January 5th, 2010 3510 Szikszói kistérség

Abaújlak 99 lakosú község Encstől északnyugatra, 21 kilométerre fekszik.

Abaújszolnok 151 lakosú község Encstől északnyugatra, 21 kilométerre fekszik.

Alsóvadász 1535 lakosú község Szikszótól 6 kilométerre, északra fekszik. A környékén már az őskorban is éltek emberek.  Ezt bizonyítja az 1970-es években megtalált kőbalta. Mely, jelenleg a miskolci Herman Ottó Múzeumban tekinthető meg. Az ásatások tanulsága szerint a környék azóta mindig éltek emberek itt. Erre enged következtetni az a tény, hogy néhányan még ma is köztünk vannak. A Honfoglalás után az Aba nemzetség szállásterülete volt. A falu alapítása is erre az időre tehető (XI. század). Ekkor még a mai Alsóvadász ebben a formában nem létezett. Az Árpád-korban itt három falu volt: Alsóvadász, Jánosd és Vízvölgy. Vizvölgy (Wyzwelg) tiszavirág életű település volt. Az Árpád-kor végén már nem létezett. Alsóvadász és Nyomár között feküdt. Létezéséről csak korabeli dokumentumok tanúskodnak, az emlékezetben már nem él az emléke. Feltehetően a tatárjárás során pusztult el. Területét 1329-ben Vadász és Jánosd birtokosai osztották fel egymás között. Jánosd (Janustelky) egészen 1906-ig különálló település volt. Ekkor egyesült Alsóvadásszal. Az egykori különállóság még ma is észrevehető. Első említése 1280-ból való. Az elnevezése valószínűleg a tulajdonosának nevéből adódhatott. Azóta rövid időszakoktól eltekintve lakott volt. Jánosd 1280-ban elnéptelenedett. De az elnéptelenedés nem tartott hosszú ideig. Ezt bizonyítja egy dézsmáról szóló feljegyzés 1317-bol. Alsóvadászt 1317-ben említik először. Nevét Vadaz alakban írják. A vadász olyan foglalkozást jelentő helynév, amely a benne lakó királyi szolgálónép tevékenységét jelölte. Alsóvadász lakói az Árpád-korban királyi vadászok voltak. 1329-ben Miklósfalva néven említik az a oklevelek községet (Wadaz alio nomine Michlosfalwa). Ennek az az oka, hogy a király Lorinc fia Miklós zólyomi ispánnak adta. 1332 - 35-ben Felsovadásztól való megkülönböztetése céljából Inferiori Vadaz illetve Alvadaz néven említik. Alsóvadász és Jánosd környékének 1317-es leírásában szerepel Aszaló (Azalo) és Dicháza (Dydych) is, mint szomszédos település. A falu határában folyó patakot Szikszópataknak (Zylzovpathaka) írja. A patak völgyében és Gadnán átvivő közútnak elágazása volt Nyomár felé. 1403-ban Zsigmond király a Perényi család tagjának, Péternek adományozta Vadászt és Jánosdot. 1427-ben összeírást tartottak. Az összeírás során 64 portát jegyeztek fel. Egy - egy portán három - négy családfő (homines) lakott. Alsóvadász Szikszó után a környék második legnépesebb települése volt. A török hódoltság 1558-ban érte el a falut. A törökök több kisebb várat elfoglaltak a környéken. Elfoglalták a felsővadászi kastélyt is. Később a királyi Magyarország békét kötött a törökkel és Alsóvadász az ország három részre szakadása idején annak része lett. Portyázó török csapatok többször dúlták fel Abaúj területét. 1575 és 1582 között Felső-Magyarországon 188 katonai közbelépést jegyeztek fel. 1588 október 8-án a budai pasa parancsára Kara Ali bég csapatai büntetőportyát tartottak Szikszó ellen. A bég a mezővárosra Sajószentpéter felől tört rá. A Szikszóiak a fallal megerősített templomba menekültek, de az ágyúkkal felfegyverzett törökök ellen nem sokáig tudták volna magukat tartani. Rákóczi Zsigmond egri főkapitány időben kapott jelentést a támadásról és intézkedett Szikszó felmentése érdekében. A felmentő seregek Kassáról, Göncről, Szendrőről és Tokajból jöttek. A csapatok Alsóvadászon találkoztak. A mintegy 2300 fos sereget maga Rákóczi Zsigmond vezette. A hosszas, öldöklő csatában több, mint 2000 török esett el, de sok magyar és német vitéz is a harctéren maradt. A török katonákat az Alsóvadász felé vezető út és a Vadász-patak közé temették. A néphit szerint az itt emelkedő mesterséges domb az elesett török harcosokból épült fel. Ezért is a neve: Törökhalom. A környező megyék sorra behódoltak a töröknek. Abaúj sem kerülhette el sorsát. Több helység vállalta az elbujdosás a pusztítás után a hódolás helyett. Alsóvadász lakói viszont viszonylagos háborítatlanságukat kemény adófizetéssel vásárolták meg. Az egri töröknek adóztak. A XVI. század végére a török megszállás véget ért. 1699-re újjáépítették a romokban fekvő templomot. A török hódoltság után a község a Sherédy, majd a Békény család birtoka volt. A XVI. század végére a Rákócziak kezébe került. Az O birtokuk volt 1712-ig. A Rákóczi szabadságharc során Alsóvadász elpusztult. 1720-ban a gróf Csáky család újratelepítette. Alsóvadász és Jánosd együttes lakossága 1782-ben 998 fő volt. A faluban számos bírtok nélküli nemes élt, akik vagy földet béreltek az uradalomtól, vagy annak majorságában dolgoztak. A zsellérek sem voltak egészen nincstelenek, mert a környező szőlőhegyeken jó kereseti lehetőséghez jutottak az 1774-es urbárium szerint. A XIX. század reformeszméi Alsóvadászra is eljutottak a református egyházon keresztül. A egyház óvoda építéséhez kezdett és emelte iskolájának színvonalát. Az 1848/49-es szabadságharc idején Alsóvadászról is nemzetőrök és honvédek álltak be Kossuth Lajos seregébe. A XIX. században a falu lakossága folyamatosan gyarapodott. 1851-ben 1153 református, 80 római katolikus, 220 görög katolikus és 42 zsidó élt. Összesen 1295 fő. 1869-ben 1570-en, 1900-ban pedig 1745-en éltek itt. 1906-ban Alsóvadász és Jánosd egyesült. Ekkor alakult ki a mai Alsóvadász. A két Világháborúnak Alsóvadászon is sok áldozata volt. Az I.  Világháborúban 27 alsóvadászi katona esett el, a II Világháborúban 24 katona halt meg. 1919-ben a Tanácsköztársaság megdöntésekor a cseh csapatok egészen Alsóvadászig jöttek, de harcok nem folytak a faluban. Az 1950-es években, Rákosi idején több családot telepítettek ki Budapestrol Alsóvadászra. Köztük volt Bethlen András gróf az egykori miniszterelnök fia. Az első TSZ szervezése idején I-es és III-as csoportok alakultak ki. 1961-ben azonban a Termelő Szövetkezet szervezését a teljes kényszer jegyében hajtották végre. Alsóvadász lakosságának egy része a TSZ-ben dolgozott a másik része Miskolcon dolgozott ingázóként.

Aszaló 2006 lakosú község a 90-es/Miskolc-Hidasnémeti/ vasútvonal mentén, Szikszótól 2 kilométerre, északkeletre fekszik.

Felsődobsza 942 lakosú község Szikszótól 17 kilométerre, északkeletre fekszik.

Felsővadász 536 lakosú község, Edelénytől északkeletre, 24 kilométerre fekszik.
A római katolikus temploma gótikus stílusban épült, homlokzati toronnyal és a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. Főkapuja vasalt. Egy őzbőrből készült miseruha II. Rákóczi Ferenc ajándéka.
A volt Rákóczi-kastély a dombtetőn álló reneszánsz stílusú épület XVI. századi alapfalakkal. Később, 1850-1860 között romantikus stílusban teljesen átalakították. Egyemeletes, földszinti dongaboltozatos szobájában született és halt meg Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem.

Gadna 244 lakosú község Encstől 24 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Gagybátor 284 lakosú község Encstől 24 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Gagyvendégi 249 lakosú község Encstől 22 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Halmaj 1893 lakosú község Szikszótól 8 kilométerre, északkeletre fekszik a 90-es/ Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén.

Hernádkércs 355 lakosú község Szikszótól 12 kilométerre, északkeletre fekszik.

Homrogd 1004 lakosú község Szikszótól 11 kilométerre, északra fekszik.

Kázsmárk 1005 lakosú község Szikszótól 10 kilométerre, északkeletre fekszik.

Kiskinizs 357 lakosú község Szikszótól 11 kilométerre, északkeletre fekszik.

Kupa 180 lakosú község, Szikszótól 13 kilométerre, északra fekszik a Cserhát közepén. Mezőgazdasági tájmúzeuma megtekinthető.

Léh 515 lakosú község Szikszótól 12 kilométerre, északkeletre fekszik.

Monaj 299 lakosú község Szikszótól 14 kilométerre, északra fekszik.

Nagykinizs 346 lakosú község Szikszótól 13 kilométerre, északkeletre fekszik.

Nyésta 70 lakosú község Encstől 25 kilométerre, nyugatra fekszik.

Rásonysápberencs 566 lakosú község Szikszótól 14 kilométerre, északkeletre fekszik.

Selyeb 482 lakosú község Szikszótól 19 kilométerre, északra fekszik.

Szentistvánbaksa 300 lakosú község Szikszótól 14 kilométerre, északkeletre fekszik.

Szikszó 6010 lakosú város a 3-as főközlekedési út és a valamikor megépülő M30-as autópálya, valamint a 90-es/Hidasnémeti- Miskolc vasútvonal mentén a Hernád völgyében fekszik. Noha a város első írásos említése csak a XIII.-XIV. század fordulójának időszakából származik, a régészeti kutatások kimutatták, hogy Szikszó és vidéke már nagyon korán benépesedett. Nem messze a központtól, a Vadász-patak völgyében két honfoglalás-kori sírt tártak fel, de a jelenlegi református templom helyén végzett ásatások is azt bizonyítják, hogy az már a XII. század előtt is temetkezési hely volt. Első írásos említése 1280-ra tehető, ekkor ugyanis IV. László itt keltez három oklevelet, a következőkkel zárva sorait: Dátum in Zekzou, feria tertia proxima post dominicam judika MCCLXXX. Újabban egyes történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a fenti dokumentumban megjelölt hely nem a mai Szikszó helyén álló településre vonatkozik, így ők az első írásos említést 1307-re teszik, amikor is Károly Róbert adott ki “in Zykzo” oklevelet. Bármelyik is legyen a helyes, az biztos, hogy a város már több mint 700 éves történetre tekinthet vissza, és több mint egy évszázados kitérő után, 1989-től ismét városi rangja van. A környék már a honfoglalástól kezdve az Abák birtokának számított, ezt valószínűleg Szent István is megerősítette. Írásos forrásokból is ismert első tulajdonosa Marhard, Abaújvári ispán volt. Később 1308-ban az ő fia, Mihály mester már Zekzow-inak nevezi magát. Marhard, fiai, valamint az ő örököseik az Árpád-ház kihalása után is megőrzik birtokaikat, a XIV. századra a több ágra szakadt família Szikszai ágának jut a birtok. A család 1391-ben kihal, így hatalmas birtokaik mind a királyra szállnak, Zsigmond pedig feleségének, Máriának juttatja azokat. Nagy változást jelent ez a város életében, ugyanis a királynő szívén viselte új szerzeményének sorsát, és több kiváltságot juttat lakóinak: 1391-től engedélyezte az építkezésekhez a szabad fahordást a Feketeerdőből; később az adó egy részét engedi el. Valószínűleg ebben az időben gyorsult fel az új, gótikus templom építése, amelyet a korábbi helyén, részben annak kőanyagának felhasználásával emeltek, és amely tulajdonképpen ma is látható, bár, mivel több alkalommal is tűzvész pusztított benne, az épületet többször újjáépítették. Mária halála után Zsigmondra száll Szikszó, majd tőle, kisebb nagyobb kerülőkkel, a Perényi család megalapítójára, Simon fia Péter székelyispánra. A Perényiek a XVIII. századig a vidék legnagyobb birtokosai maradnak, bár az egyes birtokrészeket többször elzálogosítják, és perek sorát vívják tulajdonjogi viták miatt. De az 1700-as évekre a Perényiek csillaga is lehanyatlott, tőlük az Esterházyak és a Csákyak szerezték meg Szikszó területeinek jelentős részét, majd utóbb az Esterházy rész is a Csákyaknak jutott. Az utolsó szikszói nagybirtokosok a Hunyadyak voltak, id. gróf Hunyady Lászlóné végrendeletében egy szeretetotthon létrehozására felajánlotta a Bethánia kastélyát, a parkot, szántókat és egy szőlőt is. 1945 márciusában, amikor megalakult a földosztó bizottság, a kiosztott 2248 kataszteri hold földből 1028 holdat gróf Hunyady Lászlótól sajátítottak ki. Egy 1317-es, Tamás, Esztergomi érsek által kiadott, peres ügyet rendező oklevélben a helység, mint tizedfizető hely szerepel, majd az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékből az is kiderül, hogy Szikszón három pap fizetett adót, ami azt valószínűsíti, hogy már akkor is legalább két templom állt a vidéken. Fejlődéséhez elsősorban kedvező fekvése járulhatott hozzá: itt vezetett az út a Magyar Királyság déli részei felől Kassára és Krakkóba, Lengyelországba. Ennek az útvonalnak különösen az 1335-es visegrádi hármas királytalálkozót követően nőtt meg a jelentősége. 1351-ben még csak “villa Zykzou”-ként emlegeti (vagyis mint falvat, faluközösséget), de 1392, amikor Mária királynőhöz kerül, már a “civitatem nostram Zykzow”, vagyis a királyi város megnevezést használják. Ekkoriban már saját kiadványai, esküdtjei és bírója van, valamint vámszedési joggal is rendelkezik. Nagy jelentőségű az 1387-ből származó forrás, amelyben Szikszai Miklós mester templomépítés céljából híd verését engedélyezi a Hernádon. Ez volt a kezdő lépés a szikszói gótikus templom megépítésének jó 100 éves történetében. Egyes források szerint a két templom mellett még egy apácakolostor is állt itt Zsigmond király idején, de erről semmi konkrétat nem tudunk. A XV. században végig városként említik, kezdetben civitasként, később csak oppidumként, megemlítik híres vásárját, azt, hogy út- és vásárvámot szedett, 1472-ből a Bársonyoson lévő malmáról, 1495-ből sókamarájáról olvashatunk. Mezővárosi rangját az is bizonyítja, hogy adóját nem portaként, hanem egy összegben fizette. Különösen sokat találkozhatunk a korabeli dokumentumokban a szikszói szőlőkkel, ami arra vall, hogy már akkor jelentős borvidéknek számított: szőlőbirtoka van a kassai Szent Erzsébet egyháznak (1382-es forrás), a diósgyőri pálosoknak (1406), a lehnici karthauzi kolostornak (1406, 08, 14), Perényi Péternek (1408), a kassai (1408) és szikszói plébánosnak (1406, 14), és persze a város polgárainak is (1406, 08, 14). 1517-ből van arról adatunk, hogy a városban tanító működött, a szikszói plébános gyakran tölti be a forrói esperesi tisztséget is, Bereck plébános pedig helyi fegyvereseket vezetett a Dózsa-féle parasztfelkelésben. A reformáció szelei Szikszót is elérik, amikor Perényi Gábor 1538-ban áttér a lutheránus hitre, a város polgárai is követik, első újhitű prédikátornak Benczédi Székely Istvánt hívják meg. 1562-ben viszont már kálvinista hitre térnek a lakósok, méghozzá a Perényi család akarata ellenére. 1568-ban generális gyűlést tartottak Szikszón a református prédikátorok, és elrendelték, hogy az úrvacsorát ostya helyett közönséges kenyérrel kell kiszolgáltatni. Mivel a teljes népesség áttért, a gótikus templom is a reformátusoké lett, és - jó néhány, a visszaszerzésére tett kísérlet ellenére - azóta is a református egyházé. A mohácsi csatvesztés után a török előrenyomulása egyre jobban éreztette hatását, 1558 október 13-án a füleki bég felégette a várost, majd 1566-ban, ‘67-ben, ‘73-ban és ‘77 fosztogattak a török csapatok, ‘77-ben az éppen istentiszteleten lévő lakósság védekezett, és a templomot sikerült megvédenie. Valószínűleg ezek után, talán 1580-ban építettek védőfalat a templom köré, így vált az erődítménnyé, amelynek különösen Eger eleste (1596) után nőtt meg a jelentősége. 1641-ben 1000 lovast rendeltek ide, 1644-ben pedig 500 német katonát talált itt I. Rákóczi György. Mindenképpen szót kell ejtenünk Rákóczi Zsigmond Szikszó határában vívott győztes csatáiról: először 1577-ben, mint szendrői várkapitány ugrasztotta meg a várost fenyegető törököt, majd 1588-ban, immár egri parancsnokként aratott fényes, nyugodtan mondhatjuk, hogy európai hírű győzelmet. Az erdélyi fejedelmek többször is megfordultak a vidéken, 1679-ben pedig a Thököly vezette magyar csapatok győzedelmeskedtek a labancok felett - a győztes csatának dühödt mészárlás lett a vége, ahol 709 császári katona vesztette életét. Budapesten, a Hősök terén, Thököly alakja alatt dombormű örökíti meg a szikszói csatát. Mivel a polgárok 1703-ban Rákóczihoz csatlakoztak, Rabutin császári generális teljesen felégette a várost 1706-ban, ekkor tűnt el végleg az a bűntető kard, amellyel addig a halálos ítéleteket hajtották végre. A XVIII. század a lassú gyarapodás időszaka, 1715-ben a pozsonyi országgyűlés szikszót harmincad helynek nevezi ki; 1780-ra épül fel az új katolikus templom, a kereskedelem jelentősége miatt megnövekedett zsidó lakósság pedig 1808-ban vehette birtokába az új zsinagógát. 1848 harcai természetesen ismét nem kerülték el a települést, a Mészáros Lázár hadügyminiszter által vezetett magyar honvédek 1848 december 28-29-án itt vívták meg csatájukat Schlick császári csapataival. Nem kétséges, hogy a győzelemmel végződő csata a legjelentősebb volt a ‘48-as felvidéki ütközetek között. 1852 hozta a város történetének legnagyobb csapását. Május 18-án a község déli részészén, egy kemencéből kipattanó szikra lángra gyújtotta a házat, de hamarosan az egész település lángban állt: 472 háza porig égett. Kunsch József, Pestre szakadt szikszói ügyvéd óriási erőfeszítéseinek köszönhetően könyv jelent meg, Szikszói Enyhlapok címmel, amelyben számtalan jelentős író, költő művét jelentették meg, és amelynek célja a szikszói újjáépítés anyagi támogatása volt. Az újjáépítés jól haladt, városias utcák épültek, de a nagy terheket már nem bírták a polgárok, és 1866-ban kérelmezték a város nagyközséggé való visszaminősítését. Trianon újabb fordulatot hozott Szikszó életében, ugyanis Kassa elcsatolásával a csonka Abaúj-Torna vármegye székhelyévé lépett elő. Ekkor rendezik az utcákat, a közvilágítást, járásbíróság, iskolák, kórház, lakótelep) épül, és több műemléket is avatnak. 1938-ban, az első bécsi döntéssel Kassa ismét Magyarországhoz kerül, így 1938-45 között csak járási székhely Szikszó, majd 1945-től 1950-ig ismét megyeszékhely, végül 1961-ig járási központ. 1989-től ismét városi rangra emelkedett.