültek a templomba. A templombelső téglaburkolatot, új padokat, liturgikus teret kapott.
A falumúzeum háromhelységes régi épület, elöl nics tornáca, egyébként a falu többi házaira emlékeztet. A pitvarban látjuk a főzés, a házimunka emlékeit. Érdekes a füst elvezetésére szolgáló indófni. Az első helyiségben élt a gazda, feleségével és gyermekeivel. Korabeli 1926-ban festett asztalos bútorok, magasra vetett ágy áll itt, kékfestőből készült huzattal. A hegy felé van a kamra, az öreg szülők lakhelye és egyben tárolóhely.
Ludányhalászi 1612 lakosú határközség a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Szécsénytől 4 kilométerre, északra fekszik.
Magyargéc 856 lakosú község Szécsénytől 9 kilométerre, keletre fekszik.
Nagylóc 1765 lakosú cserháti község Szécsénytől délkeletre, 8 kilométerre fekszik.
A római katolikus templom az első magyar szerzetesrend, a pálosok temploma volt. A XV. században épült, 1888-ban két hajóval bővítették.
Nógrádmegyer 1766 lakosú község Szécsénytől 11 kilométerre, kelet-délkeletre fekszik.
Nógrádsipek 761 lakosú község Szécésnytől 11 kilométerre, délre fekszik.
Nógrádszakál 647 lakosú határközség a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Szécsénytől 11 kilométerre, északra fekszik.
Piliny 648 lakosú község Szécsénytől 10 kilométerre, északkeletre fekszik.
Rimóc 1924 lakosú község Szécsénytől 5 kilométerre, délre fekszik.
Szécsény 6636 lakosú határváros a 22-es főközlekedési út és a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, az Ipoly partján fekszik.
A vár 1461-ben már létezett. Mára csak egyes falrészletei és két sarokbástyája maradt meg belőle. A Forgách-kastélyt a hajdani vár helyére építették a gótikus vár falainak felhasználásával, a XVII. század második felében. 8 hektáros parkja védett.
A ferences templom 1333-ban, gótikus stílusban épült. Mai formáját a XVIII. században, barokk stílusban nyerte el. A mellette lévő kolostor 1695-ben épült.
A ferde tűztorony 1700-ban épült, barokk stílusban. Az 1944. évi bombázás óta 30 fokban megdőlt.
A ma már Szécsényhez tartozó Benczúrfalván áll Benczúr Gyula festő hajdani kúriája, aki az ottani temetőben nyugszik.
Szécsényfelfalu 504 lakosú község Szécsénytől 7 kilométerre, északkeletre fekszik.
Varsány 1778 lakosú község Szécsénytől 5 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Bárna 1155 lakosú határközség Salgótarjántól 15 kilométerre, keletre fekszik.
Cered 1244 lakosú határközség Salgótarjántól 20 kilométerre, keletre fekszik. XVIII. századi fa haranglábát műemlékké nyilvánították, mellette XVIII. századi barokk templom áll.
Egyházasgerge 840 lakosú észak-cserháti határközség, Salgótarjántól 16 kilométerre, északnyugatra, a Karancs északi lejtőjén fekszik.
Jelentős emléke az 1503-ban épített gótikus stílusú római katolikus temploma. Homlokzatán fa huszártony található. Hosszú, a nyolcszög három oldalával záródó támpilléres szentélye van, a hajó déli falán gótikus nyílások, a szentélyben mérműves ablak látható. Csehsüveg-boltozatos hajójában félköríves diadalív figyelhető meg. A szentély északi falán levő háromrészes reneszánsz szentségfülke valószínűleg olasz munka.
Etes 1439 lakosú község Salgótarjántól 10 kilométerre, nyugatra fekszik.
Ipolytarnóc 535 lakosú határközség a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Szécsénytől 24 kilométerre, északkeletre fekszik.
A községtől 4 kilométerre találhatók a világhírű ősmaradványok. Már az 1840-es évekből részletes leírás szól a megkövesedett fatörzsről. A későbbi években fokozatosan a világ egyik leggazdagabb és legélménytelibb őslénytani lelőhelye került itt felszínre. 1987-ben nyílott meg a legkorszerűbb elvek szerint berendezett bemutatóhely, ahol látványosan tárják a látogató elé a páratlan értékeket.
Karancsalja 1605 lakosú határközség Salgótarjántól 6 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Karancsberény 994 lakosú határközség Salgótarjántól 13 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Karancskeszi 1947 lakosú határközség Salgótarjántól 11 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Karancslapújtő 2846 lakosú határközség Salgótarjántól 9 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Karancsság 1178 lakosú község a 22-es főközlekedési út mentén Salgótarjántól 10 kilométerre, nyugatra fekszik.
Kazár 2067 lakosú község Salgótarjántól 6 kilométerre, délkeletre fekszik.
Kishartyán 632 lakosú község a 22-es főközlekedési út mentén Salgótarjántól 7 kilométerre, nyugatra fekszik.
Litke 915 lakosú határközség a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Szécsénytől 20 kilométerre, északkeletre fekszik.
Mátraszele 1035 lakosú község Salgótarjántól 14 kilométerre, délkeletre fekszik.
Mihálygerge 698 lakosú határközség Salgótarjántól 18 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Rákóczibánya
Ságújfalu 1003 lakosú község a 22-es főközlekedési út mentén Salgótarjántól nyugatra, 14 kilométerre fekszik.
Salgótarján a 21-es és 22-es főútvonalak és a 81-es/Somoskőújfalu- Hatvan – Budapest/ vasútvonal valamint a valamikor megépülő S8-as gyorsforgalmi út mentén helyezkedik el. A 44968 lakosú határváros, Nógrád megye legnagyobb települése és egyben megyeszékhelye is. A Tarján patak és a Salgó patak partján északi irányban szűkülő völgyében helyezkedik el, a Karancs - Medves hegység és a Cserhát észak-keleti nyúlványai között, kétszázötven méter tengerszintfeletti magasságban. Neve a honfoglalás korába nyúlik vissza: a “salgó” régi magyar szó (jelentése: fényes) a “Tarján” pedig az ötödik honfoglaló törzs neve. Azt mindenki tudja, hogy Salgótarján számottevő múltja mintegy 150 évre nyúlik vissza. Ha mint várost vizsgáljuk, akkor viszont csak 70 esztendő távlatáig lehet visszanézni. Ha arra gondolunk, hogy a város, mint organizmus, mint épített környezet, mint normák és eredendő igények ötvözete mióta létezik: nos akkor csak három évtizedig kell az idő naplójának lapjait visszapörgetni. Ez a számolgatás természetesen csak akkor szükséges, ha Salgótarjánt olyan történetiségében kialakult és fejlődött városokkal kívánjuk összevetni, mint Székesfehérvár, Veszprém vagy Győr. Erre azonban nincs szükség, hiszen a város sajátosságai, adottságai teljesen egyedivé, önmagában vizsgálandóvá teszik Salgótarjánt. Ha a Salgói Vár vagy a Karancs, esetleg a Pécskő csúcsáról körülnézünk, azonnal egyértelművé válik az eredendő szépségen túl milyen változatos táji környezet alakult ki, milyen földrajzi adottságok határozták meg a település hajdani létrejöttét. Ami azonnal feltűnik: a sok hegy, a változatos térszíni formák, a hegyek és fennsíkok váltakozása. Ez utóbbiak közül legnagyobb a Medves fennsík, amely északról és keletről határolja a várost. Rendkívül hiányosak az ismeretek a középkori faluról. Valójában a szórványos birtoklástörténeti adatokon kívül semmi mással nem rendelkezünk, így legfeljebb a magyar történettudomány által feltárt általános helyzetképet tudnánk felidézni. Minden bizonnyal semmi olyan más dolog nem volt itt, amely egy átlagos jobbágyfalutól eltérő képet, életmódot alakított volna ki. A XVII. század közepétől kezdődően gyarapodik a számuk, de messzemenő következtetésekre nemigen juthatunk. 1647-ben malom és kovácsműhely volt a faluban, de a falu létszámáról nincs ismeretünk. Csaknem három évtized után, 1674-ben készült az első fennmaradt Canonica Visitátó, amelyből kiderül, hogy Salgótarjánnak 247 lakosa volt. A falu közepén állt a nagy, tágas plébániatemplom. A templom, illetve annak elődje már a XIII. század óta ezen a helyen állt, s mint ilyen, korokon átívelő közösségszervező szimbólum is volt. A plébánia épületét jó állapotúnak írták le, amihez istálló, pince is tartozott és sövénykerítése volt. A török háború utolsó szakasza, főleg az 1682. évi füleki ostrom ezt a kis lélekszámú falut sem kímélte, elhagyatottá vált a település. Egy évtized múltán kezdődött meg az újjáépítés és a benépesítés. A XVIII. század elején gróf Wolkra Ottó, majd a Szluha család lett a falu birtokosa. Tőlük vette meg 1748-ban Jankovich Miklós septemvir a salgói uradalmat (faluval együtt), s a Jankovich család lett csaknem egy évszázadig a település fejlődésének, életének a meghatározója. Az újratelepítés után csak lassan nőtt a falu lélekszáma. 1755-ben is mindössze 268-an éltek itt. A falu lakosai jobbágyok és zsellérek voltak, és mellettük megjelent az ipari foglalkozási réteg képviseletében a molnár, a kovács, majd a zsidó kereskedő is. Ebben az időben írta le a településről a vármegye tudós jegyzője, Radványi Ferenc a “kenyeretlen Tarján” elnevezést, amely évszázadok alatt igencsak kedvelt minősítés lett. A XVIII. század közepi Salgótarjánról, a faluról már több ismeretünk van. A jobbágyfalu még semmivel sem tűnik ki a környék települései közül. Sőt 808 lakosával az aránylag kisebbek, jelentéktelenebbek közé tartozott. Területének csaknem 95%-a a Jankovich család birtokában volt. A falu képe ekkorra alapjaiban a máig érvényes elhelyezkedési rendet mutatja. A hosszú ipszilon alakú völgyben húzódtak meg a házak, helyenként teljesen feltelepülve a domboldalakra, illetve az oldalvölgyekre. Ekkor még gyakorlatilag két részre oszlott a település. Az egyik a Tarján patak völgyében húzódott meg a mai Rákóczi út vonalán, a másik a mai nyugati városrészben a Meszes lábánál, a Karancsaljai út környékén. Kialakult a Pécskő út elődje is 20-30 lakóházzal. A Pécskő utcától az Arany János útig terjedő területen kezdett formálódni a főutca képe. Salgótarján mai története a múlt század közepén a barnaszén felfedezésével kezdődik, ekkor emelkedik ki a település a jelentéktelen jobbágyfalvak sorából. A barnaszénbányászat 1850 körül indult meg a leendő várostól mintegy 10 km-re lévő Inászó pusztán, így a szénbányászat és az erre épülő ipar központja szinte természetszerűen Salgótarján lett. Ez a város jelentette 1867-tôl 1871-ig a Budapestről az északi bányavárosok felé futó vasútvonal végállomását - a vasutat később Losoncig, illetve Rutkáig építették ki. A város 1950-től a megye székhelye lett, ekkor indult meg a városépítés, melynek máig is tartó legjelentősebb szakasza az 1960-as évek elején kezdődött az elavult városközpont újjáépítésével. Az 1990-es évek elején megkapta a Megyei Jogú Város rangját, mivel egy határozat szerint minden megyének legyen egy ilyen címet elnyert települése.
Somoskőújfalu
Sóshartyán 919 lakosú község Salgótarjántól 10 kilométerre, nyugatra fekszik.
Szalmatercs 502 lakosú község a 22-es főközlekedési út mentén Szécsénytől 11 kilométerre, északkeletre fekszik.
Szilaspogony 384 lakosú község Salgótarjántól 26 kilométerre, keletre fekszik.
Vizslás 1392 lakosú község Salgótarján déli határában, a 21-es főközlekedési út és a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. Népi lakóházai műemlék jellegűek. Jellegzetes a helyi népviselet, érdekesek a népviseletes babák és fafaragások. A község határában található homokkő képződményeket a népnyelv zsidótemplomnak nevezi.
Zabar 561 lakosú határközség Salgótarjántól 24 kilométerre, keletre fekszik.
Alsópetény 777 lakosú nyugat-cserháti község, Rétságtól 10 kilométerre, délkeletre fekszik. A középkori eredetű település birtokosai közül kiemelkedik Werbőczy István, aki az itteni várkastélyában írta a Tripartitumot, a Hármaskönyvet a feudális Magyarország legfontosabb törvénykönyvét.
A gótikus-barokk római katolikus temploma egyhajós épület, a gótikus szentély a nyolcszög három oldalával záródik, két gótikus ablakkal. Különálló kétemeletes barokk sisakú harangtornya van. A hajó háromszakaszos, kórussal, a gótikus keresztboltozatú szentély szép oszlopfejezetekkel díszes. A szentségfülke reneszánsz stílusú.
A templom előtt álló piramis alakú, későbarokk emlékmű Werbőczy tiszteletére készült.
A közelében álló magaslaton áll, a földszintes, középrizalitos, U alakú barokk Prónay-kastély. Udvari homlokzatán kétszárnyú lépcső húzódik. Magas manzárdtető fedi.
A Prónay –kiskatély a nagykastély mellett álló szintén barokk épület, földszintes, manzárdtetős, négyszögű alaprajzú udvarral.
Bánk 682 lakosú község a 76-os/Romhány-Diósjenő/ vasútvonal mentén, Rétságtól 4 kilométerre, keletre fekszik a Börzsöny és a Cserhát-hegység találkozásánál. A település 1991. szeptember 1-jétől újra független, előtte Rétság városához tartozott.
Az evangélikus templom 1791-ben, késő-barokk stílusban épült.
A falumúzeum szlovákok lakta falu régi, szabadkéményes parasztházban kapott otthont. Enteriőr berendezés, festett-pingált festett ágy látható itt.
Berkenye 594 lakosú börzsönyi község, Rétságtól 6 kilométerre, délnyugatra fekszik a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén. Az Árpád-házi királyok váci püspöki birtok volt, első írásos említése 1299-ből való Werebenye néven. Ekkor még lakatlan birtokrész, de a XIV. század végén már lakott település. A községet a török hódoltságot követően a terület akkori birtokosa, a váci püspök német telepesekkel népesítette be. A II. Világháborút követő lakosságcsere során felvidéki magyarok is települtek a faluba. A korábban Nógrádhoz tartozó település 1990-ben ismét önállóvá vált.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1777-ben épült barokk stílusban. Berendezése barokk, részben rokokó.
A faluházban helytörténeti múzeum nyílott. Egy régi parasztház felújításával létrehozták az Ifjú Németek Házát.
Borsosberény 1045 lakosú község a 2-es főközlekedési út és a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Rétságtól 7 kilométerre, északra fekszik. A község nevében szereplő „berény” utótag kabar törzsnévből keletkezett, az előtag pedig – az etimológusok szerint – valószínű családnév. A terület már több évezreddel ezelőtt lakott hely volt. A település határában kő- és bronzkori, valamint természetesen honfoglaláskori leleteket találtak. A Pusztatemplom nevű területen a Johanniták építették fel a rendházukat még a tatárjárás előtt. A falut először 1274-ben említette okirat, ugyancsak írásos bizonyíték van arról, hogy 1393-ban a Losonczy-család birtokában volt. Mátyás király 1470-ben Jánosy Gáspárnak és Madách Lászlónak adományozta a cseh hadjáratban szerzett érdemeiért. A XVI. században a területet elfoglalták a törökök. A falut többször is feldúlták, szinte teljesen elnéptelenedett. A török hódoltság megszűnte után, a XVIII. század elején lassan benépesült. Borsosberény területe részben egyházi, részben világi birtok volt. A község 1973-ban elveszítette önállóságát, több településsel együtt közigazgatásilag Nagyoroszihoz csatolták. 1990 óta ismét önálló.
Önálló plébániaként 1728 óta működik. Ebből az időből származik a műemlék jellegű templom is, melyet 1728-1730 között építettek és később kibővítették. A templomban domborműves, barokk szószék található.
A Tihanyi-család a XIX. század közepe táján építtette hosszú tornácos kúriáját, melyet 1888-ban átalakítottak. A XX. század elején a Mocsáry-családé volt.
A település másik kúriáját Bartakovich Ágoston építette.
Diósjenő 2785 lakosú börzsönyi község a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ és 76-os/Romhány-Diósjenő/ vasútvonalak mentén, Rétságtól 9 kilométerre, nyugatra fekszik. A helység az államalapítás első évtizedeiben jött létre a Börzsöny északkeleti lábánál. A terület már az őskorban lakott volt, ezt a község határában talált régészeti leletek is bizonyítják.
A község szülötte Szentgyörgyi István színész, akinek emlékkiállítása a kellemesen modern környezetben jól illeszkedő művelődési házban található.
A római katolikus temploma a dombtetőn emelkedő késő barokk, klasszicizáló épület 1788-1789-ből. Gótikus alapokra épült, homlokzati tornyos, egyhajós templom, csúcsíves bejárattal, eredeti faragványokkal és festéssel. Barokk és klasszicista berendezési tárgyai vannak. A templomában Falconer oltárképe és a plébánián 1704-ből Vidal-kép látható.
A szőlőhegyen egy Árpád-korabeli hatszögletű kápolnaépítmény helyén egy 1993-ban emelt kis katolikus kápolnát találunk.
A késő barokk stílusú református templomot 1791-ben építették, a mellette álló parókiát pedig 1850 körül klasszicista stílusban, oszlopos tornáccal emelték.
A Svábi-kastély az angolkastélyok szecessziós stílusában emelt, tornyos egyemeletes épület. Mellette ősfákban gazdag park terül el.
A Jenői-tó mellett Marcus Aurelius római császár 173-ban barbárok ellen vívott csatáját megörökítő emlékművet láthatunk.
Felsőpetény 770 lakosú község Rétságtól 10 kilométerre, délkeletre fekszik.
Horpács 187 lakosú Nógrád-medencei község, Rétságtól 10 kilométerre, északra fekszik.
A római katolikus templom gótikus alapokon álló, előreugró homlokzati tornyos, egyszerű barokk épület. Kertjében a Mikszáth család tagjainak sírjai, Szontágh Pál síremléke található. A közelben van Nagy Iván, a címertan egyik legnagyobb tudósa, a Nógrád megyei múzeumok megalapítójának a sírja, aki húsz évig élt Horpácson.
A Mikszáth Emlékmúzeum eklektikus stílusú épület 1910-ből. Az író 1904-ben vásárolt birtokot Horpácson. Szontágh Pál, Madách Imre barátja kúriáját vette meg, de 1906-ban új, timpanonos, egyemeletes épületet építetett. 1954-ben Mikszáth-emlékszoba nyílt, majd 1982-ben Mikszáth és Nógrád megye kapcsolatát bemutató kiállítás. A földszinten az író eredeti bútoraival berendezett helyiség, az emeleten sok személyes tárgyat tartalmazó kiállítás és az író életpályájáról, nógrádi kötődéseiről tanúskodik.
A Szontágh-kúria a múzeum mellett álló földszintes, klasszicista stílusú építmény. 1910-ben egyemeletesre építették át.
Keszeg 724 lakosú község Váctól 17 kilométerre, északkeletre fekszik. A volt Huszár-kastély barokk stílusban épült 1749-ben.
Kétbodony 533 lakosú község Rétságtól 14 kilométerre, keletre fekszik. A település 1993. július 1-je óta önálló község, előtte Romhány nagyközséghez tartozott.
Kisecset 212 lakosú község Rétságtól 16 kilométerre, keletre fekszik.
Legénd 589 lakosú község Rétságtól 20 kilométerre, délkeletre fekszik.
Nagyoroszi 2513 lakosú község a Börzsöny északkeleti lábánál a 2-es főközlekedési út és a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Rétságtól északnyugatra, 10 kilométerre fekszik a szlovák-magyar határ közelében a drégelyi hegyek alatt. Az egykori Oroszfalva egyike a legrégebbi községnek, még Könyves Kálmán uralkodása alatt alakult. Első lakói Galíciából és Lodomériából beköltözött oroszok voltak, innen is kapta a nevét.
A barokk stílusú római katolikus temploma 1765-ben épült Schönk Mátyás balassagyarmati építőmester tervei alapján az 1746-ban villámcsapás égette templom helyére. Igen értékes a templom berendezése és festményei. A fekete márvány főoltár XIX. századi klasszicista munka. A szentély képei egyedi alkotások. 1560 körül készülhetett a Krisztus siratása című festmény, amely egy ismeretlen velencei mester alkotása.
A község további nevezetes műemléke a klasszicista stílusú Szentháromság-oszlop, amelyet a lebontott régi helyén állítottak.
A volt Starhemberg-kastély XVIII. századi, késő barokk stílusú épület.
Nézsa 1160 lakosú község Rétságtól 19 kilométerre, délkeletre fekszik.
Nógrád 1564 lakosú börzsönyi község a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Rétságtól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik a Börzsöny hegység keleti oldalán. Egykori várispánsági központ és Nógrád megye első székhelye. Már a honfoglalás előtt is stratégiai fontosságú helynek minősült. Az itteni kezdetleges földvár már a népvándorlások idején is fennállt. A bolgár – szláv törzsek később az erődöt felújították, és Novigrádnak, azaz Újvárnak nevezték el. Első említésével Anonymus krónikájában találkozunk. A felvidék felé vezető út mentén álló vár hadászati szerepét a honfoglaló magyarok is felismerték és az ország alapítás után a védőművet továbbfejlesztették. Nógrád vármegye kialakításával figyelmet érdemel az a katonai körzet, amit a honfoglaló magyarok Nógrád vára bevonásával alakítottak ki. Ez az új vár a XI. században a terület katonai központja volt. A vármegye névadó várát Szent István tette a megye székhelyévé, s városi rangot kapott. 1138-ban még királyi birtok volt, de 1199-ben II. András király a Nógrádi várat is eladományozta. Boleszló váci püspök kapta meg, s ettől fogva a középkoron át a váci püspökök voltak urai a várnak. 1450-ben Szilassy Vince váci püspök megerősítette az errefelé portyázó husziták miatt. 1458-ban Szilágyi Mihály kormányzóé lett, majd Mátyás király uralkodása alatt Báthori Miklós püspöké. Ekkor készült el a felső vár magas és impozáns öregtornya is. Báthori nagy műveltségű humanista főpap, a király kedvenc embere, az udvar tudós társaságának jeles személyisége volt. Csodálatos könyvtárat gyűjtött össze, s a kor megannyi humanista tudósával folytatott levelezést. 1526-ban Szapolyai János vette birtokába Nógrádot, és utána Ferdinánd királyé lett a vár. Mohamed budai pasa seregei 1544-ben foglalták el. Nógrád erős őrséggel közel 50 évig volt a törökök egyik szandzsák-székhelye. 1594-ben több napi ágyúzás után Pálffy Miklós és Teuffenbach Kristóf csapatai visszafoglalták. Később, 1663-1685-ig újra török kézen volt. Ekor egy villámcsapás következtében felrobbant az öregtoronyban lévő lőporraktár. A törökök elhagyták a megrongálódott várat, amely 1687-ben egy osztrák főúr birtokába jutott, de többé nem állították helyre. A község is elvesztette korábbi jelentőségét. A törökök elvonulása után a falu elnéptelenedett, ezért Felvidékről származó szlovákokkal telepítették be, akik hozták magukkal nyelvüket, szokásaikat, melyek a mai napig meghatározói a falu életének. Az itt élő emberek felismerték az egyedülálló mikroklímát és 1958-tól termelni kezdték a málnát.
A Boldogasszony római katolikus templom barokk stílusú, 1756-1757-ben épült az 1299-es oklevelekben említet, 1754-ben leégett templom helyén. Homlokzati tornyos, órapárkányos, órás, homlokzatán tört kosáríves, kőkeretes kapuval. Arányos, szép építmény, egyhajós, két kupolasüveges szakasszal. Rokokó és copfstílusú berendezése van.
1865-ben épült fel a jelenlegi állapotában is látható evangélikus templom.
A Kálvária-dombon álló, 1993-ban helyreállított kápolnában található az a piéta, melyet még a szlovák ősök hoztak magukkal az 1750-es években.
A tájházban egy régi ház berendezését, régi ruhákat lehet megtekinteni.
A vár helyén már a honfoglalás előtt földvár állott, amelyet Szent István király vármegye-rendszerének egyik központjául szemelt ki. Később a váci püspökségé lett, a XV: században a husziták ellen megerősítik, majd Báthori Miklós püspök fényűzően átépíti. Több tulajdonos után a császáriaké lett. 1544-ben harc nélkül a törökök kezére került. Szandzsákégi székhely, állandóan több száz főnyi őrség tartózkodik falai között. 1594-ben foglalják vissza a császári seregek. Bocskai és Bethlen Gábor harcai idején szerepet kap, később török ostromot ver vissza. 1663-ban ismét a töröké. 1685-ben villámcsapástól felrobban, azóta rom. Szabálytalan alaprajzú belső tornyos vár volt, amelyhez úgynevezett olasz típusú bástyákkal ellátott külső várat építettek. A külső vár kőkeretes kapuja a csapórács helyével még áll. Kettős falszoros vezet az északnyugati óolasz füles bástyához, melynek falán latin nyelvű kőtábla az 1622-es évszámmal. A külső és belső vár között barbakán maradványai állnak. A belső várat árok vette körül, ebben találták meg Báthory püspök címeres vörös márvány tábláját. A belső várból az öregtorony három emelet magasan álló, szépen faragott kövekből épített sarka kürtő- és ablakmaradványokkal még áll.
A falu közepén lévő hídon áll 1856 óta Nepomuki Szent János szobra. A parkban Graz város ajándékaként 1991-ben érkezett Szent Flórián-szobor található.
Nógrádsáp 898 lakosú nyugat-cserháti község, Váctól 25 kilométerre, északkeletre fekszik.
Az alsósápi gótikus templom a falu feletti dombtetőn emelkedik. Nagy Lajos korában épült a XIV. század végén, a belsejében a XV. és XVI. századból való falfestményekkel. Az egyhajós templom homlokzatából gótikus kő huszártorony ugrik ki, barokk fazsindelyes fedéssel. A déli oldalon alacsony gótikus kapu és egy gótikus ablak nyílik. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul, támpilléres, gótikus ablakokkal. A kétszakaszos hajó gótikus bordákkal alátámasztott boltozata, keresztelőkútja és szenteltvíztartója szép munka. A szentély freskói kálváriajelenteket ábrázolnak, feltűnik rajtuk az úgynevezett Köpenyes Madonna és Szent Miklós. A hajó déli falán, Keresztelő Szent Jánost festették meg. A berendezési tárgyak copf stílusúak, 1790-ből. A kerítőfal egyik kapuját, eredeti faragványok alapján, gótikus stílusban állították helyre. A falba süllyesztve Mórocz László 1967-ből származó tűzzománc keresztút sorozata látható.
Nőtincs 1217 lakosú község Rétságtól 10 kilométerre, délre fekszik.
Ősagárd 354 lakosú község Rétságtól 15 kilométerre, délkeletre fekszik.
Pusztaberki 125 lakosú község Rétságtól 9 kilométerre, északkeletre fekszik.
Rétság 3019 lakosú város a 2-es és a 22-as főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 76-os/Diósjenő- Romhány/ vasútvonal mentén fekszik. Ha a történelmében búvárkodunk, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az a tényező volt reá igazán jelentős hatással, hogy fontos közlekedési útvonal mentén fekszik. Századokon át működött itt a postakocsik stációja, ezért vált a körzet közigazgatási központjává, ennek köszönheti napjainkban
a korszerű ipar megtelepülését. Az oklevelek keltezése igazolja, hogy maga a második honalapítónak nevezett IV. Béla királyunk is gyakorta átvonult rajta, mikor kedvenc vadászterületei felé vonult. Fekvése ugyanakkor nem csupán előnyökkel járt, hisz mindannyiszor megszenvedte a népe,
ha a közeli Nógrád, vagy Drégely el- illetve visszafoglalására haladt rajta keresztül a török, német, vagy magyar sereg. A települést 1393-ban a Losonczy család birtokában találjuk Réthi Saagh néven. A XVI. század közepén behódolván a töröknek, 1559-ben 26 házzal szerepel az összeírásokban. 1562-63-ban Mehemed Daud hűbérbirtoka volt, ezt követően pedig egy, a Husszein budai pasa livájából való török tiszt nyerte el. A török veszedelem elmúltával, 1715-ben két magyar és három tót háztartást találtak itt az összeírók. Az ezt követő századok folyamán a Wattay és a Sréter család, valamint a váci káptalan voltak legfőbb földesurai. A településnek már a török hódoltságot megelőzően is volt temploma, melyről Dwornikovich váci püspök jelentésében az áll, hogy “rongált ugyan, de javítható”. Lakosai a protestáns tanok terjedésével reformátusokká lettek. Egy 1643-ból származó összeírás szerint a rétsági reformátusokat a drégelypalánki szuperintendentiához tartozóként sorolják fel. A török utáni felmérés még kálvinista prédikátort jelez, ki a Vattay földesúr házában lakik. A katolikus vallás újbóli térhódítása attól az időponttól számítható, mikor 1713-ban Berkes András nagyprépost megvásárolta Vattay Jánostól a falu egy részét. Így került birtokosként Rétságra a váci káptalan, mely jelenlegi templomát is építette 1729-ben, Szent András tiszteletére. Ha barokk jellegű, egyhajós, hárombolt szakaszos templomba belépünk, egyből szembetűnik a templom védőszentjének XVIII. században készült főoltárképe. A szentélyrészt a XIX. század végén bővítették. Érdemes kitekinteni a templomkertbe is, a templom külső falán ugyanis emléktábla őrzi a második Világháború áldozatainak meglepően hosszú névsorát. A szomszédos apró park az emlékezés kertje. Itt található ugyanis az első világégés emlékoszlopa,
a millecentenárium alkalmából állított kopjafa és a pestis elmúltát hirdető Szentháromság szobor is. A művelődési központ bejáratánál látható emléktábla kapcsán szólni kell az 1848/49-es szabadságharc rétsági csatájáról. A sikertelen váci ütközet után Görgey már 1849. július 16-án délután elhatározta, hogy az éjjel Rétságon át Gyarmatra nyomul. A menekülő lakosság többezres szekérhada azonban hátráltatva a csapatmozgást, fölborította terveket, így csak 17-én indulhattak. A korábban szerzett fejlövése miatt lázzal küszködő Görgey a Váctól Rétságig tartó harcot személyesen irányította testvérbátyja, Görgey Ármin segítségével. Leiningen Károly honvédtábornok Poeltenberg Ernő hadával egyesülve Rétságnál visszaszorították az oroszokat. Az ellenség a III. hadtestnek azt a felét, mely őt még Rétság előtt feltartóztatta üldözőbe vette, és azzal kezdte meg a következő támadást, hogy Rétságot hevesen ágyúzta. A község ennek következtében több helyen kigyulladt. Ezalatt Poeltenberg tábornok a VII. hadtesttel a Rétság mögötti magaslatokon tartható állást foglalt el, s ezt az ellenség rendkívül erős tüzérségi támadása ellenére sötét éjszakáig megtartotta. A rétsági helytállásnak volt köszönhető, hogy a fősereg zavartalanul megérkezhetett Balassagyarmatra. A Templom utca végén, az egykori laktanya bejáratánál egy kettős emlékmű található. Az egyik Mindszenty József hercegprímás emlékezetét őrzi, ki 1956. november 30-án a felsőpetényi fogságából kiszabadulva, a laktanyában vendégeskedett. Kiszabadítójának,
a mártírhalált halt gróf Pallavicini /Pálinkás/ Antal őrnagynak, az alakulat akkori törzsfőnökének tiszteleg az emlékpark kopjafája. Pusztaszántót már 1299-ben említi a budai káptalan iktató levele, mely a váci püspökség részére átadott nógrádi részbirtok határait sorolja fel. 1460-ban önálló községként, mint “terra Zantho” szerepel. A település a török idő alatt szinte teljesen elpusztult, s a hódoltság után lassan éledt újjá. Az 1871-es megyei összeírás szerint a lakosainak száma 217 fő volt, nem is sokkal kevesebb, mint a korabeli Rétságé. Községi önállóságát véglegesen 1901-ben vesztette el, mikor is határát Rétsághoz csatolták. Ha valaki a mai Pusztaszántóra érkezik, nem túl sokat talál meg az eltűnő faluból. Néhány ház csupán, mely jelzi a hajdanán volt utca vonalát. Az egykori uradalmi kúria viszont a Szondy Ipari Szövetkezet vendégházaként régi pompájában díszeleg. Minden év augusztusának elején népes vendégsereg érkezik mégis ide. Ekkor rendezik ugyanis az elmúlt évek során önmagának rangos szerepet kivívó Penny Kupa lovasversenyt, mely nem csupán az ősi magyar virtus, a lovas sport szerelmeseit vonzza, hanem százával érkeznek a látvány kedvéért is. Pusztaszántó, Nógrád megye lovas sportjának fontos fellegvárává vált e nevezetes verseny által. Ha néhány száz méterrel tovább haladunk a völgyben, a horgászatért rajongók is ideális környezetet lelnek, és bőséges halfogást remélhetnek nemes szenvedélyükhöz. A magántulajdonban lévő apró tavakban szakszerű tenyésztés biztosítja a folyamatos utánpótlást.
Romhány 2399 lakosú cserháti nagyközség a 76-os/Diósjenő-Romhány/ vasútvonal mentén fekszik. A romhányi csatamezőn vívták Rákóczi fejedelem kurucai az egyik utolsó vesztes csatát.
A barokk stílusban, a XVIII. században épített volt Prónay-kastély udvarán áll Rákóczi Ferenc fejedelem sátra.
Szátok 530 lakosú község Rétságtól 10 kilométerre, északkeletre fekszik.
Szendehely 1461 lakosú község a 2-es főközlekedési út mentén Váctól 7 kilométerre, északra fekszik.
Szente 372 lakosú község Balassagyarmattól 20 kilométerre, délre fekszik.
Tereske 720 lakosú cserháti község, Rétságtól 8 kilométerre, északra fekszik.
Római katolikus temploma román eredetű, klasszicista átalakítással. A Huszáry-kastély 1848-ban épült klasszicista stílusban.
Tolmács 763 lakosú község a Börzsöny hegység keleti lábánál, Rétságtól 4 kilométerre, nyugatra fekszik a 76-os/Diósjenő-Romhány/ vasútvonal mentén fekszik. 1994. december 11-e óta önálló, előtte Rétság városához tartozott.
Nevezetessége az 1851-ben épült a római katolikus templom.
Alsótold 274 lakosú község Pásztótól 12 kilométerre, északnyugatra fekszik a Szécsény-Pásztó összekötő út mentén.
Bér 440 lakosú község Pásztótól 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. Határában a Nagy-hegy északi oldalán homorú andezitoszlopok állnak. A faluban XX. századvégi parasztházakat, pincesort és falumúzeumot találhat az ide látogató.
Bokor 136 lakosú község Szécsénytől 28 kilométerre, délre fekszik.
Buják 2376 lakosú község a Cserhát déli lábánál, Pásztótól 16 kilométerre, délnyugatra fekszik. A kicsiny középkori település fontosságát a tatárjárás után épült vára adta. Gazdái sűrűn cserélődtek, a török időkben a végvári harcok fontos színhelye lett. 1552-től 1593-ig volt török kézen. 1663-ban újra elfoglalja a török, ahonnan végleg 1683-ban űzik ki. A vár későbbiekben elhagyatottá majd romossá vált.
Sokáig híres volt élő népviseletéről /színes, apró ráncos szoknya, a „zabka”, színes harisnyák, fékötő/, a neves festő Glatz Oszkár évtizedekig festette lakóit, viseletüket.
A római katolikus temploma 1757-ben épült.
Csécse 1000 lakosú község Pásztótól 7 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Cserhátszentiván 174 lakosú község Szécsénytől 21 kilométerre, délre fekszik.
Ecseg 1286 főt számláló szép fekvésű nógrádi település, Pásztótól nyugatra, 9 kilométerre a Cserhát hegység keleti lábánál. Északnyugat felé a Bézma, a Közép-hegy, a Magas-hegy és a Bokri-hegy határolja, amelyek közül a Bézma 500 méternél magasabbra emelkedik. Kőzettakarójuk a vulkanikus andezit, illetve a Pannon-tenger emlékét őrző úgynevezett lajtamészkő. Déli irányban a falu nyitottabb, itt már csak alacsonyabb dombhátak kisérik a Bézma és a Közép-hegy völgyén áttörő, dél felé tartó Szuha- patakot. A falu a középkorban a patak mellé települt, és szerkezetében máig is őrzi a korabeli települési viszonyokat. Történetében az 1238. év az első ismert adat, amikor is IV. Béla királyunk az itteni Johannita lovagokat megerősíti birtokaikban. A település északnyugati határában, a hegyek karéjában, egy, a völgyből hirtelen kiemelkedő kör alakú dombon a XIII. században épült Ecseg vára. A Szuha-patak a várdomb alatt folyik el. A várhoz tartozó erdős-hegyes birtokot “Varerdew” néven említi egy korabeli írás (1265), miszerint ez a Csák nemzetség birtoka volt. A várról csak 1324-ben tesznek említést, amikor azt Károly Róbert Harsundorfer Farkasnak adományozta. A későbbiekben a huszita birtokbavétel és hadakozások miatt a vár erősen leromlott. A török időkben már nem volt számottevő erődítés, ezért a török oda be sem szállásolta magát. A XVI-XVIII. században a falu legjelentősebb nagybirtokosai a Forgáchok voltak, akik egy kastélyt is építettek. A török idők után a fellendülő állattenyésztés és földművelés mellett kiemelkedett a szőlő- és bortermelés, valamint a vízimolnárság, amelyek a XIX. században nagy fejlődésnek indultak. A Szuha- patak mentén legalább 6 vízimalom működött, amelyek a birtokosok és a jobbágyok, később a parasztok gabonáját őrölték. A szőlőtermelésnek a jó fekvésű, kiváló mikroklímájú andezittörmelékes hegy- és domboldalak nyújtottak kiváló terepet (Öreghegy, Aranyhegy, vagy Nyesték, Rózsamály, Bézma alja). Ecseg régen a vörösboráról volt nevezetes. A virágzó szőlő- és borkultúrának azonban véget vetett a XIX. századvégi filoxéra járvány, és a szőlők nagy részét kiszántották, a megmaradók helyére nemesebb de sok esetben gyenge minőségű fajtákat telepítettek. A vízimolnárok tevékenységét a technika fejlődése tüntette el. Az ecsegi Ilona-vár is elpusztult: köveit a XIX-XX. századforduló éveiben széthordták, beépítették. A XX. század első felében a legnagyobb falusi birtokos az Osztroluczky család volt. Az úgynevezett Horváth kúriát vették birtokukba, amely ma az általános iskola felső tagozatának ad helyet. A XX. század első felében orvosi rendelő gyógyszertár, kultúrotthon és iskola épült a faluban. A II. Világháború harcai Ecseget sem kerülték el, magyarok, németek és oroszok egyaránt áldozatokká váltak, ők a temetőben és emlékművek alatt nyugszanak. A harcok 1944. december közepén értek véget. A falu a háború utáni 45 év alatt csak szerény fejlődést regisztrált: a munkaképes emberek eljártak gyárakba, bányákba és az építőiparba, emiatt helyi ipar és vállalkozás nem alakult ki. Igaz, épült ABC áruház, postahivatal, a gyógyszertár, létesült egy takarékszövetkezet és szövetkezetesítés időszakában szintén létrejött egy mezőgazdasági termelőszövetkezet. A fejlesztésekből ebben az időszakban a falunak nem sok jutott.
A falu római katolikus temploma középkori eredetű, tornya XV. századi. 1792-ben a templom barokk átépítést kapott.
Egyházasdengeleg 521 lakosú község Hatvantól 21 kilométerre, északnyugatra fekszik a Cserhát lejtőjén.
Ma is működő római katolikus temploma román-gótikus stílusú, a XIII. században épült.
A műemlék jellegű evangélikus templom 1837-ben épült.
Erdőkürt 614 lakosú község a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén fekszik.
Erdőtarcsa 614 lakosú község Hatvantól 17 kilométerre, északnyugatra fekszik a Cserhát előterében.
Dombokon álló barokk római katolikus temploma gótikus alapokra épült, Szentmiklóssy Antal adományozta 1746-ban.
Kastélyos falunak is nevezik a települést: Kubinyi-kúria 1820-ba, a Végh-kúria 1820-ban, a Szentmiklóssy-Kubinyi-kastély 1770-ben épült barokk stílusban.
A Halász Elemér-féle kastély kertje látogatható arborétum.
Felsőtold 192 lakosú község Pásztótól 14 kilométerre, északnyugatra fekszik a Szécsény-Pásztó összekötő út mentén.
Garáb 85 lakosú község Pásztótól 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Héhalom 1050 lakosú község Lőrincitől 13 kilométerre, nyugat-északnyugatra fekszik.
Jobbágyi 2308 lakosú község a 21-es főközlekedési út és a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Pásztótól 8 kilométerre, délre fekszik.
Kálló 1480 lakosú község Lőrincitől 16 kilométerre, nyugatra fekszik.
Kisbágyon 485 lakosú község Lőrincitől északnyugatra, 16 kilométerre fekszik. Jelentős emléke az iskolaudvarán az 1713-ban készült fa harangláb valamint a XIX. századi kúria.
Kozárd 199 lakosú község Pásztótól 11 kilométerre, nyugatra fekszik.
Kutasó 117 lakosú község Pásztótól 18 kilométerre, északnyugatra fekszik a Szécsény-Pásztó összekötő út mentén.
Mátraszőlős 1718 lakosú cserhátaljai község a 81es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Pásztótól északra, 4 kilométerre fekszik. 1993. május 1-je óta önálló község, előtte Pásztó városához tartozott.
A római katolikus temploma román-gótikus jegyeket mutat. Az 1200-as években állt román templom helyén az 1400-as, majd 1500-as években épült meg a mai templom. Tornya 1856-ból való. A hajóban gótikus ablakok és ajtók figyelhetők meg. Egyhajós templomterű, a szentélyben aszimmetrikus hajóboltozat figyelhetők meg. Szentségháza gótikus. Falfestményei a XV. századból valók, a hajó déli oldalán húzódnak két sorban 1611-ből származó protestáns bibliaszöveg. Különlegesen szép munka a Szécsényből való Szent Erzsébet-oltár, hét formában festette meg a festő- ikonográfiai különlegesség. Szép munkák a mellékoltárok és a szószék is.
Palotás 1719 lakosú község Lőrincitől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Pásztó 10299 lakosú városa a 21-es főközlekedési út és a 81-es/Somoskőújfalu- Hatvan – Budapest/ vasútvonal mentén, Hatvan és Salgótarján között helyezkedik el. A település évszázadok során mező- és kereskedővárosként vált ismerté. Egy időben járási székhelyként jegyezték. Jelenleg a térség kulturális és gazdasági központja. Vonzáskörzetéhez 26 település, mintegy 30 ezer lakosa tartozik. A város lakóinak száma Hasznos és Mátrakeresztes városrészekkel együtt több mint tízezer. A kedvező természeti, földrajzi adottságok hamar alkalmassá tették a vidéket emberi megtelepedésre. Pásztó szinte az ősidőktől kezdve lakott hely, már a népvándorláskor ismert település volt. Pásztó neve valószínűleg iráni nyelvből ered, amely tábort jelent. A települést először az Anonymus krónika említi Poztuh néven. A honfoglaló magyarok - Anonymus közlése szerint - Árpád parancsa nyomán innen indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására. A tatárdúlás után szerzetesek építették újjá a templomot, monostort, majorokat. A korai középkorban két meghatározó tényező emelte ki a települést az átlag jobbágytelepülések közül. Az egyik a ciszteri rendek idetelepítése 1190-ben III. Béla által, a másik pedig, hogy 1265-ben V. István király a kegyúrságot átruházta a Rátót nembeli Istvánra, felesége főlovászmesterére. Rátót (Rátold) leszármazottak - Tariak, Pásztóiak - hosszú századokon keresztül voltak a település életének meghatározói. Pásztó 1298-ban vásártartói jogot kapott. Fejlődik ipara, mezőgazdasága, melyben kiemelkedő a szőlőkultúra jelentősége. Ennek emlékei a Fő úti gótikus pincék, melyek még ma is használhatók bor tárolására. Tar Lőrinc kérésére 1407. április 26-án Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak, melyben a város lakóit, a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel. Kulturális központ jellegét bizonyítja, hogy egy ideig hiteles helyként működött a pásztói konvent. Középkori iskolája miatt a XV. században nevezetes volt. Pásztó fénykorát a török hódítás törte meg. Száz évig csak égett kövű falak jelzik a várost. Az 1650-es években kezd új élet kialakulni. I. Lipót császár adománylevelének birtokában Morvaországból érkezett ciszter-szerzetesek 1715-ben felépítették a ma is álló barokk kolostort. II. József 1787-ben eltörölte az apátságot, de utódai uralkodása alatt 1802-ben azt visszahelyezték eredeti jogaiba. A XVIII. és XIX. században a város fejlődésére már nem jellemző a korábbi időszak dinamizmusa. A XIX. század két jelentős eseménye volt a jobbágyfelszabadítás és az 1871-es községi törvény alkalmazása, amely alapján megszűnt a település mezővárosi jogállása, visszaminősítették nagyközséggé. Az ipari forradalom elkerüli, de vasutat kap már 1867-ben. Ez alkalmassá teszi arra, hogy bekapcsolódjék az ország vérkeringésébe. A szőlőtermelést sújtó filoxéra miatt a fő jövedelmétől megfosztott településre nehéz idők jártak. A kisipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság nem biztosította a lakosság eltartását. A két Világháború között jelentős kisiparos réteggel bírt. A szőlő és bortermelése nem érte el a filoxéra előtti szintet. 1950-ben Nógrád megyéhez csatolták. A következő évben járási székhely lett. Mezőgazdasága, szőlőtermelése továbbra is meghatározta gazdaságát. Az ipar inkább a könnyűipar formájában képviseltette magát. A XX. század elején kórház épült Pásztón. Az 1950-es években a termálvíz hasznosítására strandfürdő létesült. Az 1960-as években lakótelep formájában növekszik lakásállománya, miközben a régi hangulatos vidéki város házai majd mind eltűnnek. Városi rangját Pásztó 1984. január 1-én kapta vissza.
A városban a múlt évszázadok értékes emlékeit találhatják meg az idelátogatók. A Szent Lőrinc-plébániatemplom román-gótikus-barokk stíluselemeket visel. A XII. századból való déli falának ablaka, a XIII. században, román stílusban épült a torony alsó szintje és a keresztboltozatos toronyalja. A XIV. században épült a déli oldalon álló gótikus kápolna, mérműves ablakokkal, a XVIII. században előbb megépült a barokk torony, majd a szentély és a barokk mellékhajó. A templom külsejét a román faragványokkal ékes torony határozza meg. A hajó és az egész templombelső barokkos, ugyanígy a fő – és mellékoltárok is. A főoltárkép Johann Zickler műve: Szent Lőrinc vértanúsága. A déli oldalon levő gótikus sugárboltozatú kápolnában a Ráthóti család címerével díszített kettős ülőfülke. A templom kifestése 1981-ben készült el.
A plébániatemplom északi oldalán található a hatszögletű kápolna. A román stílusú építmény a XIII. századból. Az utóbbi idők egyik jelentős felfedezése és műemlék-helyreállítása. A Ráthóti család temetkezési helyének készült, kétszintes, hatszögű építmény. 1985-ben állították helyre, az alsó eredeti térben kőfaragványok, a felső tömeg és térhatásában az eredetit megközelíteni próbáló, de modern anyagokból készült, rekonstruált helyiségekben egyházművészeti kiállítás van. A kialakított romkert a bencés, majd a ciszterci monostor maradványaival elevenen idézi a város múltját.
A helyreállított barokk kolostorépületben található dr. Rajeczky Benjámin utolsó pásztói perjel, európai hírű zenetudós emlékszobája is.
A műemlékövezetben lévő Oskolamester házat már 1428-ban említi oklevél. Az “oskolamester ház” a XV. században épült, eredeti gótikus stílusban, a Mátra vidéken szokásos módon, kerek, görgetett patak-kövekből épült. Az egyik szoba alatt gabonatartó vermet építettek ki, amiben a régészek megtalálták egy középkori család minden használati eszközét.
Szarvasgede 464 lakosú község Pásztótól 14 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Szirák 1203 lakosú cserháti község, Lőrincitől 19 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Az evangélikus templom 1788-ban, copfstílusban épült. A Teleki-sírbolt a templom melletti temetőben 1784-ben, késő barokk stílusban épült.
A Teleki-Degenfeld-kastély 1690-ben, barokk stílusban épült, többször átépítették, legutoljára klasszicista-romantikus stílusban. Ebben az épületben született Teleki László, a reformkor kiemelkedő egyénisége. A kastély parkja természetvédelmi terület.
Szurdokpüspöki 1989 lakosú község a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Pásztótól 7 kilométerre, délre fekszik.
Tar 2017 lakosú község Pásztótól 4 kilométerre, északra fekszik a 21-es főközlekedési út és a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén. A Mátra és a Cserhát hegyeinek találkozása festői környezetet ad a községnek.
A kőfalallal kerített háromkarélyos szentélyű római katolikus templom román, gótikus, barokk és klasszicista elemekkel vált különleges építészeti értékké. A templom XIII. és XIV. század között született faliképei a középkori Magyarország egyedülálló örökségei.
A templomtól nem messze található Tar Lőrinc ispán várkastélyának romjai.
A Gömör-hegy tövében buddhista oktatási központ és sztupa létesült, melyet a dalai láma avatott fel 1992. nyarán.
Vanyarc 1387 lakosú község Aszódtól északra, 26 kilométerre fekszik a Cserhát közelében. A kutatók feltételezése szerint a Vanyarc helyiségnévben szlovák eredetű foglalkozást jelentő helynevet kell látnunk. Egyesek szerint szőlőművesek településére utal, esetleg vasműves telepet takar. A helyi hagyomány a falu nevét a NEVAREC=hitetlen szláv szóból származtatják. A települést először 1286-ban említi egy oklevél, amikor IV. László király visszaadja Márton fiainak, János és Benedek Nógrád megyei nemeseknek Wonorch nevű örökölt földjüket, amelyet Kürti Miklós és fia, János tőlük elfoglalt.1258 februárjában a tatárok rátörtek Magyarországra. Északkelet-Magyarországot és az Alföldet pusztítva egészen Pestig hatoltak s közben Nógrád megye déli részeit is elpusztították. Ennek az eseménynek, de még inkább az 1241-1242-es nagy tatárjárásnak az emléke lehet a vanyarci Hraszti vár, mely alkalmi erődítményként funkcionálhatott, s az ideutazó lakosság védelmét szolgálta.1848-ban Vanyarcz néven említik a települést, amely az Aba nemzetiség Rhédey ágának a birtoka. 1542-ben Viczmándi István és Szentmarjai Balázs az urai, de már, mint puszta és a török adózás alá vetett helység szerepel. Ekkor a településen néhány jobbágy és zsellér család mellett öt egytelkes nemest is összeírtak. Az 1570-es években Báthory Miklós az ura és prédiumként szerepel. Vanyarc község a XVI. század közepén teljesen elpusztult, sőt az 1548-as évi adóösszeírásban sem szerepelt. A XVII. században a törökök visszavonulása, a háború dúlásai közben megtizedelt és teljesen elpusztított, elnéptelenedett helységekbe szlovák telepesek érkeztek Felső-Nógrád, s Zólyom vármegyékből. A Vanyarci ág evangélikus egyház feljegyzései alapján a helység újratelepítése 1705-ben kezdődött, amikor már állott itt néhány parasztkunyhó. Néhány év alatt a hely annyira benépesedett, hogy lakóit már 1717-ben összeírták és úgynevezett porcióadót vetettek ki rájuk. A akkor előforduló nevek: Vrbczky, Tuskan, Szlovák, Brusznyiczki, Lehota, Valent, Jantos, Vravuska, Hodbabni, Sziráczki, Cserpák, Ferik. Ezek a családnevek még ma is nagy számban előfordulnak a falu lakosai között. Például a Ferik vezetéknév hét olyan családban fordul elő, akik semmiféle rokonságban nem állnak Az újratelepült Vanyarc szántóföldi és szőlőtermelő területei nagyrészt erdőirtásból származtak. Az 1767-es úrbéli rendeletet követő felmérés szerint Vanyarcnak 14 földesura volt, akiknek összesen 117 jobbágy és zsellér szolgált. A Cserhát bőséggel kínálta a makkos legelőket, tehát alkalmas volt a makkoltató sertéstartásra. Gabonából búzát, árpát, kölest és zabot termeltek. Az 1750-es évektől előtérbe lépett a szőlőtermelés. Több jobbágynál 40-60 hordó bort írtak össze. Az 1880-as évek elején a vanyarci bor akójáért 4 forint 30 krajcárt fizettek. A szőlőtermelés az 1880-as évekig a filoxérajárványig, az állattenyésztés mellett a leginkább hasznot hajtó foglalkozása volt a vanyarciaknak. Mindezeken kívül a méhészet és a mészégetés volt még elterjedt foglakozása a falu lakóinak. Az 1784-1787. évi első magyarországi népszámlálás idején Vanyarc népessége 1061 fő volt. A lakosság 208 családban oszlott meg. A településen 1 pap, 3 nemes, 1 tisztviselô és 2 polgár alkotta a kiváltságos rendet. A nem nemes férfiak száma 557, melyből 220-an voltak nősek. A férfiak mellett 504 nőt írtak össze. A férfiak közül 152-en tartoztak a paraszti, 135-en a zsellér s 30-an az egyéb kategóriába. 1-12 éves gyermek 183, 13-17 éves 44 volt ekkor Vanyarcon.
Bátonyterenye 15047 lakosú város a 21-es és 23-as főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ és 83-as /Kisterenye- Mátramindszent- Mátranovák-Homokterenye/ vasútvonalak mentén fekszik a Mátra hegység lábánál. Bátonyterenye térsége már a bronzkor második felében, i.e. 1500 körüli lakott. Nagybátonyt a pásztói apátság 1190-ből származó levele említi először Bachon néven. Kisterenyéről 1381-ben Terenie néven írnak, 1384-ben már Vásáros Terenye. Szúpatak a középkori oklevelekben Asszupatakként szerepel. Több birtokos uralta a területet, közülük a leghosszabb időn át két grófi család, az Almássyak és a Gyürkyek. A XIII. századból már írásos emlékekkel rendelkező Maconka az 1960-as években egyesült Nagybátonnyal. E négy település jelképezi a város címerében a csiszolt feketegyémántból előtörő négy piros lángcsóva. Az itt élő emberek többsége évszázadokon át mezőgazdasággal foglalkozott. A lakosság lélekszáma lassan emelkedett, változás az 1860-as években jelentkezett. Ekkor rohamosan nőtt a lélekszám, melynek oka a vasút megépülése, mellyel egyidőben megindult a szén feltárása. A szénbányászat révén az 1950-es évek végén városiasodó fejlődés indult meg a mai bányaváros területén. A szénbányászat fénykora az 1960-as évek közepéig tartott, ettől kezdve azonban visszafejlesztették, s napjainkra teljesen megszűnt a bányaművelés. Az 1984. január 1-jei közigazgatási változáskor Nagybátony, Kisterenye és Szúpatak egyesült Bátonyterenye néven. 1989. március 1-jétől város.
A kisterenyei városrészben a későbarokk, hagymakupolás Gyürky-Solymossy kastély található, melynek parkja természetvédelmi terület.
A maconkai műemlék templom a XIV. században épült, a szentélyben középkori falfestményekkel.
A szúpataki evangélikus kistemplom környezetével együtt hangulatos faluképet mutat.
A nagybátonyi római katolikus templom XVIII. században, barokk stílusban épült.
A Szentkút ferences kolostora és temploma csodálatos hegyvidéki környezetével az egyházi és a világi turizmusnak is egyik bázisa.
Nagybátony Ófalu területéről indulva keleti irányban a Pusztatemplom rom megtekintése, majd Alsó-Lengyend, Dorog-puszta érintésével az Arany-hegy egykori földvárat rejt.
Dorogháza 1295 lakosú község Bátonyterenyétől 7 kilométerre, keletre fekszik.
Kisbárkány 259 lakosú község Salgótarjántól 14 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Lucfalva 619 lakosú község Salgótarjántól 13 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Márkháza 273 lakosú község Salgótarjántól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Mátramindszent 953 lakosú község a 83-as/Kisterenye-Mátramindszent-Mátranovák-Homokterenye/ és 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ vasútvonalak mentén, Bátonyterenyétől 10 kilométerre, délkeletre fekszik.
Mátranovák 2034 lakosú község a Mátra északi lábánál, a 83-as/Kisterenye-Mátramindszent-Mátranovák-Homokterenye/ vasútvonal mentén, Bátonyterenyétől 17 kilométerre, keletre fekszik. 1991. január 1-je óta önálló, előtte Mátraterenyéhez tartozott. A községben szép régi palóc házak maradtak meg, még él a népi kézműves hagyomány. A hegyeskei borókás védett terület.
Mátraterenye 2026 lakosú nagyközség, Bátonyterenyétől 15 kilométerre, északkeletre fekszik.
A római katolikus templom XIII. századi román stílusú műemlék.
Mátraverebély 2211 lakosú község a 21-es főközlekedési út és a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Bátonyterenyétől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik, a Zagyva völgyében, a Mátra és A Cserhát között.
A gótikus római katolikus templom a XIV. századból való. A falu déli végén, dombon álló háromhajós épület. 1332-ben már állt, alaprajza és faragványai alapján cisztercita építőműhely építette. A XV. és XVII. században átépítették, a XIX. században cseh süvegboltozattal fedték be. Oromzatos, déli főhomlokzatán huszártorony, befalazott gótikus ajtó, nagyméretű csúcsíves ablak látható. A mai bejárat a XV. századból való, csúcsíves ablakokkal díszített, kiugró előcsarnokból nyílik. A kapubejárat kerete is csúcsíves. Támpilléresek fő- és mellékszentélyei. A magasabb főhajót alacsonyabb és keskenyebb mellékhajók kísérik, karcsú, gótikus oszlopokkal. A főszentély jobb oldalán két, kettős ülőfülke van, gazdagon díszítettek a XVI. század végéről valók. A jobb oldali mellékhajó végén levő sekrestyébe gazdag profilú, bordás, gótikus kapu vezet.
A községtől északra 2 kilométerre levő völgyben található a Szentkút. A forrás a Szent László-hasadékvölgy mélyén fakad, a középkori eredetű remetebarlangokban még a XVIII. században is éltek szerzetesek. Jelenleg omlásveszélyesek.
A kegytemplom és a kolostor 1763-ban épült, barokk stílusban. Két barokk hagymakupolás tornya van, köztük timpanonos oromzat, barokk szobrokkal, szoborfülkékkel. A templombelső Mária-kegyszobra Pásztóról származik. A kolostorépületet erősen átalakították, U alakú, újabb keletű az árkádos homlokzatú udvar.
Nagybárkány 693 lakosú község Salgótarjántól 15 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Nagykeresztúr 302 lakosú önálló község 1991. március 1-je óta, előtte Lucfalvához tartozott.
Nemti 826 lakosú község a 23-as főközlekedési út valamint a 83-as/Kisterenye-Mátramindszent-Mátranovák-Homokterenye/ és 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ vasútvonalak mentén, Bátonyterenyétől 4 kilométerre, keletre fekszik.
Sámsonháza 309 lakosú község Bátonyterenyétől 12 kilométerre, nyugatra fekszik. Az evangélikus temploma 1870-ben, neoromán stílusban épült.
Szuha 749 lakosú község Bátonyterenyétől 12 kilométerre, délkeletre fekszik.
Balassagyarmat, 18474 lakosú határváros a 22-es főközlekedési út mentén terül el Nógrád megye közép-északi részén. Vasúton a 75-ös/Vác-Balassagyarmat/ és a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vonalak találkozásánál terül el. A város ” az Ipoly parton, egy napkelet és délfelé elterjedt és hosszan nyúló térségben fekszik. Ezen térségnek nagyobb része homokos, s ez okból származtatják a lakosok azt, hogy ha tiszta búzát vetnek is, felessé változik az; ugyanezért is leginkább a szomszéd Puszta-Bérben szoktak vetni.” - írta a városról másfél százada Mocsáry Antal. Balassagyarmat már a rézkorban is lakott volt. A helység nevét a honfoglalást követően a hét magyar törzs egyikéről, Gyarmatról kapta. Gyarmatot 1246-ban IV. Béla, a Balassa család ősének, Detre fiának, Miklósnak adományozta. A család elei a tatárjárást követően 1260-tól erődített hellyé alakították. Már a XIII. század közepétől Gyarmat a Hont és Nógrád megyei nádori gyűlések színhelye. 1374-ben Nagy Lajos a várost a Balassák Balás nevű ősének birtokába adta, tőle vedte a család később vezeték-, a város pedig előnevét. Sajátságos módon a helység további számottevő fejlődéshez a XV. század eleji huszita háborúk járultak hozzá. Ekkor a környék földesurai Gyarmatra húzódtak be és itt kuriális épületeket állítottak maguknak. Minden jel szerint ebben az időszakban települtek le itt az első zsidó családok. 1663-ban egy török ostrom során elpusztul. Újratelepítése hamar megindul, szlovákok, csehek, németek is nagy szerepet játszanak ebben, de magyar jellegét sohasem veszíti el teljesen. A német katonaság kivonulása után 1790-től Balassagyarmat a vármegye székhelye lett. Balassagyarmat központtal Nógrád vármegye az országos reformmozgalmak egyik vidéki fellegvára lett. A reformkor végére az óvárostól délre kialakult a település új központja és főutcája. Ide költözött Madách Imre és Mikszáth Kálmán is. Ekkor olyan épületek készültek el, mint például a megyeháza, a zárda és a régi városháza. A XVII. század végétől a Balassa és a Zichy család közösen birtokolta a várost. A Balassák és a Zichyek gyakran megfordultak Gyarmaton. 1923 óta újra hivatalosan város.
A római katolikus temploma 1747-ben épült homlokzati toronnyal, óriás-órapárkányos, egyszerű homlokzattal. Főoltára 1763-ból való, Sankt pölten-i oltárfestő műve. Jobb oldali mellékoltárán üvegkoporsó látható Szent Felicián ereklyével, baloldalt a Szent_Anna oltáron B. Maulbertsch képe található.
A volt görögkeleti templom 1910-ben épült romantikus szecessziós stílusban, amely magán viseli az orosz művészet hatását.
A városháza, egyemeletes, eklektikus stílusú épület 1914-ben épült Waldner Gyula tervei alapján. A városházát négyoszlopos erkély díszíti.
A volt vármegyeháza, a régi kaszárnya 1832-1836 között épült Kasselik Ferenc tervei szerint, klasszicista stílusban. Jelentős tömegű egyemeletes, héttengelyes középrizalittal, előreugró manzárdtetős épület. A középrizaliton bábos korlát látható. Mikszáth és Madách itteni működéséről emléktábla és Mikszáth-mellszobor emlékezik meg. Madách Imre nagyméretű bronzszobra Sidó Ferenc alkotása 1937-ből.
A Palóc-ligetben található a Palóc Múzeum eklektikus-szecessziós stílusú egyemeletes kellemesen tagozott épülete, mely Waldner Gyula tervei szerint épült 1914-ben. Az 1891-ben alapított múzeum ma a megye híres néprajzi gyűjteményének ad otthont.
A Csillagház L alakú földszintes épület, udvarán árkádokkal. Az egykori nemesi kúria, ma a város helytörténeti gyűjteményét őrzi.
A Rákóczi utcában szép klasszicista stílusú lakóházak találhatóak, melyek egyikében még Petőfi Sándor is megszállt.
A helység neves szülöttei: Rózsavölgyi Márk zeneszerző, Bérczy Károly író, műfordító, Jobbágy Károly költő.
Becske 623 lakosú község a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól 17 kilométerre, délre fekszik. A település Cserhát hegység belsejében a Szada-hegy és a község határában eredő Galga patak közé épült, a középkorban. A török hódoltság után több birtokos család épített itt kúriát.
A klasszicizáló homlokzattal 1800-ban a dombtetőn épült a késő- barokk római katolikus templom.
Magyarnádor felé vezető úton látható a földszintes műemlék jellegű 1820 körül épült klasszicista stílusú Balázs-kúria, amely a XIX. század második felében, eklektikus stílusban alakították át.
Bercel 2061 lakosú község Rétságtól 26 kilométerre, délkeletre fekszik.
Cserháthaláp 418 lakosú község Balassagyarmattól 13 kilométerre, délkeletre fekszik.
Cserhátsurány 990 lakosú cserháti község, Balassagyarmattól délkeletre, 16 kilométerre fekszik.
A római katolikus temploma a falu szélén, a dombok oldalában magasan elhelyezkedő, védett műemléki környezetben lévő gótikus templom. 1934-ben kibővítették, oly módon, hogy az eredetileg keletelt templomot, mai szentélyének használták. A gótikus templom előtt háromszintes, nyolcszögletű, barokk sisakos torony magasodik, sarokpillérekkel, a második szinten nagyméretű, a harmadikon kisebb gótikus ablakokkal, a nyugati oldalon szép csúcsíves kapuval. Keleten kis lépcsőtorony csatlakozik hozzá. Belül a mélyebben fekvő régi hajóban és szentélyben keresztboltozatok, gótikus pasztofórium és ülőfülke láthatók. Figyelemre méltók az igen értékes fa oltárszobrok a XVI. századból és a XVIII. század elejéről való oltárkép.
A Jánossy-kastély kora barokk stílusban, valószínűleg a XVII. század végén épült. Fennmaradtak a XVI. századi vár nyolcszögletes kettős zsindelyezésű saroktornyocskái. Érdekes a kapuzat, a pajzsos kőoroszlánok kapubálványaival, továbbá az L alakú melléképületek. A főépület földszintes, az oldalhomlokzat elé kiugró saroktornyokkal, a füles kő ablakkeretekkel, a belsejében faragott ajtókeretekkel.
A Sréter-kastély egyemeletes barokk stílusú épület, udvari homlokzatán négyoszlopos erkéllyel. Parkját öreg fák teszik értékesség.
A közelében a XIX-XX. századfordulón épült Simonyi-kastély is szép gondozott park veszi körül.
Csesztve 333 lakosú község, Balassagyarmattól délnyugatra, 5 kilométerre fekszik a Nógrádi-medencében. A település már a honfoglalás előtt is létezett. Az első írásos emlék 1255-ben említi a település nevét CHESTVE néven. A név szláv eredetű személynévből alakult ki. A török hódoltság idején a község csaknem elnéptelenedett, 1689 után népesült be újra. 1432-ben Salgói Miklós, majd Losonczi László birtoka, melyet később Garai László kapott adományul.
A XVII században az esztergomi káptalan és a Baránoky család voltak a helység urai. 1725-ben s családi birtok leányágon a Majtényi családra szállt. Ezt követően 1810-ben kötött házasságot Majtényi Anna és a sztregovai Madách Imre, ők lettek a település földesurai.
A Madách család kastélya a település legmagasabb pontján, közel az 1212-ben épült katolikus templom mellett található, ahol állandó kiállítás helyszíne. Csesztve turisztikai vonzerejét elsődlegesen a Madách Imre Emlékmúzeum jelenti, amely Madáchnak egyedüli emlékhelye Magyarországon. A kastély főhomlokzata középrizalitos, timpanonos, az udvari homlokzaton ötszakaszos beüvegezett tornác van.
A Majtényi kúria jelenleg felújítás alatt áll, itt kap helyet a község óvodája, polgármesteri hivatala, könyvtára és egy szolgálati lakás is.
A község észak-nyugati végén áll a falu legrégibb épülete az 1212-ben épült jelenleg barokk stílusú római katolikus templom, mely középkori gótikus szentélyével egyike Magyarország legrégibb templomainak.
A falu közepén álló evangélikus templomot 1973-ban építették újjá.
Alapvetően mezőgazdasági jellegű település, legnagyobb üzeme a Madách Mezőgazdasági Szövetkezet.
Az 1990-es választások után önállósodott a település.
Csitár 469 lakosú község Szécsénytől 11 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Debercsény 102 lakosú község Balassagyarmattól 18 kilométerre, délre fekszik.
Dejtár 1500 lakosú határközség a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól 10 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Drégelypalánk 1659 lakosú börzsönyi határközség a 2-es főközlekedési út és a75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól 22 kilométerre, nyugatra fekszik a Börzsöny gyönyörű hegyeinek ölelésében. A tatárjárás után említik először a várát, Csák Máté birtokossága idején Hont vármegye székhelye. Később jelentőségéből egyre veszít, az 1400-as években már csak vadászkastélynak használják. Nógrád eleste után a végvári láncolat hangsúlyos eleme. A korszerűtlen, rossz állapotban levő várat Szondi György vezetésével a védők mindhalálig tartják. 1552. július 10-én hősiesen harcolva, az utolsó szál emberig elesnek. A törökök az Ipoly mocsarai között fekvő falu temploma körül palánkvárat építenek. A tizenöt éves háborúban a magyar seregek megszerzik. Fontos szerepet játszik Bocskai és Bethlen harcaiban, a törökök 1633-ban már csak rövid ideig tudják elfoglalni. A község azonban soha többet nem nyert különösebb jelentőséget későbbi történelme folyamán.
A római katolikus temploma késő barokk stílusban, 1792-ben épült. Magas előreugró órás-órapárkányos tornya, manzárdtetős előcsarnoka, alacsony, háromszakaszos hajója van. Erős a belső párkánya, szép az orgonakarzat, copf stílusú szószék és keresztelőkút, neoreneszánsz a berendezés. Itt őrzik Árpádházi Szent Erzsébet ereklyéjét. Előtte 1762-ben emelt színezett barokk Szentháromság-szobor áll.
A község barokk stílusú kápolnája 1857-ben épült.
A faluközpontban lévő Szondi-parkban kapott helyet 1988-ban a Szondi-szarkofág, Kő Pál alkotása.
Érsekvadkert 3791 lakosú község a 22-es főközlekedési út mentén Rétságtól 9 kilométerre, északkeletre fekszik.
Galgaguta 736 lakosú község a Galga partján, a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Váctól északkeletre, 26 kilométerre fekszik.
Az evangélikus temploma 1776-ban, késő barokk stílusban épült.
Herencsény 717 lakosú község a Cserhát közepén, Balassagyarmattól 21 kilométerre, délkeletre fekszik.
Látnivaló a római katolikus templom és a Szent János szobor.
Hont 597 lakosú határközség a 2-es főközlekedési út mentén, Rétságtól 22 kilométerre, északkeletre fekszik az Ipoly-folyó mentén, a Börzsöny északi lábánál. A Hunt és Pázmány nemzetség ősi fészkét még Géza fejedelem idejében alapították. A faluban Hunt vezér, a falu melletti Kukucska-hegyen Pázmány lovag épített várat. Valószínű mindketten Gizella királyné kíséretével jöttek Magyarországra. Ezek a várak a XIII. században elpusztultak. A kezdetben királyi birtokot Albert király 1436-ban az esztergomi érsekségnek adományozta, amely egészen 1945-ig birtokolta.
A falu római katolikus temploma 1775-ben, barokk stílusban épült. A főoltára és a szószéke rokokó.
Gyönyörű környezetben áll a Csitári kápolna. A legenda szerint a kápolna melletti Csitári-forrás csodatévő vizétől meggyógyultak, messzi földről zarándokolnak ide a hívők. A kápolnához közel található a „csitári alagút”. A legenda szerint az alagút a drégelyi várral volt összekötve.
Jelentős emléke a 20-25 méter mély bevágású szurdokvölgy, az Ős-Ipoly egykori medre, a Honti-szakadék, mely hordalékiszapjában védett ősállatmaradványokat találtak.
Hugyag 905 lakosú határközség a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Szécsénytől 8 kilométerre, nyugatra fekszik.
Iliny 200 lakosú község Balassagyarmattól 13 kilométerre, délkeletre fekszik.
Ipolyszög
Ipolyvece 857 lakosú határközség a 75-ös/Balassagyarmat-Vác/ vasútvonal mentén, Rétságtól 16 kilométerre, északra fekszik.
Magyarnándor 1231 lakosú község a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól 14 kilométerre, délre fekszik.
A római katolikus templom XIX. században épült, harangja 1743-ban készült. A Nepomuki Szent János-szobor barokk alkotás.
Mohora 979 lakosú nógrádi.-medencei község a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól délkeletre, 10 kilométerre.
A Zichy-Vay-kastély különleges megjelenésű barokk épület a XVIII. század elejéről. Árok veszi körül, miatta az egyemeletes építmény földszintje valójában pince. Az épület sarkainál élére állított négyzetes alakú, zsindelyes, hagymakupolás, egyemeletes tornyok emelkednek. Kerti homlokzatán 3-3 árkádnyílás van, kétkarú lépcső vezet az oromzatos középrészhez. A középteremben klasszicista stukkók, a toronyszobákban süllyesztett kőmedencék vannak.
A Mauks-kúria Mikszáth Kálmán feleségének, Mauks Ilonának egykori lakóháza, később Mikszáth pihenéseinek színtere, több írása itt született. A kert gesztenyefája, amely már az író életében is tekintélyes méretű volt, természetvédelem alatt áll.
Nógrádkövesd 697 lakosú cserháti község a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól 22 kilométerre, délre fekszik.
A Jeszenszky-kastély XIX. században, eklektikus stílusban épült. A haranglábja 1746 óta áll.
Nógrádmarcal 545 lakosú község Balassagyarmattól 11 kilométerre, délkeletre fekszik.
Őrhalom 1068 lakosú határközség a 22-as főközlekedési út és 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Balassagyarmat és Szécsény között félúton fekszik.
Patak 1021 lakosú határközség Rétságtól 16 kilométerre, északkeletre fekszik.
Patvarc 654 lakosú határközség, Balassagyarmattól délkeletre, 5 kilométerre fekszik. A település 1992. január 1-je óta önálló község, előtte Balassagyarmat városhoz tartozott.
Szanda 734 lakosú cserháti község az azonos nevű hegy mellett, Balassagyarmattól 21 kilométerre, délkeletre fekszik.
Szanda várát a XIV. században építették, mára csak egy csonka torony maradt meg belőle.
Szécsénke 272 lakosú község Rétságtól 20 kilométerre, délkeletre fekszik.
Szügy 1423 lakosú község Balassagyarmattól 4 kilométerre, délre fekszik. 1763-1790 között a település volt a nemesi vármegye székhelye.
Az 1750 körül épült vármegyeháza /Kubinyi-kastély/ manzárdtetős, barokk épület. A műemlék jellegű evangélikus templom 1781-ben épült fel.
Terény 431 lakosú cserháti község, Balassagyarmattól 20 kilométerre, délkeletre fekszik. A Terény községhez tartozó Kiskérpusztán élt gyermekkorában Szent-Györgyi Albert. A volt kastélyépület helyén emlékparkot alakítottak ki.
Római katolikus temploma műemlék jellegű. A Kossuth út házai, a „Szőlősoron” még őrzik a régi népi építészet jellegzetességeit.
A közúthálózat Nógrád megye területét érintő elemei
1. Gyorsforgalmi utak
— M2: (Budapest – Vác*) – Rétság* – Hont-Parassapuszta*** – (Szlovákia)
Csomópontok Nógrád megye területén:
• 2. sz. főúttal – Szendehely és Nőtincs között;
• 2. sz. főúttal – Rétság–Dél térségében;
• a tervezett Rétság–Gyöngyös főúttal – Rétság térségében;
• a 22. sz. főúttal – Rétság térségében;
• 2. sz. főúttal – Drégelypalánk térségében;
• 2. sz. főúttal – Hont-Parassapuszta térségében.
— M21: (M3 Hatvan térsége*) – Salgótarján* – Salgótarján-Somoskőújfalu*** – (Szlovákia)
Csomópontok Nógrád megye területén:
• a tervezett Rétság–Gyöngyös főúttal – Jobbágyi térségében;
• a 2122. j. ök. úttal – Pásztó térségében;
• a 2135. j. ök. úttal – Tar térségében;
• 21. sz. főúttal – Bátonyterenye–Dél térségében;
• 21. sz. főúttal – Bátonyterenye–Észak térségében;
• 22. sz. főúttal – Salgótarján–Dél térségében;
• 2206. j. ök. úttal – Salgótarján térségében;
• 23103. j. bek. úttal – Salgótarján–Észak térségében;
2. Főutak
2a. A főúthálózat elemei
— 2. sz. főút: (Budapest – Dunakeszi – Vác) – Rétság – Hont-Parassapuszta** - (Szlovákia);
— 21. sz. főút: (3. sz. főút Hatvan) – Salgótarján – Salgótarján-Somoskőújfalu** (Szlovákia);
— 22. sz. főút: 2. sz. főút Rétság – Balassagyarmat – 21. sz. főút Salgótarján;
— 23. sz. főút: 21. sz. főút Bátonyterenye-Kisterenye – (25. sz. főút Tarnalelesz);
2b. Új főúti kapcsolatok
— Rétság – Jobbágyi – Szurdokpüspöki – (Gyöngyös);
— Bátonyterenye – (24. sz. főút);
2c. Főútkorrekciók
— 21. sz. főút: Bátonyterenye, Salgótarján;
— 22. sz. főút: Érsekvadkert, Balassagyarmat, Szécsény
— 23. sz. főút: Nemti, Bátonyterenye-Kisterenye
3. Térségi jelentőségű mellékutak
— (Aszód) – Bercel – Balassagyarmat – országhatár**;
— Pásztó – Szécsény-Pösténypuszta – országhatár;***
— (Tenk – Kál – Pétervására) – Cered – országhatár***;
— Salgótarján – Litke – Ipolytarnóc – országhatár;**
— Kétbodony /illetve Rétság/ - Herencsény – Alsótold /Pásztó/;
— Salgótarján – Cered – Zabar – (Ózd);
— 1201 j. (Szob) – Hont összekötő út Nógrád megyei szakasza;
— 2411 j. Mátraterenye – (Recsk) összekötő út Nógrád megyei szakasza
Kiépítendő mellékutak
— Rétsági kistérség:
• Keszeg – Kosd
• Diósjenő – Borsosberény
• Szente – Szátok
• Berkenye – Nógrád
— Balassagyarmati kistérség:
• Galibapuszta – Csesztve
• Csesztve – 22. sz. főút
• Becske – Kisecset
• Herencsény – Terény
• Szanda – Bér között
• 22301 j. út – országhatár között Drégelypalánk térségében
• 22. sz. főút - országhatár között Újkóvár térségében
• 22. sz. főút - országhatár között Őrhalom térségében
• Hugyag – Szécsénykovácsi
— Szécsényi kistérség:
• Nógrádsipek – Herencsény
• Iliny – Varsány
• Varsány – Rimóc
• Rimóc – Nagylóc
• Nagylóc – Nógrádmegyer
• 22105 j. út rehabilitációja Pösténypuszta – országhatár között Szécsény-Pösténypuszta térségében
• 2205 j. út – országhatár között Nógrádszakál térségében
— Salgótarjáni kistérség:
• Piliny – Mihálygerge
• Bárna – 2304 j. út
• Szilaspogony – Cered
• Karancsberény – országhatár útszakaszon
• Zabar – országhatár útszakaszon
— Bátonyterenyei kistérség:
• Lucfalva – Kisbárkány
• Kisbárkány – Zsunypuszta
• Márkháza – Szúpatak
• Mátramindszent – Szuha
• Mátranovák – Bárna
• Mátramindszent – 23. sz. főút
• Dorogháza – 23.sz. főút
— Pásztói kistérség:
• Buják – Ecseg
• Bér – Buják
A vasúthálózat Nógrád megyét érintő elemei
Hazai törzshálózati fővonal (A2)
— 81. (Hatvan) – Salgótarján-Somoskőújfalu – országhatár**
Mellékvonalak (B2)
— Nógrád-vidéki Térségi Vasút (NTV) kezelésében:
• (Ipolyság*) – országhatár*** – Drégelypalánk – Balassagyarmat – Ipolytarnóc –
országhatár** – (Losonc)
• (Vác /kiz./)– Diósjenő – Drégelypalánk
• Diósjenő - Romhány
• (Galgamácsa /kiz./) – Balassagyarmat
— Mátrai Térségi Vasút kezelésében:
• Bátonyterenye-Kisterenye – (Recsk-Parádfürdő – Kál-Kápolna)
Határátkelőhelyek
Határátkelők a gyorsforgalmi és főúthálózaton
• Hont-Parassapuszta* – M2. gyorsforgalmi út
• Salgótarján-Somoskőújfalu* – M21. gyorsforgalmi út
• Hont-Parassapuszta – 2. sz. főút
• Salgótarján-Somoskőújfalu – 21. sz. főút
Térségi jelentőségű közúti határátkelők
• Balassagyarmat – 2204. j. út főúttá átsorolt szakaszán
• Újkóvár* – (Kóvár) között – új Ipoly-híd építésével
• Hugyag* – (Szécsénykovácsi) – új Ipolyhíd építésével
• Pösténypuszta* – (Pető) – új Ipoly-híd építésével
• Nógrádszakál* – (Bussa) – új Ipoly-híd építésével
• Ráróspuszta* – (Dályópuszta) – új Ipoly-híd építésével
• Ipolytarnóc – (Kalonda)
• Karancsberény* – (Nagyromhány)
• Cered* – (Tajti)
• Zabar* – (Gömörpéterfalva)
Határátkelők a vasúti főhálózaton
• Salgótarján-Somoskőújfalu – 81. sz. vasúti fővonal
Térségi jelentőségű vasúti határátkelők
• Hont* – (Ipolyság)
• Nógrádszakál – (Nagykürtös)
• Ipolytarnóc – (Kalonda)
Kerékpáros, gyalogos határátlépési pont
• Drégelypalánk* – (Ipolyhídvég) – új Ipoly-híd építésével
• Őrhalom* – (Ipolyvarbó) - új Ipoly-híd építésével
• Nógrádszakál* – (Rárósmulyad) – új Ipoly-híd építésével
• Somoskő – (Somoskővár)
Logisztikai központ
Térségi jelentőségű logisztikai központ: Salgótarján
Nógrád megyét érintő országos és térségi jelentőségű kerékpáros nyomvonalak
Országos kerékpárút törzshálózat elemei:
— Dunakanyar – Ipolymente kerékpárút
(Budapest – Vác – Szob – Letkés**) – (Szlovákia) – Balassagyarmat** – (Szlovákia) –
Ipolytarnóc** – (Szlovákia)– Litke – Salgótarján-Somoskőújfalu** – (Szlovákia)
— Karancs – Mátra – Tisza-tó kerékpárút
Salgótarján-Somoskőújfalu** – (Szlovákia) – Cered** – (Szlovákia) – (Pétervására – Eger
– Noszvaj – Mezőkövesd – Poroszló – Tisza-tó)
Térségi jelentőségű kerékpárutak:
— „Naszály – Börzsöny túra útvonal”
(Vác) – Szendehely – Berkenye – Nógrád – Diósjenő – (Kemence)
— „Keleti-Börzsöny túra útvonal”
(Nagymaros – Kóspallag) – Diósjenő – Borsosberény – Dejtár – Balassagyarmat-Ipolyszög
— „Duna – Mátra túra útvonal”
(Verőce) – Szendehely – Ősagárd – Keszeg – Nézsa – Galgaguta – Bercel – Bercel-Ordaspuszta
– Bokor – Nagylóc-Zsunypuszta – Bátonyterenye – Bátonyterenye-Szorospatak –
(Mátraszentimre-Galyatető) – Pásztó-Mátrakeresztes – Pásztó
— „Észak – Déli kerékpáros főtengely”
Balassagyarmat – Szügy – Cserháthaláp – Magyarnándor – Becske – Bercel – Kálló –
(Verseg – Aszód)
— „Hatvan – Salgótarján kerékpáros túraútvonal”
(Hatvan – Lőrinci – Apc) – Szurdokpüspöki – Pásztó – Tar – Mátraverebély – Bátonyterenye-
Kisterenye – Salgótarján
— „Nógrád – Borsod kerékpáros túraútvonal”
Balassagyarmat – Iliny – Rimóc – Hollókő – Nagylóc – Nógrádmegyer – Salgótarján –
Kazár – Bárna – Cered – Szilaspogony – Zabar – (Ózd)
Térségi jelentőségű megyei kerékpárút-hálózatot kiegészítő kerékpáros útvonalak
— „Dunakanyar – Ipolymente” kerékpáros útvonal és Losonc között
Karancslapujtő – Karancsberény – országhatár*** – (Nagyromhány /Lipovany/ – Losonc)
— Rétság – Érsekvadkert és Szécsény – Kishartyán között a 22. sz. főúttal párhuzamosan
— Salgótarján – Cered között összekötő elemként
— Szécsény – Rimóc – Nagylóc között összekötő elemként
— Felsőpetény – Nézsa között összekötő elemként
— Cserháthaláp – Herencsény – Bercel-Ordaspuszta között összekötő elemként
— (Acsa) – Kálló – Palotáshalom – Jobbágyi között összekötő elemként
— Rétság – Bánk – Felsőpetény – Pusztaszántó – Nőtincsi horgásztó – Rétság útvonalon
kerékpáros gyűrűként
— Balassagyarmat – Szügy – Csesztve – Balassagyarmat-Nyírjes – Balassagyarmat útvonalon
kerékpáros gyűrűként.
