January 5th, 2010 3501 Miskolci kistérség

Alacska 885 lakosú község Sajószentpétertől 4 kilométerre, nyugatra fekszik.

Alsózsolca 6047 lakosú nagyközség, Felsőzsolcától 3 kilométerre, délre fekszik.

Arnót 2559 lakosú község Felsőzsolcától 2 kilométerre, északra fekszik.

Berzék 1033 lakosú Hernád-menti község Felsőzsolcától délkeletre, 12 kilométerre fekszik.

Bőcs 2670 lakosú község a 80c-s/Sátoraljaújhely- Szerencs- Miskolc- Budapest/ vasútvonal mentén, Felsőzsolcától 14 kilométerre, délkeletre fekszik. A település a vadregényes Hernád-folyó két partján terül el. A Hernád és a Bársonyos találkozásánál kialakított szabadidőpark kellemes kikapcsolódást nyújthat.

Bükkaranyos 1397 lakosú község Emődtől 8 kilométerre, északra fekszik.

Bükkszentkereszt 1277 lakosú község, Miskolctól délnyugatra, 4 kilométerre fekszik a Bükkben.
A római katolikus templom barokk Mária-oltára és a szószék a sajóládi pálos kolostorból való.
Az Üvegmúzeum négy üveghuta történeteit és termékeit mutatja be.

Emőd 5418 lakosú város a 3-as főközlekedési út és a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. A település már a honfoglaláskor létezett, Anonymus említi nevét a honfoglalás kapcsán, mely szerint Árpád vezér egy hónapig táborozott a település határában. Neve tiszta magyar: Emeud, valószínűleg személynévből alakult ki, amelyben a “d” kicsinyítő képző lehetett. Okleveles adatunk, a XIII. századból van , melyből tudjuk, hogy Muhival országút kötötte össze. Legrégibb birtokadat 1281-ből való. Mezővárosi rangot kap a XIV- XV. század fordulóján, melyhez széleskörű autonómia és egyéb kiváltságok (például bírói hivatal) járultak. Mint mezőváros pecséttel is rendelkezett, a mai napig fennmaradt pecsétje 1689-ből való. Mezővárosi rangját 1871-ig tartotta fenn. A fennmaradt írások névét az alábbiak szerint említik, Emed, Emeyd, Emeod, Emwd, Émewd Emod . 1735-ben római katolikus parochia létesül, Fáy Gábor pedig áttérve a római katolikus vallásra, Krisztus mennybemenetele tiszteletére plébániát létesített 1738-ban.Református iskola a XVI. században, katolikus iskola pedig 1769-ben létesült. Hódoltsági terület volt Emőd is. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc során hadiesemények is zajlottak Emőd térségében. A honvédseregek és Paszkievicz herceg orosz csapatai több alkalommal táboroztak a településen.1871-es közigazgatási reform után Emőd mezővárosból nagyközség lett. Az 1870-ben létesült Miskolc-Pest vasútvonal és az ugyanebben az évben átadott vasútállomás nagymértékben javította a település közlekedési kapcsolatait és kedvezően változott kereskedelme is. A mezőgazdasági termékeken kívül legjelentősebb árucikke, a fejlett szőlő kultúrájából fakadóan, a bor volt. A XIX. század elején 670 bel- és külterületi házból állt a község, Lakossága 3297 lélek, akik mind magyarok voltak. A községhez tartozott és tartozik ma is Adorna-tanya, Karola-tanya, István-major és Bakó-tanya. Az I. Világháborúban 470 katonája vett részt, akik közül 95 hősi halált halt, 34 hadirokkant lett. A vitézek száma 2. A község hősi emlékművét 1924-ben állították fel, alkotója Farkas Béla szobrászművész. A két Világháború között 2 magánorvos, valamint egy állatorvos, két szülésznő, és egy gyógyszertár működött a településen. Az Emődi Hitelszövetkezet mellett “Hangya” Fogyasztási szövetkezet működött a községben. 3 helyen italmérés, 13 kereskedés, 15 önálló iparos /2 asztalos, 2 kovács, 4 cipész, l borbély, l kádár, l kerékgyártó, 1 sütő, 1 szabó, 2 hentes/, egy kéményseprőmester valamint egy szikvízgyártó egy darálómalom volt a településen. A jó közlekedési adottságainak és kiváló termőföldjének köszönhetően a község lakóinak állandó munkát biztosított a vasút, az emődi Mezőgazdasági Rt. és az emődi Szőlőtelepítő Rt. Ennek következtében a település jelentősen fejlődött az 1920-1930 között. A lakosság száma 1930-ra megközelítette a 4000 főt.1930-ban már működik a posta, 18 telefon- , 24 rádió előfizetője van a településnek. A II. Világháború az elsőnél is nagyobb megpróbáltatásokkal, áldozatokkal járt, a hősi halált halt áldozatoknak csak a rendszerváltozás után 1990-ben állítottak emlékművet.  Hősi halált halt 132 katona, 54 polgári személy áldozatul esett, 20 ház pedig teljesen elpusztult.1945 után megváltozott a község lakóinak élete. A földreform, földosztás végrehajtására 1945. márciusában került sor. A megindult iparfejlesztés az ország más területeiről is a borsodi iparvidékre csábította a földönfutóvá vált falusiakat. A Miskolcon munkahelyet keresők nagy része a városkörnyéki falvakban telepedett le. 1946-ban a 3 felekezeti (református, katolikus, izraelita) iskolában 8 pedagógus irányításával 352 gyerek tanult. A kollektivizálás során 2 termelőszövetkezet szerveződött Emődön, mely később egyesült. Az iskolák államosítása után 1950-ben 15 pedagógus 12 tanulócsoporttal foglalkozott. 1958-ban kezdődött el egy új 8 tantermes iskola építése, melyet 1959-ben vehetett birtokba a 22 pedagógus és közel 400 tanuló. Az 1960-as évek közepétől ugrásszerűen megnőtt a lakásépítés, melyet követett az intézményhálózat kiépítése és a kommunális hálózat fejlesztése pld. ABC kisáruházak, orvosi-, fogorvosi rendelő, gyógyszertár, takarékszövetkezet, iskola, óvoda, községháza, posta, utak és járdák korszerűsítése, 2 új híd építése, hírközlés, ravatalozó stb. Az 1970-es években az országban egyedül álló építészeti stílusban készült épületek ma is meghatározzák a nagyközség arculatát. Ekkor úgynevezett mintalakótelep építési program kezdődött, mely a település mai karakterét is meghatározza. 2001. július 1-jétől ismét városi cím rangjával bír.
Itt született Puhl Sándor, minden idők legjobb magyar játékvezetője.

Felsőzsolca 7030 lakosú város a 80c-s/Sátoraljaújhely-Szerencs-Miskolc-Budapest/ és a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonalak mentén, Miskolc keleti szomszédságában fekszik.

Gesztely 2901 lakosú község a 37-es főközlekedési út mentén, Felsőzsolcától 11 kilométerre, keletre fekszik.
A Hernád-parti település fő látnivalói a műemlék jellegű római katolikus templom, az 1590-ben épült huszita templom alapjain álló református templom, és az 1801-ben épült parasztbarokk kúria. Ez utóbbi a legendás Tusculanum, ahol Csokonai Vitéz Mihály is sokat vendégeskedett.

Harsány 2068 lakosú község Miskolctól 12 kilométerre, délre, a Bükk keleti lankáin fekszik.
A település nevezetes épülete a XVI. századi Dézsmapince és az 1735-ben épült római katolikus templom.

Hernádkak 1423 lakosú község a 37-es főközlekedési út mentén, Felsőzsolcától 7 kilométerre, keletre fekszik. A Hernád folyó és a kisebb-nagyobb kavicsbánya tavak határozzák meg a település karakterét.
A XIV. században épült zárda és pusztatemplom, valamint a Potoczky-kastély sajnos ma már nem látható.

Hernádnémeti 3689 lakosú nagyközség a 80c-s/Sátoraljaújhely- Szerencs- Miskolc- Budapest/ vasútvonal mentén, Felsőzsolcától 13 kilométerre, délkeletre fekszik.

Kisgyőr 1613 lakosú község Emődtől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Kistokaj 1868 lakosú község Miskolc délkeleti határában, a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/, a 88-as/Miskolc-Mezőcsát/ és 89-es /Miskolc-Tiszaújváros-Tiszapalkonya Erőmű/ vasútvonalak mentén.

Kondó 629 lakosú község Sajószentpétertől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Köröm 1249 lakosú község Tiszaújvárostól 14 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Mályi 4156 lakosú község a 3-as főközlekedési út mentén Miskolctól délre 5 kilométerre fekszik. A település neve a nyelvelemzés alapján minden valószínűség szerint a régi mál (szegély, oldal) kifejezésből származik. A régi falu / Ó-Mályi / valóban az enyhén lejtős, napsütötte hegyoldalon, a Vakarácsi-hegy délkeleti oldalán kezdett kialakulni. A Mályi név először egy 1233-ban kiadott oklevélben fordul elő Maly alakban. Az okiratokban nevével többféleképpen találkozhatunk, (Mali, Mály, Machi, Malyi) csak 1783-tól szerepel Mályi néven. A Miskolc-nemzetség ősi birtokaként tartják számon, első birtokosa akit ismerünk Miklós fia Miko. A község a XIV századtól indul igazán virágzásnak, ekkor már a Széchyek birtoka. Méhészkedés, és fa kitermelése adja a lakosság fő megélhetési forrását. A XVI-XVII században a házak száma 30-40 –re tehető, a lakosság 160-180 fő. Az egyutcás szalagtelkes településnek már ekkor volt temploma. Megjelennek itt a törökök is, akik Eger elfoglalása után súlyos adókat vetnek ki a falura.  A következő században mint új birtokos feltűnik a Melczer-család. A pestisjárvány megtizedeli a falu lakóit is. A birtokos a XVIII században rutén telepeseket költöztet ide, ezt őrzik a máig is őslakosnak vallott Beregi, Ungvári családnevek. Ebben az időben tovább gyarapodik a község, kiépül a Széchenyi utca egy része, a birtokos kúriája, ekkor kezdik el építeni a ma is álló templomot. A XIX század második felében a község lakossága 700 fő körül van. Megkezdik a mocsaras (kutusi) részek lecsapolását. A megművelhető területek nagy része a birtokos Darányi, Melczer család kezén van. A falusiaknak a szőlő és nagyon kevés szántó áll rendelkezésükre. A lakosság zöme ekkor válik “kétlakivá” a vasútépítkezésen, majd a MÁV-nál, illetve Diósgyőrben kezdenek dolgozni. Végképp eltűnnek a régi foglalkozások (méhészet, faszénégetés stb.)  1950-ben indult el a téglagyár építése, mely 1952-ben már termel. Ekkor jelentősen megnőtt a lakosság létszáma és az új házak száma. Az  1960-as években épült ki a tópart Miskolc “ kis Balatonjává “ Az 1970-es években újabb építkezési hullám következtében a lakosság száma már elérte a 3000 főt, ez köszönhető a jelentős könnyűipari üzemek idetelepülésének is ( Mályi AGROKER, Téglagyár)

Miskolc 184129 lakosával, Magyarország harmadik legnagyobb lélekszámú városa, a 26-os és a 3-as főútvonal valamint a valamikor megépülő M30-as autópálya mentén található. A helységet érinti a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc- Hatvan – Budapest/, a 80c-s/Sátoraljaújhely-Szerencs-Miskolc- Budapest/, a 88-as/Miskolc-Mezőcsát/, a 89-es/Miskolc- Tiszaújváros- Tiszapalkony-Erőmű/, a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/, a 92-es/Ózd- Bánréve- Miskolc/, a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/, 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs- Miskolc- Budapest/, a 330-as/Miskolc-Lillafüred-Garadna/ és a 331-es/Miskolc-Papírgyár-Farkasgödör-Örvényes/ vasútvonal. A város az Észak- Magyarország régió központja. A település az Alföld és az Északi- középhegység találkozásánál az úgynevezett Miskolci-medencében található, és évszázadok óta a síkvidék és a hegyvidék közötti árucsere fontos színtere. Miskolcnak, az Avas alján, a Sajóba ömlő Szinva és Pece mentén kialakult ősi település magjának históriáját a szépen megmunkált kőszerszámokat készítő jégkorszaki ősemberi kultúrákig vezethetjük vissza. A Lillafüred melletti Szeleta-barlang és a Bükk hegység több barlangja a küzdelmes emberi élet emlékei mellett ruházati eszközöket, szépen megmunkált csatokat is megőriztek. Az Avastetőn a csiszolt kőkorszak eszközei kerültek elő. Ebben a tízezer évvel ezelőtti időszakban népesedett be a környék. A bükki vonaldíszes, szép motívumokkal ékesített kerámiai leletek, a gabonaőrlő szerszámok már az ötezer évvel ezelőtti kultúra emlékei. A bronzkor fejlettebb életmódjáról a mai vasgyár területéről származó leletekből lehet következtetni. Miskolc területének első ismert lakói a kelták egyik törzse, a kotinuszok voltak, a vaskor végén, akik a görög mintájú pénzverésükről voltak híresek. A népvándorlás kora germán eredetű kvádokat, majd szarmatákat, hunokat és avarokat talál ezen a vidéken. A magyarság több mint egy évezrede telepedett meg ezen a tájon, s a településnek nevet adó Miskóc nemzetségnek a XI. századtól lett a központja. Anonymus műve (1210 körül) terra Miskoucy néven emlékezik meg a Bors-Miskóc nemzetség honfoglaláskori szállásterületéről. A tapolcai völgyben Szent Benedek-rendi apátságot alapított a városnak nevet adó nemzetség. A települést 1241-ben a tatárok felégették. A Bors-Miskóc nemzetség 1312-ben szemben állt a feudális anarchiát megtörő Károly Róberttel, s ez hatalmuk végét jelentette. A Miskóc nemzettséget a Széchy család váltotta fel, ok vetették meg a városias fejlődés alapjait. Kieszközölték Miskolc részére országos vásár, s kisebbfokú bíráskodás jogát, ami által a régebbi falu mezővárossá fejlődött. 1364. év végén csatolta I. Nagy Lajosa várost a diósgyőri királyi váruradalomhoz. Miskolc 1365-ben kapott városi rangot a királytól, akinek idején a diósgyőri vár gótikus várkastéllyá épült ki. A XIII. századi eredetű, a XIV. században pompásan kiépült diósgyőri királyi vár a Miskolcot is magába foglaló uradalom központja lett. Itt állt az egyetlen középkori magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kolostora.  A városkép a XV. század végére jelentősen megváltozott, kialakult az Avas alján a mai belváros történelmi magja. Az Avas oldalában fölépült máig álló templom közelében, a Szinva partján létesítették ősi iskoláját (ma múzeum). A török harcok hulláma először 1544-ben érte el a várost. A budai basa csapatai első rohamának áldozatul estek a város legszebb épületei, sok tehetősebb lakosát elhurcolták, állataikat elhajtották. 1596-ban Eger elestével Miskolc is a török adófizetője lett, de a városi tanács bölcs előrelátásának és diplomáciai ügyeskedésének tulajdonítható, hogy az 1544-ihez hasonló pusztítás nem érte többé a várost. A kuruc csapatok 1674-ben, a török kiűzése előtt birtokba vették a Diósgyőri várat, de Miskolc török általi adóztatása csak 1687-ben szűnt meg. A Rákóczi szabadságharc alatt, 1704. január 18-tól március 15-ig a fejedelem Miskolcon rendezte be a főhadiszállását. 1706. szeptember 25-én a császári hadak kirabolták és felégették a várost. 1707. január 1-én megalakult a város tanácsa, és rövid két év alatt - a fejedelem pártfogásával - újraépítették a várost. A XVIII. századi nagy fellendülés idején épültek a város jelentősebb épületei. Mindenféle felekezet templomot, iskolát épített, városháza, megyeháza épült. 1750-ben megépült a város első emeletes vendégfogadója. A gazdagabb földbirtokosok egymás után építették kúriáikat: Dory-, Almássy-, Szathmáry-Király kúria. A város élénk, felvilágosodás felé haladó szellemi életére jellemző, hogy 1780 táján Miskolcon szabadkőműves-páholy működött, kapcsolatot tartva a magyar jakobinusokkal is. Itt épült meg a miskolci polgárok adományaiból az ország első magyar kőszínháza 1823-ban. Amikor Széchenyi és Kossuth megjelent az ország közéletében, tevékenységüknek Szemere Bertalan és Palóczy László előbb magában a városban, majd mint Miskolc város követei, az országgyűlésen voltak kiemelkedő hívei. Szemere Bertalan, előbb belügyminiszter, majd a Habsburg trónfosztás után Kossuth kormányzó mellett az első független magyar kormány miniszterelnöke volt. Palóczy László 1848-ban a képviselőház korelnöke volt. A forradalomból Miskolc lakossága tevékenyen kivette a részét, a frissen megalakult nemzetőrségbe több mint 700 önkéntes nemzetőr lépett be. A honvédség létrejötte után a miskolci nemzetőrök átléptek oda. 1848 telén Szemere Bertalan a városban szervezte meg a Felso-Tiszai Hadsereget. Miskolc lakossága is megszenvedte Haynau megtorlását, amely bitó, börtön, és vagyonelkobzás alakjában sújtott le. Az üldözés elől Jókai Mór is itt, a Bükk rengetegeiben rejtőzött el. A kiegyezés után ismét fejlődésnek indul a város. Ennek alapja az 1859-re kiépült vasút. 1868-ban megnyitotta kapuit az egykori hámori kohászat utódaként felépült Diósgyőri Vasgyár. A fejlődést az 1873-as kolerajárvány és az 1878-as pusztító árvíz sem tudta megállítani. Ez a természeti csapás egyetlen óra alatt 277 emberéletet követelt, 700 házat, 2182 épületet rombolt le. Amikor a XIX. század végén a város híres szőlőterületeinek csaknem egészét kipusztította a filoxéra, azok újjátelepítésére nem került sor, mert a lakosság az iparban és a kereskedelemben kereste megélhetését. Ekkor épültek az utcáin ma is látható, városi jelleget adó új, emeletes lakóházak. A város 1907-ben törvényhatósági rangra emelkedett, I. Ferenc József 1909. május 11-én adományozott címeres kiváltságlevelet. Az első Világháború harci cselekményei nem jutottak el a város közvetlen környékére, közvetve azonban jelentősen sújtották Miskolc lakosságát is. A helybeli hadikórházakban és kolerabarakkokban ötezernél több személy esett a ragály áldozatául. Két új temetőt kellett nyitni, a tetemvári Hősök temetőjét és a Sajón túl a kolerában elhunytak temetőjét. A háború után hanyatlás következett be, hiszen az elcsatolt országrészekből Miskolcra áradó menekültek lakás és munkahiányt teremtettek. A gazdasági válság hatására a termelés visszaesett, de az 1930-as évek közepén a háborús készülődés nyomán Miskolcon is megindult a hadiipar fejlesztése. A második világháború során 1944. június 2-án érte az első légitámadás a várost, a háború harci cselekményei december 3-án értek véget a miskolciak számára a Vörös Hadsereg bevonulásával. A légitámadások következtében 350 lakóház teljesen elpusztult, 7150 megsérült, valamennyi hidat felrobbantották. A második Világháború áldozatainak emlékére a Szemere-kertben kopjafa állíttatott. Az iparfejlődés és Miskolc növekedése elválaszthatatlan volt. A város magába olvasztotta a környező településeket és az 1940-es évek végére létrejött Nagy-Miskolc, melynek lakossága 1960-70-es években meghaladta a 200.000-t. A város gyors ütemben újjáépült, a régió egyik ipari központjává vált, hatalmas gyárak, lakótelepek épültek, 1949-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem is itt létesült. 1956. forradalmi eseményeiben jelentős szerepet játszott a miskolci egyetemi ifjúság és a vasgyári Munkástanács. A forradalom áldozatainak emlékét több helyen jelöli tábla. Az 1960-as, 1970-es évek ipari fejlesztéseinek hatására a város lakosság száma jelentősen megemelkedett, a megnövekedett igények orvoslására hatalmas lakótelepek épültek a Kilián városrészben, a Szentpéteri kapuban, és létrejött az Avasi lakótelep, ahol napjainkban több mint 35 ezer ember él. Az 1980-as évek közepén kezdődött a Belváros nagyarányú rekonstrukciója, mely a mai napig tart. A város ütőere, a Széchenyi utca, bevásárló utcaként díszburkolatot kapott. A 100 éves villamoshálózat is megújul. Megélénkült a kereskedelmi- és a bankélet. Az 1990-es évek Miskolca elindult azon az úton, hogy egy dinamikusan fejlődő polgárvárossá váljon.
A római katolikus templom úgynevezett mindszenti templom barokk stílusban, a középkori Mindenszentek-templom helyén épült, 1728-1743 között. Címerdíszes kapuzata az építtető Althan Mihály váci püspök és tapolcai apátra utal. Két tornya 1864-ből való. Rokokó stílusú a szószék, a Szent Pétert és Pál ábrázoló főoltárképet Kovács Mihály festette 1855-ből, a többi, Szűz Mária, Szent József, Szent László és a Szent István 1879-ből valóak.
A volt minorita templom barokk, az olasz Giovanni Battista Carlone alkotása, 1729-1734 között épült. Két toronnyal közrefogott oromzatán Szűz Mária, a széleken két angyal, a fülkékben Szent Klára és Szent Erzsébet, felettük Szent Ferenc és Szent Antal szobrai állnak. A hajót hat oldalkápolna szegélyezi, bennük egy-egy eredeti mellékoltár. A szentélyben álló főoltáron Balkay Pál Mária mennybemenetele című képe 1819-ből látható. Az alakos szószéket Pillinger Ágost rendtag faragta 1758-ban, mellette Liszt Ferenc barátjának, gróf Fáy Istvánnak a sírja 1863-ból. A faragott padok Stöckerle József rendtag alkotásai.
A görögkeleti orthodox templom későbarokk, copf és klasszicizáló elemekkel épült 1785-1788 között. A homlokzati torony nyugati és déli bejáratát Johannes Adami tervezte, kovácsoltvas ajtókkal. Hajója három boltszakaszos, orgonakarzattal. Ikonosztázát 1791-1793 között Jankovics Miklós faragta. A református templom 1557-ben épült a felirat szerint, 1685-ben leégett, s ekkor újjáépítették. Kő alapépítményen galériás, gerendavázas harangház és meredek sisak.
A miskolctapolcai barlangfürdő gyógyhatása és természetes képződménye miatt Európában egyedülálló.
A város főutcája a XIX. századvégi magyar városok hangulatát idézi. A látványt fokozza a város közepén elhelyezkedő Avas hegy borospincéivel és az itt található kilátóval, ahonnan szép miskolci panorámában gyönyörködhet.

Muhi 547 lakosú Sajó-menti község Emődtől 14 kilométerre, északkeletre fekszik.
Muhipusztán,  a csárda előtt, az 1241-es tatárok elleni vesztett csata emlékére állított emlékmű látható.

Nyékládháza 4908 lakosú nagyközség 3-as főközlekedési út valamint a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/, a 88-as/Miskolc-Mezőcsát/, a 89-es/Miskolc-Tiszaújváros-Tiszapalkonya Erőmű/ vasútvonalak mentén, Emődtől 7 kilométerre, északra fekszik.
A község későbarokk református templomát 1801-ben adták át.
A falu határában az évtizedek óta tartó kavicsbányászat miatt jelentős tórendszer alakult ki: István-tó, Öreg-tó, Debreceni-tó.

Onga 4764 lakosú község a 90-es/Hidasnémeti-Miskolc/ vasútvonal mentén, Felsőzsolcától 5 kilométerre, északkeletre fekszik.

Ónod 2466 lakosú Sajó-menti község, Nyékládházától 7 kilométerre, keletre fekszik. Az olnodi Czudar család birtokközpontja a középkorban. 1470-ben történt kihalásunk után a Rozgonyi. Perényi, Báthory családok és Losonczy Anna birtoka. A XVII. században Rákóczi-birtok volt. A körömi mezőn tartották 1707-ben az úgynevezett ónodi országgyűlést, melyen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.
Az 1866-ban épült római katolikus templomban van Szent Faustus teteme, mely XII. Ince pápa ajándéka volt II. Rákóczi Ferencnek. Figyelemre méltóak a Szerencsről származó három barokk szobor.
A várrom négyszög alaprajzú vízivár volt, óolasz bástyákkal, a Sajó és a Hernád vizének védelmében. Nagyméretű falai jórészt állnak. A középkori várkastély helyén a XVI. század közepén épült, 1602-től végvár. 1688-ban a Thökölyvel szövetkezett török csapatok felégették, azóta rom.
Jelentős emléke még a barokk stílusú volt Török-kastély, ahol született Kazinczy Ferenc hitvese, a költőnő, Török Sophie Antónia. Itt született Lorántffy Zsuzsanna 1600-ban, aki I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége volt.

Parasznya 1295 lakosú község Sajószentpéter 8 kilométerre, délkeletre fekszik.

Radostyán 661 lakosú község Sajószentpétertől délnyugatra, 7 kilométerre fekszik.
A festett famennyezetű református temploma 1787-ben épült. Mellette fa harangláb látható.

Répáshuta 553 lakosú község a Bükki Nemzeti Park területén, Miskolctól délre fekszik. Több barlangjában ősnyomokat találtak.

Sajóbábony 3141 lakosú nagyközség Sajószentpétertől 8 kilométerre, délre fekszik.

Sajóecseg 1073 lakosú község a 92-es/Ózd-Bánréve-Miskolc/ és 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonalak mentén, Sajószentpétertől délkeletre, 7 kilométerre fekszik.

Sajóhídvég 1096 lakosú község Felsőzsolcától 19 kilométerre, délkeletre fekszik.

Sajókápolna 441 lakosú község Sajószentpétertől 2 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Sajókeresztúr 1517 lakosú község a 92-es/Ózd-Bánréve-Miskolc/ és a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonalak mentén, Miskolctól 5 kilométerre, északra fekszik.

Sajólád 2964 lakosú község Felsőzsolcától 9 kilométerre, dél-délkeletre fekszik.

Sajólászlófalva 477 lakosú község Sajószentpétertől 5 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Sajópálfala 789 lakosú község Felsőzsolcától 7 kilométerre, északra fekszik.

Sajópetri 1488 lakosú Sajó-parti község Miskolctól 15 kilométerre, délkeletre fekszik.
Az új római katolikus templomát 1994-ben építették, a templomban Mindszenty bíboros szobra is látható.

Sajósenye 435 lakosú község Felsőzsolcától északra, 10 kilométerre fekszik.

Sajószentpéter 13159 lakosú város, Kazincbarcikával egybeépült, a 26-os főközlekedési út és a 92-es/Ózd-Bánréve-Miskolc/ vasútvonal mentén.
A római katolikus templom 1780-ban, copfstílusban épült.
Református temploma késő gótikus stílusban a XV. században épült. A kazettás mennyezete 1775-ben készült.

Sajóvámos 2239 lakosú község Felsőzsolcától 9 kilométerre, északra fekszik.

Szirmabesenyő 4733 lakosú nagyközség a 92-es/Ózd-Bánréve-Miskolc/, és a 94-es/Tornanádaska-Miskolc/ vasútvonalak mentén, Miskolctól északra 7 kilométerre fekszik.

Varbó 1164 lakosú község Sajószentpétertől 10 kilométerre, délnyugatra fekszik.